Rattle Inc.
Újra fent hajózunk a fagyos északon, az Északi-tenger norvég partjainál, és egy nem szokványos történetű zenekar legújabb produkcióját vesszük górcső alá. 1987-ben járunk, amikor is Marius Vold és Steinar Johnsen, alias Sverd mindösszesen tizenöt évesen megalapítják az együttest. Az első bemutatkozásig két évet kellett várni, ekkor jelenik meg Slow Death címet viselő demójuk. A kazettán öt nóta plusz egy intró hallható. Marius énekel, Sverd gitározik és bőgőzik. A doboknál „természetesen“ Hellhammer foglal helyet. A zeneszerző Sverd, a producer Euronymous, a borítót a Mayhem-es Dead rajzolta. Kell ennél parádésabb szereposztás?
A zene, hát, a kor szellemének biztosan megfelelt, de mai füllel hallgatva igencsak egyszerű és zajos. Mondjuk úgy, hogy Sverd későbbi művészi zsenialitása ekkor még nem annyira kiforrott. A demó kiadása után aztán meg is szűnik életjelet adni magáról a banda. 1991-ben a csapat tagjai megalakítják az Arcturust, amelyből Marius rövid időn belül távozik, és a Thorns zenekarba igazol. Ottani pályafutása sem tart túl sokáig, 1992 óta egyetlen formációnak sem tagja. Szintén érdekes tény vele kapcsolatban, hogy e lemez elkészültéig kizárólag demókon, illetve kislemezeken énekelt. Ez az első nagyobb lélegzetvételű munkája.
Nem mondható el ugyanez a csapat többi tagjáról. Sverd ugyebár jelenleg is aktív tagja és zeneszerzője az Arcturusnak, de játszott az Ulverben és a Covenantban is. Hellhammert meg aztán pláne nem kell bemutatni… Rajtuk kívül a basszusgitáros Tor Stavenes szerepel még a bandában. Őt többek között az 1349 nevű zenekarból ismerhetjük.
Látható, hogy a jelenlegi felállás is hasonlóan impozáns, mint a régi. Hogy mi juthatott eszükbe a srácoknak, hogy kerek harminc év szünet után újra összeálljanak ebben a felállásban, ugyanazon név alatt, egyetlen lemez erejéig, azt csak sejteni lehet. (Csak érdekességképpen említem meg, hogy létezik egy perui csapat is ezzel a névvel, akik nagyon kellemes kis death metalt játszanak, és ráadásul ugyanabban az évben adták ki az első demójukat.)
Na, de most már térjünk rá a szóban forgó lemezre! Az albumot a norvégiai Toproom Stúdióban vették fel, ahol többek között olyan zenekarok alkottak, mint az Arcturus, a Mayhem, a Borknagar, az Enslaved és a sort még hosszan lehetne folytatni. A lemez mindjárt a címadó dallal kezdődik, a szöveg norvég nyelven élvezhető. A megszólalás abszolút XXI. századi, nem lehet rá panasz. A stílus black metal, amely a dallamokat sem nélkülözi. Marius hangja nagyon jól passzol a zenéhez, semmit nem kopott az évek alatt. A tempók gyorsak, kíméletlenek. Az anyag egészen egyedinek mondható, bár itt-ott azért fellelhetők benne ismerős megoldások, dallamok. Az albumon három norvég nyelvű dal található: a címadó, a Sjelestjeler és a Mørkets Monolitter. A többi angol nyelvű, instrumentális tétel nincs a lemezen. Összesen nyolc opusz kapott helyet rajta, és 45 perc hosszú.
Egy teljesen korrekt, vállalható munkát raktak le a srácok az asztalra. Nagy izgalmakra azért nem kell számítani, forradalmi újdonságokkal nem lepik meg a hallgatót. Egy hangulatos, gyors, fogós dallamokkal, szintetizátorral megtámogatott északi black metalt kap a kíváncsiskodó. Az
én páncélomon túl nagy lyukat nem tudtak ütni, egy Arcturus lemez jobban megérint (főleg, ha visszatérne Garm a mikrofon mögé), de ez egy másik műsor…
