2019-04-12

Jordan Rudess – billentyűs hangszerek, GeoShred, Seaboard, gitár, ének, űr effektek

Vendégek:

Rod Morgenstein – dobok (1, 3, 7, 8)
Marco Minnemann – dobok (2)
Elijah Wood – dobok (4, 5)

James LaBrie – ének (2)
Marjana Semkina – ének (2)
The Page Brothers – háttérvokál (3, 7, 8)

Shem Cohen – űr effektek (2)

John Petrucci – gitár (1)
Guthrie Govan – gitár (3)
Vinnie Moore – gitár (8)
Joe Bonamassa – gitár (6)

Alek Darson – ritmusgitár, basszusgitár
Jonas Reingold – basszusgitár (5)

Stuart Mack – trombita
Kai Sandoval – trombita
Kali Rodriguez-Pena – trombita
Rémy Labbé – trombita
Jack Kotze – harsona
Peter Wikle – harsona
Armando Vergara – harsona
Kushal Talele – tenor szaxofon
Josh Plotner – bariton szaxofon
Rémy Labbé – rézfúvós hangszerelés (6)

01. Wired for Madness – Part 1
02. Wired for Madness – Part 2
03. Off the Ground
04. Drop Twist
05. Perpetual Shine
06. Just Can’t Win
07. Just for Today
08. Why I Dream

Hosszú idő telt el azóta, hogy Jordan Rudess igazi progresszív rockzenét tartalmazó albummal jelentkezett. A ’Rhythm Of Time’ megjelenése óta 15 év telt el, ha a ’The Road Home’ című feldolgozáslemezt is beleszámítom, akkor is 12 évről beszélünk. Ez alatt az idő alatt is készültek a billentyűs műhelyében értékes kiadványok, de a legnagyobb részén ezeknek a zongora volt az első számú hangszer. Bár kitérő azért volt, gondolok itt elsősorban az ’Explorations’-re, ami egy nagyon különleges színfoltja Jordan munkásságának. Az előbb említett több mint egy évtizednyi időben szerzői kiadásban jelentek meg Jordan anyagai.

Az idő úgy látszik sok mindenre gyógyszer, hiszen a billentyűs hangszerek „Varázslója” új terepen jár, a háta mögött ismét van egy kiadó, ezúttal a Mascot Label Group egyik leányvállalata, a Music Theories Recordings. A kiadó által biztosított új lehetőségek mellett Jordan azonban egy olyan koncepcióval állt elő, amely inkább a régi hagyományokra épül. A Dream Theater friss lemezének írása idején osztotta meg ezt a kifejezést: „vissza a gyökerekhez”. Nos, ez az elv nemcsak a ’Distance Over Time’ készítésénél lett igaz, hanem bizony a ’Wired From Madness’-nél is. Maga a műfaj kiválasztása is: ezúttal egy progresszív, technikás, szintetizátorközpontú anyagról beszélhetünk. De Jordan éneke is a kilencvenes években megjelent ’Listen’ időszakát hozza vissza. A vendégek száma – és a nevekhez kapcsolódó minőség – viszont már a kétezres éveket idézi meg. Ha végignézek a vendéglistán, már akkor a hideg futkározik a hátamon! Mit keres például itt Joe Bonamassa? A rockgitárosok névsora nem lepett meg, azt is mondhatnám, hogy Vinnie Moore, John Petrucci szereplése már-már borítékolható volt. Bonamassa ezzel szemben óriási meglepetés! Na de nézzük csak, mit is kaptunk Jordan Rudesstől ez alkalommal.

Elég hamar kikerült az infó a netre, hogy a ’Wired From Madness’-en helyet kap egy félórás, gigantikus progresszív szerzemény. A címadó dal – annak ellenére, hogy két részletben kapott helyet a CD-n – egy összefüggő, saját zenei irányvonallal rendelkező, mögöttes történetet is tartalmazó mű. Ha a címét lefordítjuk magyarra, tökéletesen érzékelhetjük azt, mivel is állunk szemben ebben a tételben. Az elektronikus zene, a prog, a jazz, a szimfonikus zenekari betétek, a rockzene elemei, a filmzeneszerű hatások… és még sorolhatnám, mit is hallhatunk benne. Ezt az egyveleget úgy lehet röviden összefoglalni, hogy Jordan Rudess egyéni stílusa. Az óriási kavalkád csak akkor csitul, amikor az ének átveszi a főszerepet a hangszeres játékosoktól. Jordanre jellemző, hogy sok új hangszer – elsősorban mindenféle applikáció – fordul meg a kezei között és szívesen is kísérletezik velük. Másrészről viszont a zongoraközpontú lemezein a zenei érzékenységet sem mellőzi. A modern technika, egyrészt mint a történet központi témája, másrészt a rengetegféle hangkeltő kütyü megjelenéseként is fontos, de onnantól, ahogy az éneké a főszerep, előkerül az érzelmes oldal és mindez alárendelt szerepet kap.

A történet is érdekes, mondhatnám azt is, hogy a ’The Astonishing’ világát megidéző eseményeket rejt: van egy fiú, aki azt szeretné, hogy részben robottá váljon, számítógép által irányított legyen. Az emberi működőképessége jelentősen csökkent és a modern orvostudományt hívja segítségül, hogy keresztülmenjen egy átalakuláson mind fizikai, mind mentális értelemben. A beavatkozás után egyre jobban elkülönül a normál világtól és a gép egyre inkább eluralkodik rajta, csak a napi feladatok ellátása teszi ki a mindennapjai legnagyobb részét. Az elméje azonban szabad maradt, ez vezette őt el az őrültségtől a megvilágosodásig. Miután egy angyal meglátogatta és meghallgatta őt, a fizikai világból egy másik dimenzióba utazunk.

Az események nagy részét a címadó dal második része dolgozza fel, ahol a cselekményt a zene is követi. A főszereplő ezúttal is Jordan éneke, amelyet szimfonikus zenekari kísérettel támogattak. De ahogy a feszültség felé haladunk, úgy változik a zene is. Először elindul a rock világába, majd egy éles váltás és ismét a szimfonikus közegben vagyunk, vagy egy nagyzenekari vagy épp csak vonósokkal támogatott részen. De persze a csavar folytatódik: az első különleges színt az angyali hang hozza meg: Marjana Semkina (Iamthemorning) szerepe egyértelmű a történetben. Majd egy merész húzás és a ’Star Wars’-t megidéző filmzene köszön ránk egy rövid időre. A tartalmi konklúzió felé közelítve főhősünk a matekos oldalát mutatja, és természetesen előkerülnek a virtuóz szólók is. Már csak 3 perc maradt, amikor ismét főszerepet kap az angyali hang és utána érkezik a csúcsponton James LaBrie, akinek a történet befejezése jutott.

A mini sztori (a konceptdal) után érkezik az album második félórája, amely önálló műveket tartalmaz, de már összefüggő tartalom nélkül. Jordan már a népszerűsítő kampány időszakában elmondta, hogy nem konceptkiadványról van szó, annak ellenére, hogy a címadó dal egy sci-fi-szerű történetet dolgoz fel. A folytatás átlag 5 perces időkeretekkel gazdálkodik. Három énekes szám mellett találunk még instrumentális progresszív műveket, amelyekben nem meglepő módon Jordan vállalta magára a hangszeres és énekes szólista szerepét. Hangjával kapcsolatban nem mesélhetek kimagasló dolgokról, de a vállalt dallamokat és a szövegeket jól érthetően tolmácsolja. Személyes kedvencem az Off The Ground, amelynek hangvétele is megnyugtató, a vokálok sokszínűsége is arról árulkodott, hogy igenis az érzéki oldal is ott van Jordan eszköztárában, nemcsak a „virgázás”. Számomra ez a kis szösszenet az 1993-as ’Listen’ világát hozta vissza, ahol szintén Jordan énekelte a saját dalait. Akkoriban ez a lemez hozta meg neki a hírnevet, miután a Keyboard Magazine 1994-ben „A legjobb új tehetség” díjával jutalmazta a billentyűst. Nem meglepő módon innen jutott el Jordan híre egy bizonyos Dream Theater nevű progresszív csapathoz is. De ez már egy másik történet.

Visszakanyarodva a ’Wired From Madness’-hez, a nagy meglepetés, ami az újdonságot hozta, az a Just Can’t Win, ami egy bluesnóta a lemezen. A „piszkos blues”, ahogy Jordan nevezte! A hang egyértelműen egy idős bluesénekest idéz, a dal hangulata egyszerűen pazar. A hangszerelésben is a műfajra jellemző megoldások jönnek elő, díszítésnek mindjárt egy tíztagú fúvószenekar. A szokásos ének-kör után először Jordan ragadja magához a kezdeményezést, majd jön a gitár. Ha nem tudtam volna előre, hogy ki játszik itt, akkor is egyértelműen felismerhető Joe Bonamassa stílusa. Nem gondoltam volna, hogy Jordan világába egy ilyen dolog is belefér, bár a DT-tagjai is csak „Blues Man”-nek hívják a billentyűst, hiszen a turnén utazás közben, vagy épp hangpróbán is bármikor improvizál és énekel egy-egy ilyen kis szösszenetet. Már ezért a különlegességért megérte várni ennyi időt!

Ez a 60 perc körüli új anyag igazán élvezetes hallgatnivaló és a szerző sokoldalúságát egyértelműen megmutatja, de valahogy mégsem okozott katarzist. Nem könnyen emészthető, mert rengeteg témát dolgoz fel, és rengeteg hangot kell megemészteni. Az érzéki dallamok, az énekes megoldások kapósabbak voltak a számomra. Ettől függetlenül kijelenthetjük, hogy Jordan Rudess egyértelműen letette a névjegyét, hogy ki is ő most 2018-2019-ben. Nemcsak egy zenekar billentyűse, hanem önálló zenész és előadóművész is.