Már annyiszor leírtam, hogy Claypool papát a zenében hova sorolom, hogy magamat is unom, szóval tovább nem is taglalom. Viszont itt van ez a Lennon gyerek, akit talán meg sem ismertem volna, ha a Primus emberkével össze nem szűri a levet, pedig nagyon úgy tűnik, hogy őt is tudni illik és kurvára nem azért, mert a faterja egy legendás forma. Volt akkor egy aranygeneráció, de én már nem vagyok hatalmas Beatles rajongó, így John örökségét sem tudom a helyén értékelni. Csak hallgatni, amit Sean ma csinál és abból megpróbálni megsaccolni, hogy vajon a zsenialitása örökölt, vagy csak mélyen belemerült, azt út közben lett valahogy. A zenetörténelem eme évtizedében viszont biztos, hogy az a legjobb dolog, hogy ez a két fazon valahol találkozott.
