Josh Smith: Burn To Grow

Borí­tó: 

Megjelenés: 
2018
Kiadó: 
M2 Music
Weblap: 
http://www.joshsmithguitar.com/
Stí­lus: 
Blues
Származás: 
USA
Zenészek: 

Josh Smith – gitár, ének
Travis Carlton – basszus
Lemar Carter – dobok
Pete Thomas – dobok
Davey Faragher – basszus
Carey Frank – orgona
Monét Owens – ének
Jamelle Adisa – trombita, szárnykürt
Chris Johnson – harsona
J. P. Floyd – harsona
Matthew DeMerritt – tenor szaxofon
Dan Boisey – tenor szaxofon, bariton szaxofon

Dalcí­mek: 

01. Half Blues
02. Through The Night
03. Watching You Go
04. That For You Too
05. Your Love (Is Making Me Whole)
06. Look No Further
07. Let Me Take Care Of You
08. What We Need
09. You Never Knew
10. She Survives
11. Burn To Grow

Értékelés: 

Nagy sikerrel mutatkozott be tavaly novemberben a magyar közönségnek Josh Smith, az amerikai bluesgitáros, akinek szeptember 28-án jelenik meg a 10. stúdiólemeze és benne van a sors (meg a német kiadója) keze, hogy a promóciós turné érinti Budapestet is.

Már első hallásra megfogalmazódott bennem, hogy Josh lazán kilépett a blues kereteiből és szívbaj nélkül bújik bele a kedvencei bőrébe úgy, hogy másolásnak nyoma sincs. Bekapcsolta az időgépet, megjelenik Woodstock szelleme is, bátran kacsint soul, rhythm and blues és jazz irányba egyaránt, telepakolta az anyagot fúvósókkal és női vokállal, miközben megőrizte a saját markáns identitását stílusban, gitárjátékban és énekhangban. Arra persze nagyon kíváncsi vagyok, hogy mindez élőben hogyan adható vissza, de a tavalyi power trió felállás nem hagyhat kétséget, hogy meg fogja oldani.

Az album változatossága indokolja, hogy egyesével végigmenjek a dalokon akkor is, ha a magazinunk stíluskátéja nem engedi meg és a szerkesztőnk seggberúg érte.

Már az albumnyitó Half Blues akusztikus bőgőfutama jelzi, hogy várható némi időutazás az anyagban, a címet pedig utalásnak érzem arra, hogy a stílusok között is lesz egy kis cikázás, persze maga a dal is cikázás a bluestól távolodva, csaknem domináns fúvósszekcióval.

Az első cikkcakk a Through The Night yacht popja, amelyben Mark Knopfler és Fleetwood Mac egyaránt kihallható a hangjegyek közül, laza rádióbarát nóta. A Watching You Go soulos kórussal megtámogatott szomorkás dallamai az elszakadás fájdalmát idézik meg, amibe kíméletlenül belegázol egy klassz kis férfias-bluesy gitárszóló.

A That For You Too megint egy fúvósszőnyegen utazó, autóba való R&B dal, effektmentes gitársounddal, irány a 66-os! A Your Love (Is Making Me Whole) az énekesként végig közreműködő Monét Owens soul(ó) produkciója, egyértelmű korai Motown-hatással, ebben a dalban Josh háttérbe vonul, és előre engedi a művésznőt. A Look No Further – sértődés ne essék – Bon Jovi legjobb időszakának melankolikus hangulatát hozza elő, de nemcsak hangulatában, hanem még énekhangban is, erősen rádiógyanús a sallangmentes hardrockos gitárszólójával. A Let Me Take Care Of You számomra az első igazi blues-rock villantás, Josh mély fekvésű énekének és karcos gitárjátékának a főszereplésével, a fúvósok is csak jelzésértékkel színezik a produkciót, az album nagy pillanatai közé tartozik a dal. Azért nem a legnagyobb, mert az a What We Need képében jött el, ami egy igazi delta-hatású virgázós blues klasszikus. Szerintem.

A blues vonal folytatódik a You Never Knew-val, de ebbe már masszívan belesoul a fúvósszekció, amiből kicsit kikönyököl a bariton szaxi, az ilyesmi inkább élőben az igazi, meglátjuk 18-án! A She Survives nekem a korai Pink Floyd elszállt merengését idézi akkor is, ha a jól kidolgozott énektéma és a többszólamú kórus ezt az állítást felülírja. Nagy dallamok, rengeteg érzelem, lebegés, nagyszerű nóta! Az album végére maradt a címadó Burn To Grow, ami egy allegória és csak a lemezborító elejét és hátulját egyben látva bontakozik ki a jelentése, miszerint a pusztulásból bontakozik ki az élet csírája. Nem véletlenül maradt a dal utolsónak, mintegy slusszpoénként megintcsak Josh bluesgitáros oldalát helyezi előtérbe, szigorúan menetelve, de kicsit kurtán-furcsán befejezett tekeréssel zárja le az anyagot.

Alig egyórásra sikerült az élmény, bennem hiányérzetet hagyva, de a hiányérzet csak a mennyiségre vonatkozik, a minőség vitán felüli. Gitár, ének, egyéb valódi hangszerek és valódi zenészek a főszerepben. Mobilappokkal is lehet zenét szerezni 2018-ban, de ilyet biztosan nem!

Összegzés: 

Josh Smith úgy írt egy előremutató albumot, hogy közben leásott a gyökerekhez, vissza egészen a hatvanas évek környékére. Bátran merített az elődök hatásaiból, a saját képére formálva azokat és egy rendkívül változatos albumot tett le az asztalra. Dalszerzői vénája, rekedtes énekhangja, gitárjátéka ezúttal is remek formát mutat, kiváló anyag született!

Dátum: 
2018. szeptember 15
Pontszám: 
9
Szerző: 
Dzsó

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) HARD ROCK MAGAZIN - A Rock Napilap! nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.

Szólj hozzá!