Van, hogy ki kell próbálni új dolgokat. Nem iszok, csak vizet. Eszek egy kis humuszt. Liszt nélkül sütök dolgokat és indiaiba megyünk a hétvégén. De, ha egyszer kolbásszal és kenyérrel a kézben nőttem fel, fejen is pöröghetek, át is öltözhetek, akkor is az lesz a cucc, amitől életem végéig megtudok őrülni. Ez pedig a zenében is így van valahol. Érzem, hogy még csak most nyílnak igazán a kapuk. Mélyülök el klasszikusokban jobban és fedezem fel például a jazz fúziók labirintusait. De egy olyan megátalkodott és misztikus gyerekkor után, ahol Venom pólóban nyomtunk ragasztót a tenyerünkre, gyújtottuk meg és varázsoltunk a sötét pincékben, ez a Nekrofilth album az, ami csúnyán megdobogtatja a szívemet.
