Hívjátok az 51-es körzetet! Láttunk egy Ufo-t: Devin Townsend koncerten jártunk.

Devin Townsend.. A neve garancia a minőségi zenére, a tartalmas szórakozásra és a legfurább, leggroteszkebb audiovizuális élményre. A Steve Vai session-gitárosából lett énekes, hangszeres-zseni, szinte már csak a saját maga által egyre feljebb tornászott lécet ugorja meg évről évről évre. Ami másnak elérhetetlen a zenében, vagy olyan amiről nem is gondolná az ember, hogy meglehet vagy meg kell csinálni, az Devinnek kisujj gyakorlat. Hihetetlen precizitás jellemzi a kopasz zsenit, aki olyan élménnyel ajándékozza meg a koncertjeire látogatókat, amit mástól, máshol nem igen kaphat az ember. Természetesen most sem volt ez máshogy, de haladjuk sorjában, hiszen az “előzenekarnak” meghirdetett Haken sem kifejezetten az a banda, akit ne ismerne senki, vagy akik önmagukban ne tudnának egy koncerthelyszínt megtölteni.
A modern progresszív zene brit zászlóshajója, tavaly megjelent Vector című nagylemezének turnéján van még mindig, így nem meglepő, hogy a szettjük felét a legutóbbi lemez dalai tették ki. A nyitó nótának eljátszott Puzzle Box rögtön akkorát szólt, hogy nyak nem maradt mozdulatlanul. Az egyik legkifinomultabb, legjobb daluk amit szerintem karrierjük során írtak. Ez rögtön meg is alapozta a bő 50 perces show további részét. Igazi prog-matekot kaptunk, de szerencsére abból is a közérthetőbb “táncolósabb” fajtát, így aki esetleg nem ismerte volna Hakent, és csak Devin miatt jött volna el ezen az estén, az is garantáltan megtalálta azt a ritmust, ami be tudta őt pörgetni már Ross Jennings-ék buliján is. Apropó Jennings, a frontember hatalmas energiával rohangált fel és alá az egész buli alatt, pedig nem a turné első állomásán voltak már túl. De fáradtságról szó sem volt, igazi energia bombaként robbantotta be az estét az angol szextett. Ráadásul Diego Tejeda billentyűs még inkább elmondhatta magáról, hogy azért már túl van pár koncerten, hiszen ő Devin mellett is zenél ezen a turnén, így neki minden állomás egy bő három órás játék, de ez meg sem látszott rajta.  

Remek indítás volt, és remélem hamarosan headlinerkén is viszont látjuk a Hakent ismét, mert azért ennél többet is el lehet belőlük viselni különösebb megerőltetés nélkül. 

Kb fél órás átszerelés, lepakolás, és pontban kilenckor felsétált a színpadra a már előbb említett Tejeda, és hawaii mintás ingben nekiállt vodkás koktélt keverni a színpadon, majd az egyesével csatlakozó zenésztársaknak, kis kókuszos pohárban felszolgálni azt. Ez is egy olyan apró extra ami a Devin show-kon egyedülálló. Majd miután az öt zenész, három vokalista és egy szólista hölgy elfoglalta a helyét a színpadon, megérkezett az őrült zseni is, aki a legnagyobb lazasággal, a többiekhez hasonlóan szintén egy rikítóan ronda ingben felkonferálta magukat, majd elindította az elején nyárias tematikájú bő két órás bulit.

Ebből pedig következik, hogy nem csak  nyárias tematika volt terítéken. Az éppen aktuális dalok hangulatával az out-fit is változott. A teljes zenekar többször öltözött át, mint egy-egy modell egy divatbemutatón. A klasszikus elegánstól kezdve, az 1920’as éveket idéző estélyi ruhákon át, a szoknyában rohangáló Devinig volt itt minden. És ezzel egy időben a színpadi díszletek is változtak, miközben a monumentális háttérvetítőn is sorra cikáztak be a különböző képek,  felvételek, tökéletessé és monumentálissá téve a vizuális élményt is.

Ami a hangzást illeti… ha létezik tökéletes akkor ez az volt. Hihetetlen igényességgel volt felépítve minden egyes hang, másodpercről másodpercre. Ha nem tudnánk, hogy Devin képes ilyenren akkor gyanakodnánk, hogy tuti playback, de így nem. Ezzel csak az idei Toto tudott vetekedni ami a hangzást illeti. 

Az Empath turnéra összeszedett zenészeken sem lehet fogást találni.  Devin olyan helyekről tud olyan zenészeket előrántani, ami már szintén művészeti ág. Az itthon kevésbé ismert, főként session-zenészként dolgozó művészek olyan precizitással hozták az amúgy nem általuk megírt dalokat, hogy öröm volt hallgatni és nézni. A leginkább a kilencvenes évek Frank Zappa lemezeiről ismert Mike Keneally olyan energiával és átéléssel tolta végig a műsort, mintha ez lenne az első koncertje karrierjében és minden bele akarna adni.. pedig 40 éve van a színpadon… 

De mit is írjunk Devinről magáról? Steve Vai azt nyilatkozta róla egyszer régen, hogy meglássátok ebből a srácból még lesz valaki. Rohadtul igaza lett..
Az odáig oké, ha valaki extra tehetséges a saját hangszerén. Lássuk be gitáron is olyat tud amit csak egy igen szűk réteg. Emellett azért kb. mindenféle hangszeren játszik… “Kapja be csapó egy.”

Nem elég, hogy kiemelkedő zenész, de világ elit zeneszerző is. Elfogult lennék? Nem hiszem.Nem kell ahhoz a műveit szeretni, hogy valaki elismerje, hogy ahogy ő ír és gondolkozik az párját ritkító.  Eddig ez már “két kapja be.” Ennyi tehetég több zenészben nincs összesen, de itt nem állunk meg..

Énekes…de még milyen? Az operás magasságoktól, a scream-eken át a doom bánya legmélyebb bugyraig bármit, és gond nélkül.. Hát most már tényleg kapd be Devin bácsi… De  még mindig nincs vége.
Mert ha ez sem lenne elég, rendezésből és látványból sem gyenge. Az egész megjelenés, az öltözékek, a színpadkép mind-mind az ő saját fejéből születik. És ezzel a groteszk koponyával még arra is van energiája, hogy frontemberként olyan átkötő beszédeket találjon ki ami a legjobb stand-up showkban is simán megállná a helyét.

Szóval foglaljuk össze ki is valójában Devin Townsend. Énekes, dalszerző, stylist, showman, multihangszeres zseni… avagy a kibaszott bizonyíték az UFO-k létezésére. Ennyi mindenben egy ember nem lehet ilyen szinten jó. Vagy tényleg egy másik univerzumból jött ide zenélni és tanítani, vagy valami nagyon durva cuccot tolnak otthon a juharszirupba…

A buli az idén megjelent Empath lemez köré volt felépítve, egy-két klasszikus DTP dallal, sőt néhány ritkasággal is megfűszerezve…  
A majdnem teleháznyi Barba Negra pedig, együtt lélegzett, táncolt, ugrált és énekelt végig Devinnel, több mint két órán át, hogy aztán akkora tapssal és ovációval köszönje meg a színpadról levonuló zseni és társainak produkcióját, amit magyar koncert helyszínen ritkán látni. Igazi színházat kaptunk, amit legalább évente simán eltudnánk viselni.

Év bulija gyanús este volt…

Haken képek ITT.
Devin képek ITT.

Képek és cikk: Kieron
Köszönjük a lehetőséget a Phoenix Music Hungarynak és a Barba Negrának!

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Rockvilág.hu online rockmagazin nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.

Szólj hozzá!