HAMMERWORLD – Pár nap múlva megérkezik a júniusi számunk!

Pár nap múlva megjelenik a júniusi HammerWorld magazin, borítóján a napokban turnéra indult, de egy látványos koncertfilmet is kiadó Rammstein zenekar frontemberével.

A változatlan áron megjelenő magazin extra CD-melléklete a gödöllői Helo Zep! első albuma, a Fény a sötétben.

Poszterek: CHRIS CORNELL – R.I.P., SABATON.

Részletes tartalom a jövő héten!

 

 

Municipal Waste

Municipal Waste – Dalpremier – Slime And Punishment

Öt év szünet után Slime And Punishment címmel június 23-án jelenik meg az old school thrash/crossover vonalas richmondi Municipal Waste új nagylemeze, a 2012-es The Fatal Feast (Waste in Space) folytatása. A virginiai crossover/thrasherek az előző albumhoz képest kibővültek, Nick Poulos (Volture, Bat) személyében ugyanis egy második gitáros is csatlakozott a bandához. A munkálatok a richmondi Blaze Of Torment […]

BLACK SEQUOIA – Megjelent az első nagylemez előfutára: Blackmail From Life

Csütörtökön debütált a budapesti Black Sequoia legújabb dala. Amióta ‘G’ az énekes ismét, ez a csapat első kiadott felvétele, melyhez rögtön készítettek egy szöveges videót, ami egyértelműsíti, és jobban belemélyed a szám történetébe. A Blackmail From Life egy későbbi nagylemez előfutára.

A csapat őszre tervezi első nagylemezének megjelenését, melyhez egy kisebb országjárásra is készülnek. Amellett, hogy több várost is meglátogatnak, nyáron még egy kisebb meglepetéssel is készülnek majd az album előtt. Egyértelműen látszik a zenekar irányváltása (melodic death metal kiszélesítése), így kíváncsian hallgattuk az új dalt és érdeklődtünk a történetéről.

Az új szerzeménnyel kapcsolatban az énekest így nyilatkozott:„Nálunk olyan dolgokon tépik emberek a szájukat, ami másnak meg se fordul a fejében, mert ezek mondvacsinált jóléti problémák. Máshol meg annyi a lényeg, hogy ne halj szomjan meg éhen.

Ez nem pózerkedés, hogy menjen mindenki megmenteni egy szír vagy egy afrikai gyereket, csak annyi, hogy bakker, vegyünk vissza az arcunkból, örüljünk, hogy a mi seggünk alatt nincs háború meg éhínség és van vizünk, és reméljük, hogy minél tovább így marad.”

VILLÁMINTERJÚ:

Miért pont ezt a témát választottátok a dalnak?

Fontosnak tartjuk, hogy a számok mondanivalója aktuális problémákkal is foglalkozzon. A stílus és a zene súlyossága pedig hozza magával szerintem a témaválasztás súlyosságát is.

Mi az, amiben másnak gondolod a mostani felállást és irányt, mint az előzőt?

Alapvető fontosságú, hogy a tagok között meglegyen az összhang. Mikor alapítottuk a zenekart, a tagok éreztek egy elemi erőt, ami a közös munka során segített minket. Hogy újra az eredeti felállással működünk, ez az erő visszatért a légkörbe. Ennek is köszönhető a zenei változás is. Letisztultabbak lettek a számok, konzisztens hangulat és modernebb hangzás. Ezek mellett bátrabban használjuk az elektronikus zenében is hallható hangszíneket és elemeket.

Mik a tervek 2017-ben?

A szöveges klip megjelenése is az előfutára egy nagyobb lélegzetvételű zenei anyagnak, melyet a nyár folyamán fogunk rögzíteni. Ősszel egy országos turnét tervezünk, aminek keretein belül tartunk egy lemezbemutató koncertet is. Tervben van egy-két külföldi állomás is persze, szeretnénk nyitni nem csak a magyar piacra. Még az is lehet, hogy a nyár folyamán újabb video tartalommal fogunk jelentkezni.

Leáldozott a fizikai hordozóknak? Hogy vélekedtek ebben a témakörben? Ti is már csak online megjelenésben gondolkoztok?

A mai világban az emberek telefonról hallgatnak a legtöbbet zenét. Az, hogy egy CD-ről a telefonra rákerüljön a muzsika egy hosszabb folyamat és nem könnyíti meg a dolgot az sem, ha nincs a gépben lemezmeghajtó (nekem sincs). Sokkal könnyebb, ha megnyitom az iTunest/Deezert és onnan megvásárolom vagy online meghallgatom a számokat. Ez a jövő és már ebben is élünk. Természetesen azok kedvére is fogunk tenni, akik szeretik fizikailag is megfogdosni az anyagot, de csak alacsony példányszámban.

Nagylemez vagy kislemez? Sokszor hallani arról, hogy ma már nem hallgatnak végig nagylemezeket, mert nincs az embereknek rá türelmük.

Na ez egy érdekes témakör. Egy már befutott zenekarnak szerintem sokkal jobb EP-ket kihoznia, nem kell akkora lélegzetvételű dolgokat letenni az asztalra. Egy ilyen kis zenekar viszont mint mi, tartozik egy nagylemezzel a támogatóinak. Mondhatjuk úgy, hogy ez egy mérföldkő a zenekar életében. Utána mi is kicsit pihenni fogunk.

BEARTOOTH – Doku-jellegű videoklip a depresszióról: Sick Of Me

Aggressive címmel egy évvel ezelőtt jött ki az ex-Attack Attack! frontember Caleb Shomo vezette Beartooth második albuma, amelynek Sick Of Me dalához készült el a csapat friss klipje.

A doku-stílusú videó négy olyan emberről szól, akik depresszióval küzdenek, de sikerült az energiájukat úgy összpontosítani, hogy a végén valami pozitív dolog sült ki a problémájukból.

“Ritka dolog, hogy egy olyan zenei videót tudok elkészíteni, amelyben az emberek úgy tudják elmondani a történetüket, hogy van egy pozitív üzenet is – mondja a rendező, Marc Klasfeld. – Nagyon remélem, hogy valamilyen módot tudunk segíteni ezzel azoknak, akik depresszióval küzdenek.”

 

BEARTOOTH – Sick Of Me (a 2016-os Aggressive albumhoz)

BEARTOOTH – Hated (a 2016-os Aggressive albumhoz)

BEARTOOTH – Aggressive (a 2016-os Aggressive albumhoz)

 

Három akkord szorozva négy kerékkel – Az pontosan tizenkét punk videó deszkásokkal

alvajay.jpgJóféle lépcsők, kisimult flaszterek. Dühös lakók, tróger tinédzserek. Földhöz csapott deszkák, odatett trükkök. Leszakadt csukák és lezúzott végtagok. Vagyis egyszóval gördeszka. Aminek evolúciója, mint az állatoké, szintén a vízből indult neki a szárazföldnek. A hullámtarajokon egyensúlyozó szörfdeszka a hetvenes évek elején felfüggesztést meg kereket kapott és mint az állat, flottul kicsúszott a szárazföldre. Aztán backside ollie, boneless. 360 flip, padka, korlát és félcső. Meg persze sorolhatnánk, hogy hány fifikás trükk játszik összesen, amikre aztán bozóttűz gyorsasággal épült fel egy fejel a falnak hatótávolságú szubkultúra. Az pedig nyilván nem is lehet kérdés, hogy mindez hogyan inspirálta a punk zenét. Mint ahogy az sem, hogy a retek gyors három akkord aztán hogyan hajszolta a deszkásokat a gyilkos csavarok csiszolgatásában. Mert a sztori pontosan ez volt. Az első Black Flag kislemez Wasted című számának szövege már örökre megőrzi a közös múltat, mert Keith Morris is azt kiabálta egy legendássá vált punk nótában, hogy”I was surfer, I had a skateboard”.

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Skyclad: Forward Into The Past

Borí­tó: 

Megjelenés: 
2017

Kiadó: 
Listanable Records

Weblap: 
http://www.skycladmusic.co.uk

Stí­lus: 
folk metal

Származás: 
Nagy-Britannia

Zenészek: 

Kevin Ridley – ének, gitár, billentyűk
Steve Ramsey – gitár, vokál
Dave Pugh – gitár
Graeme English – basszusgitár, vokál
Georgina Biddle – hegedű
Arron Walton – dob

Dalcí­mek: 

01. A Storytellers Moon (Intro)
02. State of the Union Now
03. Change Is Coming
04. Starstruck?
05. A Heavy Price to Pay
06. Words Fail Me
07. Forward into the Past
08. Unresolved (Instrumental)
09. The Queen of the Moors
10. Let summer’s Rain
11. The Measure
12. Borderline
13. A Storytellers Moon (Outro)

Értékelés: 

Derült égből villámcsapásként érkezett a hír, miszerint nyolc év szünet után új lemezzel jelentkezik a folk metal ősatyja, a Skyclad. Az 1990-ben alakult csapatot a műfaj kedvelőinek nem hiszem, hogy be kéne mutatni, hiszen napjaink folk metal őrületének alapjait ők rakták le a ’90-es években, sőt a műfaj egyik legjobb albumát, a ’Folkemont’ is ők szállították le 2000-ben. Hogy érzékeltessem jelentőségüket, nagyjából a mezőny 99%-a őket jelöli meg fő hatásaként. Ez egyébként egyáltalán nem meglepő, hiszen a csapat már akkor szállította a Brit-szigetek népzenei elemeivel megtűzdelt metal muzsikát, amikor későbbi követőik még csak a csattogós lepkéiket tologatták (már ha volt nekik), vagy éppen ismerkedni kezdtek a hangszerekkel. Mindezek ellenére a csapat a mainstreambe nem igazán tudott betörni, mondjuk ezzel a zenével nem is lett volna könnyű. Kimondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a folk metal akkor rétegzene volt, így masszív rajongói bázist kiépíteni elég nagy kihívásnak számított. (Ma már azért lényegesen könnyebb síppal, dobbal és nádi hegedűvel metalkodva rajongókat szerezni.) A másik ok, ami talán közrejátszott abban, hogy a szupersztár státuszt nem sikerült elérniük, hogy a ’Folkemon’ után karizmatikus énekesük, a legendás Martin Walkyier vette a kalapját és otthagyta a bandát. Komoly érvágás volt ez a csapatnak, hiszen Walkyier volt a csapat arca, és jellegzetes éneke védjegye volt a zenekarnak. Helyét a csapat gitárosa és producere, Kevin Ridley vette át, aki elődjéhez hasonlóan nem egy hangszálakrobata mesterdalnok, de korrektül elénekli, amit el kell. Két lemezt össze is dobtak az urak, ami után jött az előbb említett nyolcéves pauza.

Az elmúlt nyolc évben sok minden nem történt a brigáddal, egy-egy fesztiválon felbukkantak, Steve Ramsey és Graeme English a kultikus Satanben pengettek, és csináltak két kiváló lemezt is. Most azonban úgy gondolták, hogy ideje meglovagolni napjaink folk metal mániáját, és ehhez egy régi harcostársat is csatasorba állítottak. Dave Pugh még 1995-ben távozott a banda soraiból, de most visszatért, ezzel is erősítve azt, amit a cím is sugall, vagyis „Előre a múltba”. Nem nagyon van mit csodálni ezen az elhatározáson, hiszen az 1993-as ’Jonah’s Ark’ vagy az egy évvel később kijött ’Prince of the Poverty Line’ is kitűnő lemezek voltak, amiket mai füllel is jó hallgatni. Általában van némi félelmem ezekkel a „vissza a gyökerekhez” kikiáltásokkal kapcsolatban, most azonban ez nem volt bennem, és azt kell mondjam, hogy igazam lett.

Tizenkét stúdiólemezzel és huszonhét pályán eltöltött évvel a hátuk mögött tudják a tagok, hogy mitől döglik a légy, és ezt bő negyven percbe bele is sűrítették. A nyitó intro után rögtön le is csapnak ránk egy pörgős, thrashes, punkos jellegű nótával, a State of the Unionnel. Aki politikai töltetet sejt a dolog mögött, az nem téved, de ezt a témát itt gyorsan le is zárnám. A folytatás is hasonlóan tempósra sikeredett, a tőlük megszokott hegedű-gitár kombinációval megáldott Change is Coming tipikusan skycladi dal, bármelyik korai lemezen megállná a helyét. A múltidézés folytatódik az izgalmas tempójú és ötletes riffeléssel megáldott Starstruck formájában. Sőt, igazából nemcsak itt folytatódik, hanem végig a lemezen. Amit ígértek, azt betartották, telepakolták a lemezt folk metal himnuszokkal, megtartva saját stílusjegyeiket és sajátosságaikat. A Ramsey – Pugh duó kiválóan működik huszonkét év szünet után is, főleg Ramsey játéka elismerésre méltó, hozzá hasonló kaliberű szólógitáros nem sok van a műfajban. A címadóban szabályosan sír a kezében a gitár, a kőkemény nótát pillanatok alatt érzelmessé varázsolja játéka. A másik komoly ereje a bandának, hogy Georgina Biddle és hangszere nem csak tessék-lássék módon van jelen. Néhány banda esetében előfordul, hogy a hegedű vagy bármelyik egyéb népi hangszer csak dísz (néhányszor még rendesen játszani sem sikerül rajta a delikvensnek), itt azonban erről szó sincs. A rövidke Unresolvedban a hegedű és az akusztikus gitár párosa kellemes pillanatokat okoz, és a keménykedés közepette jól is esik egy kis pihenés. Sok szusszanás nincs, a Queen Of The Moors visszahozza a kemény, metalos riffelést, de a hegedűszó ennek a szerzeménynek is megadja a savát-borsát. Személyes kedvencem, a The Measure akkora metalbomba, amekkorát talán még nem is írtak. Élvonalbeli thrash vagy power bandáknak is becsületére válna. Ismét ki kell emelni Steve Ramsey fantasztikus játékát és dalszerző képességét. De a dicséret megilleti a komplett hangszeres gárdát, kiválóan teljesítettek (ismét). Ridley pedig hiába rendelkezik elég behatárolt képességekkel, nem lehet rá haragudni, mert amit csinál, azt jól csinálja, és passzol a zenéhez, ahogy énekel. A lemez 43 perc alatt véget is ért, ami nem baj, mert izgalmas és tartalmas 43 perc volt. Aki ilyen hosszban gondolkozik, az töltse meg olyan tartalommal, ahogyan a banda tette!

Összegzés: 

Örömmel jelentem, hogy a Skyclad nemcsak visszatért, hanem újra régi fényében tündököl. 10 bivalyerős dalt pakoltak a lemezre (plusz intro, outro és egy instrumentális szerzemény), melyek a csapat dicső múltjába repítik vissza a hallgatót. Hegedűvel és hazájukra jellemző népies motívumokkal gazdagon fűszerezett metalmuzsika ez a javából, tehát csak a szokásos. Ha van egy csepp igazság is a földön, akkor a zenekar a mostanában virágkorát élő folk metal hullámban megkapja az őt megillető elismerést. Mert náluk jobban nem sokan tudják mi fán terem ez a műfaj.

Dátum: 
2017. május 26

Pontszám: 
8

Szerző: 
JLT

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!