Beneath

Beneath – Jön az izlandi banda harmadik albuma

Ephemeris címmel augusztus 18-án jelenik meg a 2007-ben alakult izlandi death metal gépezet Beneath harmadik albuma, a 2014-es The Barren Throne folytatása. Az új lemez produceri, mixer és egyéb hangtechnikai munkálatait Fredrik Nordström (Arch Enemy, Dimmu Borgir, In Flames, At The Gates stb.) látta el, a göteborgi Studio Fredman falai között. Miután az alapítótag Ragnar […]

A Metallica vezeti az idei lemezeladási listákat (is)

metallica_2017_brazil.jpgNem meglepő, hogy fél év után újra a Metallica ért fel annak a listának a csúcsára, amiben a legtöbbet eladott lemezeket lajstromozzák. Persze sokat dobott a rangon, hogy a turnéjuk jegyeihez ingyé’ betársították a tavalyi Hardwired… To Self-Destructot, viszont úgy néz ki, a rajongók emiatt nagyobb éhséggel csaptak le a korábbi lemezekre is, hiszen a klasszikus Metallica-éra anyagai is jobban fogynak, mint más bandáktól az újak. De akkor nézzük, az elmúlt fél évben mely tíz dalcsokor kelt el a legnagyobb mennyiségben (a rock- és metalzenei vonalról persze).

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

SIN OF GOD – Death metal elkötelezettség

Aenigmata címmel jött ki tavaly ősszel a Csongrád megyei death metal fogat Sin Of God második nagylemeze, a 2012-es Limbus album folytatása. Milán Péter pedig most egy interjút készített velük.

 

www.facebook.com/sinofgodhu

Az Ambrózfalván működő Sin Of God 2004 óta létezik, de két demó után kissé lelassult a zenekar, és csak 2010-ben készült el egy EP, majd Limbus címmel 2012-ben megszületett az első nagylemez. A Sin Of God a brutális, technikás death metal híve, s a tavalyi Aenigmata album komoly előrelépést jelent mind zenei, mind a hangzás tekintetében. Milán Péter kérdéseire Molnár Zoltán énekes és Páll László gitáros válaszolt.


1999 és 2004 között Dezormon néven működött egy death metal zenekar Ambrózfalván. A Dezormon mennyire tekinthető a Sin Of God elődjének?


Páll László:
“Valamilyen szinten igen, ha már csak a tagokat és a székhelyet nézzük. Az csak a négy Páll-testvér zenekara volt. Deicide stílusában akartunk death metalt csinálni ugyanazzal az obszcén szövegvilággal, csak magyarban ez elég durván hangzik. Meg is kaptuk a magunkét tőled! (nevet) (MHH kritika). Az egyik öcsénk Viktor (dobos) orvosi pályára lépett és nem volt ideje zenélni.

A piciny falunkban volt apámnak egy jó barátja, Botyánszki Sándor, aki jazz szakon végzett a konzin (hozzá jártam dobolni) és az ő fia Balázs szintén folytatta a dobos tanulmányokat. Kézenfekvő volt tehát, hogy kit kellett megkeresni. Így alapította meg a Sin of God bandát Botyánszki Balázs és a három Páll-testvér 2004-ben.”

A Sin Of God 2004-ben alakult, készült két demó, de utána elég sokáig semmi nem történt, csak 2010-ben jelent meg egy EP. Miért haladtak ilyen lassan a dolgok?

Molnár Zoltán:
“Erről talán Laca jobban tudna nyilatkozni. Nyilván folyamatosan próbáltak, koncerteztek és tehetségkutatókon vettek részt, hogy eljuthassanak egy bizonyos képzettségi szintre, ami elégedettséggel töltötte el őket. Érdekes amúgy, mert pont egy szentesi tehetségkutatón ismertem meg őket, mivel a zsűri tagja voltam. Már ott kiütközött, hogy ebben sokkal több van, csak még csiszolni kell rajta. Emlékszem, hogy akkoriban mennyire megrökönyödtek páran a zsűriből ezen a brutális muzsikán. Nem értették vagy nem látták benne a sok-sok erőfeszítést: munkát és zenei alázatot.”

Páll László: “Az elején szinte csak koncerteztünk. Akkor ismerkedtünk meg a Farcry zenekarral, meg az orosházi Hangyák zenekarral és többször koncerteztünk együtt. A másik probléma, hogy állandóan valaki megunta a zenélést, vagy éppen nem találtuk meg a közös nevezőt az illetővel, így a régi tagok szép sorban lemorzsolódtak a bandából, és az ember nem talál egyből megfelelő személyt arra a bizonyos posztra.

Mindenkinek megmutogatni a számokat… előbb-utóbb az ember belefásul. Az elején mi is beszoptuk ezt a tehetségkutatós maszlagot. Szarvasra is jártunk, tehetségkutatóra. A szervező beálláskor agyba-főbe dicsért minket, aztán meg nem jutottunk tovább. Ez egy kib…ott pénzszopó intézmény. Tisztelet a kivételnek… (nevet) Talentometer. Egyébként a Satan Embryo számunk egy jammelgetés közben született.”

SIN OF GOD – Demonshrine (a 2012-es Limbus albumhoz)


Limbus címmel 2012-ben jelent meg az első album. Mai füllel mi a véleményetek az anyagról?


Páll László:
“Az egész lemezre a számokat Botyánszki Balázzsal írtuk. Az akkori gitáros társam, Molnár Szabi, rakott egy pár számra szólót. A basszusgitárosunk akkor Vörös ‘Vöri’ Ferenc volt (ő készítette a zenekar logóját valamint a számok angol szövegeit). Velük rögzítettük a Limbus lemezt 2012 februárjában Siminél, Gyulán a No Silence Sound stúdióban. Finom volt eljutni oda 1 méter magas hóban és -23°C fokban. Egyébként a Limbusnak az a baja, hogy nincs ‘alja’, nincs elég dög benne. Persze akkor is kísérleteztünk a hangzással, és együtt döntöttük el a hangzást, de utólag visszanézve nem volt jó ötlet.”

Molnár Zoltán: “Én kedvelem a Limbus lemezt, elég bitang nóták vannak rajta, de a mostani anyag hangzása nekem sokkal jobban tetszik. Ahogy Laca is említette a Limbus hangképe nem az igazi, ezért az Aenigmatánál mindenképpen izmosabb ‘wall of soundot’ szerettünk volna elérni. Szerintem sikerült.”

A második lemez, az Aenigmata, tavaly jelent meg. Mely pontokon akartatok változtatni, előrelépni az első albumhoz képest? Elégedettek vagytok az eredménnyel?

Páll László: “Messzemenőkig. A dobot és az éneket Gyulán Siminél rögzítettük. A gitárokat és a basszusgitárt pedig Sándor Csabi fellegvárában (Kishomokon) vettük fel Drótos Gábor (Gutted) hangmérnök segítségével. Teljesen más irány ez a lemez, jóval ‘old schoolabb’, viszont modernebb hangzással. A lemez számainak 70-80 %-át Borka Zoli és Sándor Csabi ötletei adták. Nekem számírásban kisebb szerepem volt. A következő album megint más stílusú lesz. Itt leginkább Borka Zoli beteg zenei világa fog tükröződni.”

Molnár Zoltán:
“Abszolút elégedett vagyok, a legtöbbet hoztam ki magamból, amit csak tudtam. A Limbus-hoz képest szerintem az Aenigmata egy logikus előrelépés a Sin Of God életében, zeneileg és szövegileg egyaránt. Ez 5 különböző individuum kemény munkája. A magam nevében beszélve hibák persze vannak, de nem tudok már rajta változtatni, ezért az eredmény számomra nem tökéletes. De ezzel semmi gond sincs. Mivel fizikálisan már manifesztálódott, elérte a célját. Nem is tudom összehasonlítani az előző anyagunkkal, mivel annak megalkotásában nem vettem részt így nem láthattam belülről, csak kívülről.”


A Limbus óta több poszton is változások történtek. Milyen elvárások voltak az új tagokkal szemben? Nehéz Magyarországon zenészeket találni egy ilyen zenekarba?

Páll László: “Egy új albummal mindig felül akarod múlni az előzőt, ez természetes. Mindig tovább akarsz fejlődni. Úgy gondolom, hogy az összes poszton csak erősebbé, technikásabbá váltunk. Még énekes fronton is. Csak a vén toprongy nem győzi az iramot!”

Molnár Zoltán:
“Körülbelül másfél éve vagyok zenekar tag, már a Limbus idején is megkerestek a srácok, de akkor nem tudtam elvállalni. Ez egy kegyetlen death metal gépezet, fontos, hogy zeneileg elkötelezett legyen az ember az adott műfaj iránt. Némi zenekaros múlt sem árt, így kézenfekvő volt, hogy rám esett a választás, ugyanis Szentesen és Csongrád megyében nem sok black-death metal énekes rohangál az utcákon.”

Az előző lemezt a kanadai PRC Music adta ki, az Aenigmatát pedig a Satanath Records. Hogy kerültetek kapcsolatba velük?

Molnár Zoltán: “Megtaláltak bennünket. A PRC Music olyan szerződést ajánlott, ami akkor elfogadhatónak tűnt a Sin Of God számára, ma már nem biztos, hogy belemennénk egy hasonló szituációba. Mindenből tanul az ember és néha bizony fájdalmas tud lenni a felismerés.

Az Aenigmata lemezzel rengeteg kiadónál házaltunk, folyamatosan mentek a promóciós csomagok hónapokig, sokan válaszra sem méltattak, ami úgy 90-95 százalék. Kezdtünk kissé kiégni. Aztán az orosz Satanath Records jelentkezett és az olasz Murdher Records-szal karöltve kiadták az Aenigmatát tavaly szeptember 23-án. Ajánlatukra nem tudtunk nemet mondani, korrekt srácok, jól végzik a munkájukat.”

Ki a fő dalszerző a zenekarban? Hogy születnek a számok? Csapatmunka folyik, vagy a fő dalszerző hozza a zene oroszlánrészét?

Páll László:
“Ahogy említettem, mindegyik albumnál mások ötletei domináltak jobban vagy kevésbé. Amíg az EP-nél és a Limbusnál fő dalszerző voltam, addig az Aenigmata esetében kevesebb dalírást vállaltam be.”

Molnár Zoltán:
“Egyértelműen a húrosok, ők hozzák a dalok nagy részét, mi pedig Balázzsal hozzá tesszük azt, amit kell. Sokszor már kész dalszerkezetek vannak, némi módosítás a szövegek / ének miatt szokott lenni, ha mondjuk az egyik téma ne 8-szor, hanem mondjuk 16-szor menjen el mert azon jobban futnak a vokálok. Általában mindig az első ötletek a legjobbak.”

A lemez alapján leszűrhető, hogy kedvelitek a technikás játékot, ugyanakkor arra is ügyeltek, hogy fogós témákat, riffeket írjatok. Jól látom?

Molnár Zoltán:
“Egyetértek, ezt az irányelvet fogjuk követni a jövőben is. Az új anyag viszont tónusaiban eltérő lesz az eddig megszokott Sin Of God daloktól.”

Páll László: “Igen, de én még komplexebbé tettem volna az Aenigmatát is. Én annyira nem szeretem a tuka-tuka dobütemet (nekem prosztó). Nekem az a szerelemem, amikor az adott reszelésre, riffre megy először egy grind (alatta 16-odos lábdob) majd a pergő visszamegy közép és azután lassúbb tempóra, de a duplázó marad 16-odos. Hát attól feláll a szőr a hátamon.”

A ti műfajotok, a gyors, brutális death metal, egy relatíve kötött irányzat. Nyilván lehet kísérletezni, de egy határt azért be kell tartani, hogy a death metal jelleg megmaradjon. Mennyire van lehetőség arra, hogy új ötleteket vigyetek be az eszköztárba?

Molnár Zoltán:
“Az utóbbi 5-10-15 évben a black és death metal hihetetlen metamorfózison ment keresztül, új zenei irányzatok integrálódtak az underground extrém metal testébe. Míg a black metal oldalon a zajos, rideg disszonancia köntösébe burkolják az árnyakat, addig a death metal a reneszánszát éli, az old school vonal különösen, ahol gombamód szaporodnak a kripta-szagú, katakomba death metal anyagok. Mi egy teljesen más oldalról közelítjük meg ezt az egészet.

Az Aenigmata egyfajta keresztmetszete a réginek és újnak: egyaránt benne van a mostani modern death metal zenék technikássága, de ugyanakkor a régi szellem sziluettje is a dalainkban rejlik. Az olyan klasszikus bandák, mint a Morbid Angel, Krisiun, Nile, Immolation vagy éppen az újabbak közül az Aborted vagy a Dead Congregation mind-mind hatottak valamilyen formában a SOG tagságára. Annyit szeretnék megjegyezni, hogy az új matéria merőben más lesz, mint az eddigiek, de senki ne számítson váratlan megoldásokra, továbbra is a death-grind, death-black metal ösvényén fogunk haladni.”

Milyen hatásaitok vannak zeneileg? Mely zenekarok, irányzatok jelentenek számotokra inspirációt? Egyéb források, melyekből merítetek a zenéléshez, dalszerzéshez?

Páll László: “1992-1998-ig mindig volt egy-két banda, amiben zenéltem, természetesen ezek inkább punk vagy heavy metal műfajúak voltak. Az akkori Ascara nevű banda (amiben doboltam) menedzsere egy mezőhegyesi haverom volt, Nagy Mihály, és engem ő ismertetett meg a death metal műfajjal. A hifi rendszerébe berakott egy CD-t és rátekerte a hangerőt, majd leesett az állam, olyan zenét hallottam ott akkor, éreztem, hogy ez meg fog változtatni.

Az a bizonyos műsoros CD a Temple of Knowledge volt, a Kataklysm nevű kanadai death metal bandától. Az akkori énekesük Sylvain Houd (Aquarius), a legbrutálisabb hanggal rendelkezett a világon. Erre az anyagra mind a 3 öcsémmel rákattantunk és death metalt akartunk játszani örökké. Ezen kívül hatottak rám a következő bandák is: Dying Fetus, Origin, Nile, Suffocation, Morbid Angel, Slayer valamint a Job For A Cowboy (szerintem ennek a bandának az énekese nem is ember).”

Molnár Zoltán: “Engem bármi tud inspirálni, egy film, egy könyv, egy festmény, egy erőteljes, intuitív érzés formájában. Elsősorban az underground zenék elkötelezett híve vagyok, azon belül is az olyan zenei kísérletek érdekelnek, amikben van kihívás, egy kód. Lehet elektronikus vagy ambient, de a metal lassan hömpölygő változata is. Amik elsőre nem hatnak konkrétan, csak valahol tudat alatt. Érdekel az absztrakció és a szürrealizmus minden formája.

Az utóbbi 15 évben próbáltam a zenei határaimat kiszélesíteni-kiszínesíteni, nem egy dimenzióban gondolkodni. Ha hosszútávon szinte csak és kizárólag darálós, hörgős-csapkodós zenét hallgat az ember, abban nagyon ki lehet égni és meg lehet csömörleni. Pár név/formáció, ami leginkább hatott rám az elmúlt években: Abelcain, Autechre, Puce Mary, Halo Manash, Phurpa, Locrian, Sunn O))), Deathspell Omega, Mayhem, Mgla, Dead Congregation, Gorguts, Ulcerate, Plebeian Grandstand, Trap Them, The Body, VHK, Watain.

Az egyik legnagyobb éltető energia máig a Neurosis és bármi, ami hozzájuk köthető, a Tribes Of Neurot-on keresztül a különböző projektekig, legyen az egy Steve Von Till szólólemez vagy bármi, amiben a tagságuk része benne van valamilyen formában.”

Milyen volt a stúdiómunka? Milyen tapasztalatokat szereztetek?

Páll László: “Kemény, de összetartásra nevelő is egyben. Próbatétel a bandán belül. Természetesen ilyenkor az emberi nyűgök is jobban előtérbe kerülnek. A gitárok felvétele majdhogynem családi hangulatban történt, ettől függetlenül dolgoztunk egyik este úgy is, hogy másnap feküdtünk le aludni.”

Molnár Zoltán: “Szeretek stúdiózni, semmivel össze nem hasonlítható érzés. Minden egyes ilyen felvételkor tanul és fejlődik az ember.”

Mire akartok utalni a “sin of god” névvel? Miről szólnak az Aenigmata szövegei?

Páll László: “A nevet Tamás öcsém hozta. A névválasztással különösebben nem akartunk utalni semmire, hacsak arra nem, hogy a zenénk olyan istentelen, mint a Deicide bandáé. Ambrózfalván az evangélikus templom árnyékában próbáltunk és ott született meg a slágergyanús számunk is, a Satan Embryo. Az Aenigmata szövegeit Lupus írta.”

Molnár Zoltán: “A szövegeket Hermes Trismegistos, a Napkultusz és leginkább Carl Gustav Jung filozófiai munkái ihlették. Nagy hatást tett rám Hamvas Béla fordításában a Tabula Smaragdina is. Mind a 9 szöveg egy nagyon hosszú alkotási folyamat eredménye. Sok félretett ötletem halmozódott fel egy bizonyos témában az utóbbi években, amire leginkább az okkult jelző illik.

Amikor bekerültem a Sin Of Godba, elég rövid idő állt a rendelkezésemre, hogy kitaláljak valami koncepciót, ne csak felordibált szavak ügyetlen halmaza legyen az egész. Nem mondom, hogy ez egy konceptlemez, mert attól fényévekre van, inkább intenzív képek/folyamatok vannak ábrázolva az angol nyelv által. Mégis, van láthatatlan összefüggés a dalok közt, de akit jobban érdekel ez a dolog, az szerezze be a lemezünket, az összes szövegünk benne van a booklet-ben.”

Lemezeiteket felteszitek a bandcampre. Milyen előnyei vannak egy magatok fajta zenekarnak egy ilyen felülettel? Feltételezem, hogy nem a zenélésből éltek, így nem érintenek benneteket komolyan a letöltések.

Molnár Zoltán: “Ez így van. A mai világban már szinte elengedhetetlen az online platformokon való jelenlét. A Bandcamp egy könnyen kezelhető innovatív felület, mint anno a Myspace volt, de annál sokkal nyitottabb, letisztultabb. Most már a merchandise-szekció is felkerült, szóval nem kell külön bigcartel oldal a zenekaroknak, én ezt jó fejlesztésnek tartom.

Nyilván sarcolás az van, de máshogy nem működhet egy ilyen cég. Legyünk őszinték, Magyarországon még nem alakult ki a kultúrája a fizetéses alapon történő letöltéseknek, ami eléggé sajnálatos, mivel rengeteg új zenét ismerhet meg ezeken az oldalakon az ember. Én számtalan csapatba futottam így bele, ami pedig megtetszett, pénzért letöltöttem.”

A Neverheard Distro kazettán is kiadta az Aenigmata anyagát. Mit szóltok hozzá, hogy ez a formátum is visszatért? Fontosnak tartjátok, hogy a lemezetek többféle formátumban is megjelenjen? A vinylt kedvelitek? Lesz vinyl-verzió is?

Molnár Zoltán: “A Neverheard kiadásában jelent meg kazettán, a die-hard verziónak egy külön külső papírtokja van, amin az eredeti CD-borító van. Ez egy ügyes indonéz srác, Bvll Art munkája, az összes többi grafika és lay-out (mind a CD-n belül és az egész kazetta design, illetve front) a hazai Anvil Kvlt kezének ördögi gyümölcse. Szerintem a kazetta sosem tűnt el az underground zenei piacról, csak ezt is elhitették velünk, mint sok más mindent. A vinyllel ugyanez a helyzet.

Mindkét formátum létezett, létezik és létezni fog. Az analóg túlélte a digitalizációt, a techno-forradalmat és megtalálta az útját az emberekhez. Én fontosnak tartom, hogy megjelenjen ezeken a hanghordozókon, igény volt rá, sokan érdeklődtek, lesz-e majd kazetta verzió belőle.

A vinylen való kiadásához még kiadót keresünk, játékideje és szerkezeti felépítése miatt pont passzol egy 12 inches lemezre, úgyhogy már csak emiatt is rettentő kíváncsi lennék rá, hogyan szólalna meg az Aenigmata bakelit változatban. Az obszcén módon szemet gyönyörködtető és mélyen hívő emberek megbotránkoztatására külön alkalmas borító pedig elég pompásan mutatna egy nagyobb kiadásban. Reméljük, hogy összejön!”