Negyven fokban négyen, egy velünk egy idős vörös ördögben indultunk meg Csehország felé és az már az elején tisztán látszott, hogy ez egy kibaszott hosszú út lesz. A kormánynál Doktor Slayer, tehát egyértelmű, hogy az ő kedvence üvölt, a kurva flegma trap zenétől viszont mindenkinek egyből akkora lett az arca, ami a veterán verdát már bőven túlpakolta, szóval úgy füstölt a kipufogó Győrig a pályán baszki, mint a két durván klasszikus Sleep lemez. Na mindegy, Honey Cocaine különben tényleg jól adja, nyitott ajtóknál rohadt nagyot szólt a benzinkút parkolókban, mert szerintem az összesnél megálltunk hugyozni. Vagyis tíz óra vezetés, meg egy kis nevetés és már ott is voltunk az obszcénen, avagy a legnagyobb extrém zenei akolban, ezen a keserves kelet-európai vidéken.
