2017-04-17

Darkest Hour

Ilyen lesz a holnapi Parkway Drive-koncert

Mint azt valószínűleg már mindenki hallotta, holnap érkezik a Budapestre a Parkway Drive Unbreakable turnéja. Az ausztrál metalcore-nagyágyúknak ez lesz az első szabadtéri koncertjük a fővárosban, és azt ígérik, a Barba Negra Track-es megmozdulás egyben az eddigi legnagyobb, legőrültebb bulijuk lesz. Mindehhez a felvezetést pedig a nemrég egy lehengerlő új lemezzel jelentkezett Darkest Hour és a […]

End of Paradise – Ősszel érkezik a következő album!

Nagyban folynak a munkálatok a székesfehérvári End of Paradise háza táján. Készül a következő nagylemez, és ez is, mint a 2015-ben megjelent Hétköznapi Túlélő, az Nail Records gondozásában lát majd napvilágot.

A korábbi lemezen még csak közreműködőként jelen levő Munkácsi Tomi azóta már fix tagja lett a zenekarnak, és ezen a lemezen szerzőként is szerepelni fog. A dalok sokkal riffesebek lesznek, de ez természetesen nem fog a dallamosság rovására menni. Hamarosan a basszusfelvételek következnek, és elkészül az új lemez grafikája is.

Addig hallgassátok a korábbi albumot, mely teljes egészében megtalálható a Youtube-on, és keressétek a zenekart a Facebookon is.

https://www.facebook.com/endofparadise/

basement_haze

Negative Slug a Trafik Klubban

negative_slug.jpg

Április 22-én a Trafik klub ad otthont a zágrábi Negative Slug budapesti koncertjének. A horvát banda a pusztító, nihilista sludge műfaját képviseli teljes hitelességgel, szóval azt mondjuk, hogy igazi varacskos, mocsárban fetrengő zenét játszanak, azzal csak közelítőleg írjuk le déli szomszédaink mocskos muzsikáját, ráadásul három kitűnő magyar csapat is fellép az este folyamán. További információk a koncertről a hajtás után!

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Niburta – Új felállás, közép-európai turné, készülő lemez!

Új hírek érkeztek a tavaly egy teljes vérfrissítésen átesett budapesti modern folk metal csapat a Niburta házatájáról. Történt ugyani, hogy a második nagylemezük felvételének a vége felé a komplett csapat kilépett Hormai Balázs, „Busó”, a zenekar vezetője, alapítója és frontembere mellől. Balázs mára teljesen újraszervezte a csapatot, így újra teljes a felállás így jelenleg Horváth Martina Veronika énekesnő,Varga Krisztián gitáros, Arday Dániel nagybőgős, Tóth Tamás dobos és Erdei Dávid népi hangszerek és torokének alkotja a zenekart. Session jelleggel pedig Hajas Gábor tekerőlanton és sampleren segít be. Az új felállás egy regionális Európa turnén mutatkozik be, melynek a hazai május 5-i dátumán kívül három-három lengyel és román helyszíne van még. A turnépartnerek pedig a lengyel Netherfellt és az erdélyi román E-an-na lesznek. A banda ezekre a bulikra igazi Best Of Niburta programot ígér.

Steel Seal: The Lion’s Den (2017)

steel_seal_the_lionsden.jpg

Kiadó:
Underground Symphony

Honlap:
www.steel-seal.com

Sok hülye együttes nevet hallottam már, de a Steel Seal csak úgy nyer értelmet, ha Angliában végeztél el egy gépipari szakmunkás tanfolyamot, és tisztába vagy azzal, hogy a csapat nem a vérnyúl rokonáról, az acélfókáról, hanem az acéltömítésről nevezte el magát, ami szintén szokatlan, de legalább ad némi elvonatkoztatási alapot a metal zenéhez. (No jó, van olyan is, hogy acélpecsét, de azt legfeljebb a testépítésbe belefeledkezett királyok használják.)

Pedig nem illik kiröhögni az 2003-ban indult bandát, mert eddigi két lemezükön a Deep Purple és Rainbow ihlette, de azokat fémalapra helyező, neoklasszikus metallal inkább tapsot érdemelnének – igazi underground együttes révén azonban leginkább csak az olyan kukabúvárok ismerik őket,  mint amilyenek itt a blogon teremnek. S hogy mégsem vagyok egyedül a véleményemmel, azt jelzi, kik is csatlakoztak énekesi poszton a fémipari tömítőkhöz: első lemezükön D. C. Cooper, a másodikon Thomas Vikström, és most az utóbbi időkben egyre többet szereplő Fabio Lione döntött úgy, hogy teljesítményével feljebb tornássza a brigád által nyújtott színvonalat. Mindezek ellenére a csapat fő motorja, és zenei világának agya az alapító gitáros, Marco Valerio Zangani, aki minden bizonnyal gyermekkorában spenót helyett is Blackmore művészetével tömte magát, mert játékára – igaz, modernizálva – de úgy nyomta rá pecsétjét a mester, mint Földnélküli János a sajátját a Magna Chartara – bár Zangani többet ért el vele, őt legalább nem kínozta állandó fejfájással Robin Hood.

Zangani pedig nem szégyenli, hová is nyúl ihletért, mert az elkészült dalokból olyan töményen árad a példakép csapatok tisztelete, hogy az már konkrét, általuk egyszer már lejátszott riffekben ölt testet, ami talán csak azért nem elítélendő, mert a gitárosnak sikerült saját képére formálni azokat. A deja vu-höz azonban jelentősen járul hozzá a billentyűs, Adriano Rossi neoklasszikus virtuozitása is, mi által olyan csodálatos szinti-gitár párbajokat kapunk, hogy szemünk is könnybe lábadhat. (Talán nem véletlen a Knocking At Your Door dalcím sem, ami jelzi, nem zsákbamacskát árulnak a fiúk. )

Zangarira természetesen hatott a klasszikusokat integráló szimfonikus metal is, mert előszeretettel nyúl a  komolyzene slágereihez – próbálkozott volna Bartókkal, kíváncsi lettem volna, milyen metal alstílus terméke kerekedett volna ki –, így azok is előszeretettel hallgathatják a felcsendülő szerzeményeket, akik számára most megvilágosodhat az a tény, hogy a gitár nem egy egyszerűen elfordított brácsa, amin vonó nélkül is lehet játszani.

Lione természetesen pancsikol a neoklasszikus dallamokban, bár ez a fajta muzsika nem hiszem, hogy annyira ismeretlen lenne neki, még akkor sem, ha a Rhapsody nem a brit stlusteremtők által felépített alapokra építkezett. Hallgasd csak meg az „A Dream Within a Dream” kezdőriffjeit, és azt fogod hinni, hogy egy Rainbow újraértelmezést hallasz, aztán leeshet a tantusz, hogy mégsem, jóllehet az ismerős dallamokra ráültetett neoklasszikus szóló úgy értelmezi át az ihlet fogalmát, hogy képtelenek legyünk haragudni. Persze az album arra is alkalmas lehet, hogy játékos időnkben kitaláljuk, melyik dalnak melyik Deep Purple, vagy Rainbow nóta volt a kiindulópontja, mégis azt mondom, Zangaliék nem pusztán egy kópia csapat, még akkor sem, ha mostani albumukon tényleg sok a hivatkozást jelző lábjegyzet.

De végtére is mit írhatunk be a tehetséges tanítványok indexébe? Puskázás miatt elégtelen, vagy kreativitás miatt kitűnő? Adjunk hát a PISA felmérés mutatószámainak egy kis komolyságot–így én az utóbbira szavazok.

Garael

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Mayhem (NOR), Sear Bliss (HUN), Inferno (CZ) @ Dürer Kert, 2017. április 15.

0mayhem2017_02_eredmeny.jpg

A sors kedves fintora, hogy pont Húsvét előestéjén érkezett Magyarországra a Mayhem turnéja (velük a borút és hideget hozó hidegfront is), melyen a legendás anyag, a De Mysteriis Dom Sathanas albumot egy az egyben kapta az arcába az arra vállalkozó, elvetemült nagyközönség. Hogy mekkora is az érdeklődés a zenekar iránt, azt nagyon jól megmutatja, hogy szinte teltházig töltötték Csihar Attiláék a Dürer Kert nagytermét, amiben figyelembe véve a lemez súlyát, semmi meglepő nincs.

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!