Horisont: About Time

horisont_cMi az, ami első ránézésre az ember szemébe ötlik a svéd Horisont fekete-fehér zenekari fotóin? Szakáll nélküli harcsabajusz, szemekbe lógó, fésületlen és természetesen fénylő haj, a pupillát ijesztően felnagyító, tízcentis körméretű, vastagkeretes szemüveg, virágmintás ingek, rajtuk szűk farmerdzsekivel, trapézgatya, westerncsizma… Vagyis a ’70-es évek. Vajon miből fakadhat a rockzene legkreatívabb időszakának hangulatát felidéző, most már jó ideje tartó retro-mánia? Netán ráébredt a fiatalabb generáció is, hogy talán a negyven évvel ezelőtti muzsikákban rejlett a legtöbb spiritusz? Noha egyenként is nagyon különböző csapatokról beszélünk, elég csak a Black Star Ridersre, a Clutchra, az Opethre, a Spiritual Beggarsre, a Wolfmotherre gondolni, az embert rögtön bizsergetően nosztalgikus érzések kerítik hatalmába. Svédországban pedig tényleg mindennél erősebb ez a vonal, köszönhetően többek között az olyan csapatoknak is, mint például az immár az ötödik albumát megjelentető Horisont.

Bővebben…

Crazy Lixx: Ruff Justice (2017)

y_94.jpg

Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.crazylixx.com
facebook.com/crazylixx

Most aztán nagyon meglepődtünk! A retró hajmetálos svéd Crazy Lixx lemezeit tényleg a Frontiers adja ki? Nahát! Ki gondolta volna? Mondjuk csak az, aki lélegzik, él és mozog (úgy általában vannak életjelei), valamint legalább elemi szinten tisztában van a műfaj történéseivel. Majdnem azt írtam, hogy az, aki olvassa a blogunkat, de – mint kiderült – az félrevezető lenne, mert valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva ezen az oldalon még nem jelent meg róluk önálló bejegyzés (jóllehet emlegetve azért voltak rendesen).

Nem is olyan régen, a Steel Panther legújabb lemezével kapcsolatosan folyt itt arról egy diskurzus, hogy van-e Amerikában valódi nosztalgia hullám, illetve hogy egy ilyen esetleges divatot kiaknázó fiatal együttesnek – önálló hangzás és stílus hiányában – van-e létjogosultsága. Akkor nem bocsátkoztam vitába, de most vegyük sorba!

(1) az USÁ-ban valójában nincs ilyen hullám, a régi nagyok (pl. Mötley Crüe, Van Halen) turnéztatása mindig biztos befektetés, de új bandák nem kapnak sem stúdióidőt, sem média-támogatást, sem kiadói promóciót. Punktum. Ebben az értelemben a Steel Panther pl. kimondottan hiteles és – leírom! – tiszteletreméltó zeneileg, akármit is gondoljunk az okádék körítésről. (Az már más kérdés, hogy a visszataszító csomagolás nélkül kaptak-e volna esélyt egyáltalán.) Európában viszont igenis van ilyen nosztalgia, és egyes kiadók (főleg a Frontiers) lelkesen asszisztálnak ehhez. Az kérem nem véletlen, hogy a régen népszerű észak-amerikai bandák is csak itt jutnak lehetőséghez: ld. Journey, Stryper, Winger, Whitesnake, Harem Scarem, Tyketto, House Of Lords. Otthon nem terem nekik babér, mert ott most a nu-,alt-, extrém, djent, meg az ilyen megy (illetve van egyfajta thrash reneszánsz).

(2) Ami a Crazy Lixx-féle sleaze-koppincs formációk létjogosultságát illeti, a válasz már sokkal összetettebb. Ez a stílus már végletekig kiaknázott (az volt már a ’90-es évek elején is), így igazolhatatlan mérvű naivitás lenne bármiféle eredetiséget, újszerűséget várni. Aki viszont ezt a stílust annak idején kedvelte, és mostanában hiányoznak neki az azonnal megjegyezhető dallamok, a jókedv, a könnyed szórakoz(tat)ás, miért ne élvezhetné különösebb elvárások, a művészi hitelesség erőszakos követelése nélkül ezt a muzsikát? Őket “szolgálják” több-kevesebb sikerrel a főleg skandináv vidékről érkező fiatal csapatok, akik tök jól szórakoznak, miközben az apjuk, anyjuk által összegyűjtögetett poros bakelitekről ismerős bulizenét játsszák.

De hogy a Crazy Lixxről is essen szó: ugyan a “Ruff Justice” már az ötödik lemezük, nekem először a cím nélkül megjelent előző albumuk (2014) jött be először, az is úgy nagyjából 60 százalékosan. Ők számomra azt a kategóriát képviselik, akik tényleg nagyon szolgai módon idézik meg a pufihajas-cicanadrágos korszakot: minden hangszín, minden manír, még a koreográfia is ugyanaz. Nekem ez a kevésbé szimpatikus megközelítés, egyszerűen azért, mert ennél már a Mötley Crüe “Dr. Feelgood”-ja is vastagabban, modernebbül szólt 1989-ben! Nem is beszélve a méltatlanul keveset emlegetett első Vince Neil szólóalbumról (Exposed, 1993), ahol Steve Stevens a mai fiatalokat megszégyenítő döggel tekerte ki a gitárja nyakát!

A “Ruff Justice” korrekt retró anyag, ügyes stílusgyakorlat jó dallamérzékkel és a megidézett korszak minden meghatározó markerével, mégis egy kicsit vértelennek tűnik. Nem tudom, hogy ezért a lityi-lötyi soundért a srácok felelősek, vagy a – valljuk be – közel sem tévedhetetlen Frontiers stáb. Tényleg érdemes meghallgatni Vince Neil fönt említett albumát: Apám! Ahogy az 25 év távlatából is csikorog, rúgkapál, csíp, mar, harap! A lényeg: a Crazy Lixx nem elég “crazy”: nem rossz, de huszonéves srácokhoz és az adott műfajhoz ennél sokkal több zabolátlanság, kirobbanó energia (hogy ne mondjam: pimaszság, vadság) illik!

Tartuffe

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Ossian

Ossian Dalpremier: Köd előtted, köd mögötted – Ma jelent meg az új album!

A várakozásnak vége – a mai napon, április 21-én megjelent az Ossian zenekar 22. stúdióalbuma, “Az Igazi Szabadság” címmel, amely már az előrendelések alapján rekord idő alatt, a megjelenés előtt közel egy hónappal elérte az aranylemez státuszt! A megjelenés alkalmából egy friss, dalszöveges videóval kísért dal is napvilágot látott. Köd előtted, köd mögötted: Paksi Endre a Köd előttem, […]

Five Finger Death Punch

Five Finger Death Punch – Ivan Moody énekes év végén elhagyja a zenekart

A Five Finger Death Punchról legutóbb év elején írtunk, akkor arról számoltunk be, hogy Jason Hook gitáros autójában állítólag már az új albumuk bömbölt, legalábbis annak egy nyers változata. Januárban tehát állítólag már csak a keverés volt hátra. Épp ezért is ért mindenkit váratlanul a frontember, Ivan Moody napokban tett nyilatkozata, a denveri KBPI rádiónak […]

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!