Quimby: Micsodaország

Törvényszerű, sőt kivédhetetlen, csalódást hozó koncertekbe futni bele olykor. Ahogyan egy kedvencednek is lehet rossz napja, de azt megbocsátod neki, további esélyeket adva számára. A legtöbb az átlagos buli, természetesen. És persze rengeteg olyan, ami feldob. Néhány pedig kifejezetten feltölt, több napra elegendő energiával látva el. 

Masterplan: PumpKings (2017)

masterplan-pumpkings300.jpg
Kiadó:

AFM Records

Honlap:
www.masterplan-theband.com

Mikor először meghallottam, hogy a Masterplan következő lemezén Grapow-szerezte Helloween dalokat fog feldolgozni, rögtön megfogalmazódott a kérdés: szükség van erre? Aztán mikor először meghallgattam az albumot, felvontam a vállam, és megkérdeztem: szükség van erre? Nyugi, nem a tű akadt meg a lemezjátszóban, csupán a bennem élő rajongó akadt ki azon, hogy az ötlettelenség miatt rövid idő alatt másodszor érezhettem úgy, hogy hülyének néznek. Mert mi értelme van olyan, a maguk nemében tökéletes dalok feldolgozásának – ugyanabban a stílusban –, melyeknek egy részét már maga az anyacsapat is feldolgozta egyszer a botrányos énekesváltás után, és mi szükség van akkor erre, ha a dalok lelkét jelentő reanimáló énekes kvalitásaiban a középszerűséget jelenti, már ha az eredetihez viszonyítjuk.

Hiszen Rick Altzi – ne szépítsük – a szegény ember pótléka Jorn Lande vagy Mats Levén után, és még nem hallottam egyetlen olyan albumot sem, ahova beugorván a helyettesített előd által prezentált színvonalat – mind dallamokban, mind technikailag – tartani tudta volna. Jelen esetben azonban nem volt szükség arra, hogy részt vegyen a zeneszerzésben – és a leírtak fényében talán így is van jól, illetve dehogy van, mert a végeredmény közelíti a metal-kamu indikátor maximális mutatóját, már ami az ötletet és a megvalósítást illeti.

Az biztos, hogy nem kellett sokat törpölni a feldolgozásokon, ugyanis a dalok nem feldolgozások, pusztán vastagított hangzással, szolgai módon előadott reprodukciók, ahol semmi olyan kísérletbe nem mentek bele, melyek az egyébként is túlterhelt Altzit még jobban megrogyasztották volna. Nincs itt hát semmifajta kreatív ötlet az eredeti dallamok és riffek visszaböfögésén kívül – csak az az átkozott gyomorsav ne marná az ember torkát! –, bár az is lehet, hogy még jól is jártunk, emlékezzünk csak a Helloween gyászosan sikeredett szimfonikus albumára, amiről a youtube-on futó sorozat címe juthat az ember eszébe: pedig jó ötletnek tűnt. Így azonban meg értelmét nem látom a dolognak, legfeljebb az időhúzás szándékát, ami a csapat esetleges kreatív-stopjából fakadhat, de ezt meg legalább titkolták volna ahelyett, hogy széles mellel kiáltják világgá.

Az eredeti és feldogozott – bocsánat, újrajátszott – szerzemények közti nívókülönbség számomra érdekes módon leginkább a rehabilitációt érdemlő, önmagában remek “Chameleon” album “Music” című tételénél a legnyilvánvalóbb, ahol Altzi erőlködése és a bedurvított hangzás azt a drámaiságot öli ki a dalból, amit annak idején nem tudott értékelni a szigorú riffeket és egyenes témákat váró rajongói többség sem.

Altzi pedig, aki hallhatóan kínlódik a nem az ő hangjára íródott – egyébként időtálló – témák tolmácsolásánál, talán érzi is, hogy nagy rá a kabát, de úgy van vele: ha vállalta, végig viszi az egészet, bár nem hiszem, hogy élvezte volna a stúdiumunkát – szinte látom, ahogy a hangmérnökök a fejüket csóválva próbálnak kicsit egyengetni a magasabb hangok kiéneklése helyetti rekesztéseknél.

Sajnálom, hogy így alakult, mert a Masterplan oda jutott, ahová utóbbi albumai színvonalának egyenletes csökkenése jósolta, egy abszolút kiégett, tisztességgel másolni sem képes együttes sorsára – még szerencse, hogy védelmükre elmondható: nem kispályás  játékost próbáltak utánozni, és a hasra eséssel sem jártak egyedül a metal történelemben. (Hallgasd meg a  “The Keepers Of Jericho (A Tribute To Helloween)” albumon szereplő csapatok többségét.)

Garael

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Frankie Banali

Quiet Riot – Klippremier – Can’t Get Enough

Road Rage címmel a tervek szerint április 21-én jelent volna meg a veterán amerikai Quiet Riot új stúdióalbuma, azonban a lemez megjelenése csúszni fog. A késés oka pedig az, hogy a banda öt koncert után szakított Seann Nicols (ex-Adler’s Appetite) énekessel, az utódja pedig James Durbin lett, aki a 2011-es American Idol nevű tehetségkutatóban azzal tűnt fel, hogy […]

Almanac

Almanac – Victor Smolski új ritmusszekcióval rántotta fel a Kingslayer albumot

2015. február 4-én a német Rage zenekar weboldalára felkerült az a hír, mely szerint a több mint 15 éve együtt dolgozó Peavy Wagner basszusgitáros-énekes-nagyfőnök és Victor Smolski gitáros útjai elválnak egymástól. Peavy Wagner a korábbi társak helyett újakkal viszi tovább a Rage zenekart. A gitáros Victor Smolski sem tétlenkedett sokáig, bejelentette, hogy Almanac néven alapított egy új […]

Apey and the Pea

Apey & The Pea – Dalpremier – Black November

Hex címmel szeptember végén jelenik meg a 2008 végén alakult hazai mocsár királyaiként aposztrofálható budapesti Apey & The Pea harmadik albuma, a 2014-es Hellish folytatása. A zenekar március 31-én klipet forgatott a Slaves című dalukra. A stúdiómunkálatokról is közzétettek egy videót és időközben a stílus egyik rangos fesztiválján, a londoni Desert Festen is megmutatták magukat. A klipes Slaves […]

World Trade

World Trade – Dalpremier – Lifeforce

Emlékszik még valaki a World Trade zenekarra? Nem lepődnénk meg, ha többségében nemleges válasz érkezne, mivel az 1989-ben életre hívott zenekar mindössze két nagylemezzel büszkélkedhet. A zenekart Billy Sherwood hívta életre még mielőtt igazán hírnevet szerzett volna magának a legendás Yes kötelékében. Társai is kiváló muzsikusok: Bruce Gowdy gitáros és Guy Allison billentyűs leginkább a dallamrocker Unruly […]

Alter Bridge

Alter Bridge – Itt a The Other Side a szeptemberben érkező koncert DVD-ről

Az Alter Bridge 2004-ben jött létre, méghozzá az Egyesült Államokban rendkívüli népszerűségnek örvendő Creed zenészeiből, akikhez az a Myles Kennedy csatlakozott énekesként, akit Slash mellől is ismerhetünk. Myles és a zenekar gitárosa, Mark Tremonti remek dalszerző párosnak bizonyult, így a hard rock / metal zenekar népszerűsége is egyre nagyobb magasságokba emelkedik. A banda tavaly júniusban szerződést kötött […]