MYRKUR – Közös dal Chelsea Wolfe-fal: Funeral

Az izlandi Sólstafir vendégeként december 7-én érkezik majd Budapestre Myrkur, azaz Amalie Bruun, egy dán énekesnő és zenész, dalszerző, aki mielőtt black metalba váltott volna, egy popzenekarban játszott. Myrkur első albuma a 2015-ös M volt, amelyen Mayhem és az Ulver tagok is közreműködtek, de már a folytatás sincs nagyon messze, a második Myrkur lemez Mareridt (Rémálom) címmel jelenik meg szeptember 15-én.

A pénteken érkező új album Funeral dalában Chelsea Wolfe lesz Amalie vendége és egy Las Vegas-i hotelszobában így adták elő a számot.
 

www.facebook.com/myrkurmyrkur

 

MYRKUR & CHELSEA WOLFE – Funeral (a 2017-es Mareridt albumhoz)

A Mareridt album producere Randall Dunn (Earth, Sunn O)))) volt, két dalban pedig vendég lesz Chelsea Wolfe is. A lemez egyik előzetese egy tradicionális norvég folk dal, a De Tre Piker interpretációja.

MYRKUR – De Tre Piker (a 2017-es Mareridt albumhoz)

 

Az Ulvinde dalban Amalie Bruun hegedűn, gitáron és zongorán játszik, Aaron Weaver (Wolves In The Throne Room) dobol, Andreas Lynge és William Hayes gitározik, a kórusban pedig Veslemøy Heyerdahl és Ida Sandberg Motzfelt is hallható.

MYRKUR – Ulvinde (a 2017-es Mareridt albumhoz)

MYRKUR – Måneblőt (a 2017-es Mareridt albumról)

MYRKUR – Två Konungabarn (a 2017-es Mareridt albumról)

 

 

Három év után visszatér Budapestre Izland egyik legkülönlegesebb zenekara, a Sólstafir! A megújult felállás idén adta ki első albumát, a Berdreyminn pedig bátran nevezhető az eddigi legjobbjuknak: örvénylő, magával ragadó és besorolhatatlan poszt-gitárzene, amit áthat a jellegzetes skandináv melankólia és folklór.

Nem túlzás azt állítani, hogy kreativitásuk csúcsán láthatjuk újra a kvintettet. Az este különlegességét tovább fokozza, hogy az előzenekar a szintén lemezbemutatót tartó Myrkur lesz. A dán dalszerző-multihangszeres black metalból, pasztoriális folkból és kórusművekből gyúr egyszerre súlyos és felemelő, brutális és törékeny dalokat, valahol a Sigur Rós és a Bathory metszetében.

A Sólstafir zenéje leginkább az izlandi tájakban gyökerezik: a sós hullámokban, a buja zöld mezőkben, a kitörő gejzírekben, a felszín alatt áramló, mélyvörös vulkáni magmában és a sarki jégesőkben. Ősi, de közben időtlen is. Ráadásul együtt változik és formálódik a tagokkal, akik eljátsszák. A debütáló Í Blóði og Anda még klasszikus black metal, tremolókaros riffeléssel és blastbeatekkel, de már azzal a jellegzetes, csak rájuk jellemző hangulattal, amit később tökélyre fejlesztettek.

Akárcsak a skatulyák elkerülését: az olyan előképeikhez hasonlóan, mint az Ulver, az In The Woods… vagy az Enslaved, ők is a saját képükre formáltak minden őket ért hatást. Elég csak a Masterpiece Of Bitterness húsz perces nyitómonstrumára, az I Myself The Visionary Headre gondolni, amiben a Vágtázó Halottkémek-féle őserejű sámánzenén át a poszt-rockos lebegetésekig szinte minden megtalálható.

De igazán a zenekar első korszakát lezáró csúcsmű, a Köld után léptek rá arra az útra, amin máig járnak. A Svartir Sandarra a kezdeti idők black metalba ágyazott folklórjából már csak utóbbi maradt meg, miközben egyre nagyobb teret nyertek a dallamok és a pszichedelikus lebegtetések. A három évvel ezelőtti Ótta pedig nem csak azt demonstrálta, hogy Aðalbjörn Tryggvason az évek során kiváló énekessé ért, hanem azt, hogy a Sólstafir-hangzás, akárcsak az anyaországuk gejzírjei, mindig képes új utakat törni magának és a végtelenségig tágítható. Elvégre, ki gondolta volna, a zongora, a vonósok vagy a bendzsó nem csak felbukkan egy számukban, de tökéletesen is illik majd bele? Az egyre inkább előtérbe kerülő hard rockos hatásokról már nem is beszélve.

Ennek a folyamatos evolúciónak a csúcsa az idei Berdreyminn, a négyes eddigi legzeneibb és legegységesebb lemeze. Hiába szóltak az előzetes hírek a zene helyett az alapító dobos Guðmundur Óli Pálmason kirúgásáról/kiválásáról, az albumot ugyanarról a tőről metszették, mint az Óttát vagy a Svartir Sandart. Ez pedig azt jelenti, hogy minőségében is felér hozzájuk, élőben pedig minden bizonnyal ugyanolyan katartikusan szólnak majd az új dalok, mint a mára már klasszikussá nemesült Fraja vagy a Love Is The Devil (And I Am In Love). 

 

 

Amalie Bruun karrierjét leginkább egy szóban lehetne összefoglalni: üstökösszerű. A Myrkur nevű projektje előtt csak egy popzenekarban (Ex Cops) játszó énekes-multihangszeres első lemeze rögtön a Relapse Recordsnál jelent meg, ráadásul a Mayhem és az Ulver tagjai is közreműködtek rajta. Az M pedig leginkább az utóbbi zenekar Bergtatt-korszakát idézi, valamint a korai Immortalt – gyakran egy számon belül is.

Bruun tökéletesen érzett rá rajta arra, hogy játsszon a klasszikus black metal és a misztikus erdei folk elemeivel, miközben fátyolos énekhangja mindenkit elbűvölt, aki csak hallotta. Nem csoda, hogy hamarosan már olyan zenekarok előtt nyitott, mint a Deafheaven, a Behemoth vagy az Opeth.

Idén pedig érkezik a folytatás, a Mareridt, amelynek dalai valószínűleg a decemberi koncert programját is dominálják majd. Ugyan eddig csak annyi tudható róla, hogy a producere a többek közt az A38-at megjárt Marissa Nadlerrel, a Sunn O)))-val és a Wolves In The Throne Roommal is dolgozó Randall Dunn volt, valamint hogy számos különleges hangszer (például nyckelharpán vagy mandolán) szól majd rajta, szinte biztosak vagyunk benne, hogy ismét valami különlegeset és túlvilágian gyönyörűt kapunk majd. Az pedig legkésőbb a tavalyi Mausoleum óta nyílt titok, hogy a Myrkur dalok élőben még inkább transzcendentális erővel bírnak.

 


A koncert Facebook oldala

Jegyár: 5900 Ft, elővételben: 4900 Ft. Jegyek elővételben vásárolhatók az A38 Hajó honlapján, illetve személyesen az A38 Hajón.”

 

Marilyn Manson,

Itt egy új Marilyn Manson-szám

A nagy hazai Marilyn Manson-rajongóknak valószínűleg nem fog teljesen újdonságként hatni ez az új dal, ami a We Know Where You Fucking Live címet viseli, hiszen az amerikai shockrocker éppen a Budapest Parkban játszotta el először élőben júliusban. Most viszont itt a stúdióverzió, pontosan úgy, ahogy az október 6-án megjelenő Heaven Upside Down című új lemezen is rajta lesz. […]

doom

Tizenkét perces audioterror a Primitive Man előadásában

pm.jpg

Október 6-án jelenik meg a sludge/doom metalban jeleskedő denveri Primitive Man új lemeze, a Caustic.
Erről a napokban hoztak ki Commerce címmel egy dalt ízelítőnek, bár ez a kifejezés esetükben nem kifejezetten
fedi a valóságot, hacsak valaki nem gerjed a zenébe foglalt inkvizíciós kínzásokra. A dal olyan tébolyult, reményvesztett, keserűen vicsorító hangulatot áraszt, amelyet leginkább a Brutal Truth legelvetemültebb lassú dalaiban, vagy a méltatlanul kevesek által ismert ausztrál Halo munkásságában fedezhettünk fel egykor. A lemez hosszát és dallistáját elnézve nem fenyeget az a veszély, hogy Ethan McCarthy és szimpatikus zenekara a rádiós slágerlistákat ostromolják majd friss teljesítményükkel, a játékidő ugyanis 77 perc felett lesz, benne még két hasonló terjedelmű slágergyanús alkotással. Azt viszont javasoljuk, hogy depresszióra hajlamos egyének messziről kerüljék el a zenekart, hacsak nem akarják magukat még rosszabbul érezni. A hajtás után itt az új dal teljes tizenkettő és fél perce, illetve mutatunk borítót, amely a maga módján akár még esztétikusnak is nevezhető.

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!