Pár éve csináltam egy interjút huszonéves srácokkal, akik az új vonalas hardcore határain mozognak itthon zeneileg és ők mondták, hogy érzésben abszolút el vannak köteleződve a nyolcvanas évek hazai punkja mellett, de számukra az akkori felvételek hallgathatatlanok. Szóval el tudom képzelni, hogy a Neo Neos zenéje is úgy jön le sokaknak manapság, mint ami szanaszét trollkodja a műfajt analóg, meglehetősen zajos és amolyan lelkes gyerekzene hangzásvilágával. Bár igaz, hogy Connie Voltaire is használja a "fake band" titulust magukkal kapcsolatban, de azért ez a szétcseszett, komédiás punktornádó mégiscsak a Bad Brains és Dead Kennedys féle műsorokat idézi meg. A Neo Neos után pedig most itt az újabb Voltaire őrület, avagy a QQQL.
