HammerWorld Forró Drót (hu/atom)
2019-ben a David Draiman vezette Disturbed végre Magyarországra is eljut majd, az Evolution című 2018-as lemez Európa-turnéjával június 25-én érkeznek majd a Budapest Parkba. A novemberi HammerWorldben megjelent David Draiman interjút most itt, a honlapon is elolvashatod.
Amikor 2002-ben a második Disturbed album, a Believe megjelent, rajta a Darkness című akusztikus dallal, az amerikai banda frontembere, David Draiman még azzal fenyegetőzött, hogy kicsinálja, aki azt a számot balladának merészeli nevezni. Azóta sokat változott a helyzet, ugyanis a korábban is nagyon sikeres Disturbed a legutóbbi albumára feltett The Sound Of Silence feldolgozással minden korábbinál népszerűbb lett, így a 2018-as Evolution lemezt már bátran pakolták tele akusztikus dalokkal.
www.facebook.com/Disturbed
A koncert Facebook oldala
Akárcsak a 2015-ös Immortalized lemezt, az Evolutiont is Kevin Churko producerrel rögzítették Las Vegasban, a The Hideout stúdióban. Ezúttal azonban John Moyer basszusgitáros is játszik a lemezen, aki utoljára a 2010-es Asylum albumon bőgőzött, majd a Disturbed pihenője miatt több bandában (Adrenaline Mob, Operation: Mindcrime, Art Of Anarchy) is aktív volt.
Az új albumról elsőként egy nagyon hagyományos, akár tipikusnak is nevezhető dalt mutattatok be, az Are You Ready-t. Maga az Evolution lemez azonban nagyon más, sokkal dallamosabb. Ez amolyan stratégiai húzás volt?
"Lehetett volna akár az is, de ezt a rajongóink akarták így. Megkérdeztük, hogy milyen dalt akarnak először hallani, ők pedig egyértelműen a súlyosra szavaztak! (nevet) Egyébként az Are You Ready egy régi dal, Danny (Dan Donegan gitáros) még 2004 táján írta, de korábban valahogy nem akart összeállni. Amúgy már jóval a lemez megjelenése előtt is elmondtam ezer helyen, hogy az Evolution másmilyen lesz, nem egy szokásos Disturbed album. Senkit nem akartunk becsapni azzal, hogy ez lesz az eddigi legkeményebb anyagunk! (nevet) Épp ellenkezőleg. Nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy világos legyen, ez egy jóval dallamosabb, jóval változatosabb anyag, mint bármelyik korábbi."
DISTURBED - Are You Ready (a 2018-as Evolution albumhoz)
És mindez csakis a legutóbbi albumra, a 2015-ös Immortalizedra feltett és ultrasikeressé vált Simon & Garfunkel feldolgozásnak köszönhető?
„Elsődlegesen annak. De nyilván annak is, hogy nem 25 vagyok, hanem 45. Egy boldog és elégedett családapa. Egy 5 éves fiú büszke édesapja. Nincs okom végigüvölteni egy komplett lemezt. Nem is lenne őszinte."
DISTURBED - The Sound Of Silence (a 2015-ös Immortalized albumhoz)
De ha nincs a The Sound Of Silence, vagy nem sikeres az a feldolgozásotok, akkor maradtatok volna a súlyos vonalnál?
"Ez a 'mi lett volna, ha?' típusú kérdés. Erre nem lehet mit felelni. Az Immortalized lemeznél úgy gondoltuk, hogy megmutatjuk a banda egy másik arcát is, és ez az akusztikus megközelítés bejött egy csomó embernek. De nagyon durván! Én nem is hittem volna, hogy ennyi év és ennyi lemez után egy teljesen másik közönséghez is eljuthatunk. Mégis bekövetkezett. És ez olyan önbizalmat adott nekünk, annyira magabiztosak lettünk, hogy ennél az új lemeznél már nem volt korlát, nem volt határ. És nem volt patikamérleg sem.
Nem agyaltunk azon, hogy bármilyen ötlet vagy téma befér-e a Disturbed világába. Ha nekünk tetszett, akkor felvettük. Ez persze így baromi egyszerűnek tűnhet, de hidd el, irgalmatlanul keményen dolgoztunk az új dalokon. Az volt a célunk, hogy elkészítsük a saját Fekete Albumunkat, vagy a saját Hysteriánkat. Ez a két lemez egészen más szintre emelte a készítőit, a Metallicát és a Def Leppardot. Az persze csak a következő egy-másfél év során derül majd ki, hogy sikerült-e megvalósítanunk a kitűzött célt. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy sikerdalokat írni a világ legnehezebb dolga!" (nevet)
Nincs az új lemezen feldolgozás, csak saját dalok. Nem is filóztatok azon, hogy kiválasszatok egy újabb feldolgozandó számot, egy újabb klasszikust?
„A Sound Of Silence-et szerintem olyan jól sikerült a saját képünkre formálni, mintha mi magunk írtuk volna. De ha bármi hasonlóval kísérletet tettünk volna most, az biztos bukáshoz vezetett volna. Nem akartunk folytatást, nem akartuk önmagunkat ismételni. Az nagyon olcsó lett volna. Rögtön jött volna a reakció, hogy ez azért messze nem olyan jó, mint a Sound Of Silence. És hát azért jó pár sikerlemezen bizonyítottuk korábban, hogy tudunk jó dalokat írni. Inkább saját kútfőből akartunk dolgozni, egyúttal nem csupán jó dalokat írni, hanem a lehető legjobbakat.
Egyébként korábban is születtek már feldolgozásaink, Genesis, U2, vagy ott volt a legelső lemezünkön a Tears For Fears. Ezeket is szerették az emberek, de a Sound Of Silence-szel valami megmagyarázhatatlan csoda történt. Nyilván mi sem számítottunk arra, hogy ekkora sikere lesz. De ha már így történt, szerettük volna ezt amolyan ugródeszkaként kihasználni."
DISTURBED - Evolution (a 2018-as album)
A koncerteken is látszik, hogy szélesedett a táborotok?
"Naná! Amikor indultunk, még alig voltak lányok a bulikon, aztán az évek során némiképp javult ez az arány, de az utóbbi időszakban elképesztő változás történt! (nevet) És nem mondom, hogy elszomorít a rengeteg csinos lány és nő látványa! (nevet) A dallamosodás már csak ezzel jár. Ezzel együtt azért nagyon remélem, hogy még a fickóknak is érdekesek maradunk! (nevet) Mivel mindig is voltak fogós dallamaink, fogós refrénjeink, ez azért nem akkora változás. Sosem voltunk egy extrém metal csapat, noha tudunk rendesen riffelni is, ez nem kétséges. De a Disturbed sosem volt a csakis a metalért élő-haló arcok kedvence."
Az új album munkálataiban ismét részt vett John Moyer basszer, noha a legutóbbi lemez nélküle készült. Ennek mi a sztorija?
"Amikor visszatértünk a hosszabb szünet után, John tele volt feladatokkal, más csapatokkal, más projektekkel zenélt, és már korábban elkötelezte magát. Egyszerűen nem volt ideje a stúdiózásra. Most viszont igen. Jött, két nap alatt felnyomta a basszustémákat, aztán ment is a dolgára. Neki volt a legkönnyebb dolga!" (nevet)
A dalszerzésben nem is vett részt?
"Ez korábban sem volt másképp, de nem azért, mert nem engedjük alkotni. A Disturbed eredetileg 1994-ben alakult, John pedig csak 2003-ban csatlakozott hozzánk. Addigra meg régen kialakult egy jól működő dalszerzői folyamat. Remek zenész amúgy, markáns basszusjátékkal. Fontos részét képezi a csapatnak. Az, hogy mindössze két nap kellett neki a basszus feljátszásához, önmagáért beszél. De a kreatív folyamatban ezúttal sem vett részt."
Attól nem tartottatok, hogy a keményvonalas Disturbed rajongók árulást kiáltanak majd a sok akusztikus dal hallatán?
"Eredetileg egy akusztikus EP-t akartunk kiadni, tehát külön megjelentetni ezeket a dalokat, de aztán rájöttünk, hogy ha keverjük ezeket a keményebb, hagyományosabb Disturbed dalokkal, akkor még izgalmasabb a végeredmény. Változtunk, fejlődtünk, ez tény. És aki ezt nem akarja, nem tudja elfogadni, azt is megértem. Mégis az az érzésem, hogy hosszabb távon az akusztikus dalok igazolni fogják a létjogosultságukat. És már egy csomó olyan véleményt is hallottam a lemezről, hogy kimondottan jól áll nekünk, hogy mást is csinálunk, nem csak a markánsan Disturbed stílusú dalokat nyomjuk. Nem mondom, hogy olyanok voltunk korábban, mint az AC/DC, akiket egyébként imádok, de az biztos, hogy bizonyos szempontból ragaszkodtunk a formulához. Ennél a lemeznél viszont kihajítottuk a formulát az ablakon! (nevet) És ezért senkitől sem fogunk elnézést kérni. Épp itt volt az ideje!" (nevet)
A 21 éves önmagad mit szólna ehhez a lemezhez?
"Nem hinném, hogy azt kiabálnám, hogy ezek eladták magukat! (nevet) Mindannyian metal arcok voltunk és vagyunk, ez a DNS-ünk meghatározó része, de ma már nyilván nem csak Metallicát, Panterát, Iron Maident vagy Rammsteint hallgatunk, mint annak idején. Bár annak idején is hallgattunk sok mindent, a Led Zeppelintől a Nirvanáig, de ma már egészen más típusú zenék is szólnak a buszon vagy a füleseinkben. Ez szerintem természetes is. 20 évesen az ember tele van feszültséggel, problémákkal és persze tesztoszteronnal is. Számos interjúban beszéltem annak idején arról, hogy milyen súlyos problémáim voltak tizenéves koromban, de még jóval utána is. Odahaza, a suliban, mindenhol. De a mai David Draiman már egy egészen más ember. Nem állok haragban sem önmagammal, sem a világgal. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden egyes napon egy rózsaszín álom lenne! (nevet) Távolról sem az..."
Az tényleg igaz, hogy a suliban felrobbantottad a rabbid kocsiját?
"Többek között... (nevet) Nem voltam egy mintagyerek, lázadtam, ahogy csak tudtam. És mivel ortodox zsidó családban nőttem fel, kemény szabályok között, volt is mi ellen lázadnom. A nagyapám meg is szakított velem minden kapcsolatot, amikor bejelentettem, hogy zenélni fogok, egy rockbanda énekese leszek."
Azt is mondtad előzetesen, hogy ez a lemez amolyan tribute Chester Benningtonnak és a volt Pantera dobosnak, Vinnie Paulnak. Milyen értelemben?
„Valójában mindenkiről meg akartunk emlékezni ezzel a lemezzel, akit csak elvesztettünk. Legyen kolléga, barát vagy családtag. A lista sajnos végtelen... Én például a nagymamámat gyászolom, a dobosunk, Mike a bátyját és a nagypapáját. Hiába érti az ember, hogy ez az élet rendje, ebbe nem könnyű beletörődni. Számomra azonban ma is az a legjobb terápia, ha kiírom magamból minden bánatomat, minden keservemet. Ilyen dal például a Reason To Fight, amely a drogfüggőségről és a depresszióról szól. Ez a téma sem ismeretlen számomra.
20 évesen kis híja volt annak, hogy elvigyen a heroin, mint az akkori barátnőmet. Ezeket a dolgokat a sírig magunkkal cipeljük. De igyekeztem pozitív üzenetet átadni azzal a dallal. Fontos, hogy az ember megtalálja azt, amiért érdemes küzdenie. De a Hold On To Memories még inkább kapcsolódik a halál témaköréhez. Az emlékek örökké velünk maradnak. Csak az hal meg igazán, akire nincs ki emlékezzen. Ez egyébként az egyik legnagyobb kedvencem az új dalok közül. De az Already Gone is nagyon közel áll hozzám. Az egy kimondottan sötét, komor nóta."
Led Zeppelin hatású is...
"Mi tagadás! (nevet) De az ének persze egészen más. Sosem tudnék úgy énekelni, mint Robert Plant! De vannak egészen más témák is a lemezen, nem csak a halál, az elmúlás. A No More például a halálgyárosokról szól, mindazokról az erőkről, hatalmakról, amelyek profitálnak a háborúkból, a fegyveriparból."
És mi a témája az In Another Time-nak?
„Az amolyan segélykiáltás, de a múlt visszasírása is. Annak az elmúlt kornak az elsiratása, amikor az emberek még élték az életet, és nem csupán megfigyelői voltak. A monitor mögött vagy mobillal a kézben. Amikor az emberek még beszélgettek egymással..."
Az interjú eredetileg a HammerWorld magazin novemberi számában jelent meg.
DISTURBED - A Reason To Fight (a 2018-as Evolution albumhoz)
