Tudom sokszor túlzásokba esek – másnak talán unalmas is lehet – ahogy túlcsordulva nyalok körbe egy-egy aktuális bandát vagy albumot, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kurva sok új zene van, nekem meg nincs időm mindenre, ezért csak a legjobbakat írom meg. A Macska nem egy objektív híroldal vagy ilyesmi, itt egyedül csak én rajongok és bevallom nekem ez nem megy máshogy. Röviddel a nagylemez után kijött egy új Portrayal of Guilt cucc, alig néhány percben demonstrálva a banda egyre csak növekvő erejét. A Suffering is a Gift ugyanis egyből a sarokba ültetett és miután vagy háromszor meghallgattam ezt a kislemezt, el kellett, hogy gondolkodjak azon is, hogy mi a faszt írhatnék ilyenkor mást, ha nem ezt és nem így…
