Airbourne

Airbourne – A budapesti buli előtt piacra dobnak egy speciális kiadványt, itt van róla az eddig nem publikált Money nóta

Breakin’ Outta Hell címmel 2016. szeptember 23-án jelent meg az ausztrál Airbourne negyedik albuma, amely három évvel követte a sorban a legutóbbi Black Dog Barkingot. A lemez producere a veterán Bob Marlette volt, akivel a debütáló Runnin’ Wildot is rögzítették annak idején, a keverésért pedig a szintén legendás Mike Fraser (Aerosmith, Van Halen, Metallica) felelt. A lemez zárótétele […]

black flag

Ilyen volt egy Black Flag-koncert 1984-ben, és hasonló kultikus koncertvideók

Ha ma csak egy Youtube-csatornában veszel el, akkor ez legyen az: a Concert Matrix Reloaded olyan felvételeket kotor elő a múltból, amelyek rengeteg idősebb – vagy akár fiatalabb – olvasónknak szerezhetnek libabőrős perceket. Itt tényleg minden műfaj rajongói megtalálhatják a számításukat a punktól a grunge-on át a groove vagy éppen nu metalig, csak kitartóan kell keresni ezen a […]

kasabian

Kasabian – A király köztünk jár

Ismét nem hazudtolta meg magát a Kasabian: a 2017-es Sziget egyik legjobb koncertjét adó brit rockbanda egy rájuk jellemző szellemes és ötletes videóval jelentkezett. A For Crying Out Loud albumot nyitó III Ray (The King) sztorijában némi varázslat után egy uralkodó a XXI. században találja magát, megidézője pedig igyekszik megmutatni neki, hogy milyen is az élet napjainkban. Persze, nem a Kasabian lenne […]

Metallica – November 10-én jelenik meg a Master Of Puppets remaszterizált, extrákkal telepakolt verziója

Tavaly áprilisban már megjelent az első két Metallica-lemez újrakiadása, és a Kill ‘Em Allt, illetve a Ride The Lightningot most a banda korai korszakának alighanem legfontosabb, legmeghatározóbb anyaga is követi. Az eredetileg 1986 márciusában kiadott harmadik Metallica album, a Master Of Puppets remaszterizált újrakiadása november 10-én lát majd napvilágot a csapat Blackened Recordings kiadójánál. A […]

Serious Black : Magic (2017)

seriousblack_magic.jpg

Kiadó:
AFM Records

Honlap:
www.serious-black.com

Magic! Ha a szó jelentését, kiejtését, eléneklését kellene tanítanom valakinek, minden bizonnyal – komolyan – lejátszanám neki a Serious Black új lemezét, mivel ha jól számoltan, tizennyolc alkalommal énekli, suttogja, susogja, kiáltja breed el a csodát, kár, hogy ez csak a hangalakban nyilvánul meg, és nem az album színvonalában, bár az érzéseim eléggé ambivalensek ahhoz, hogy kissé elbátortalanodjak a sommás ítéletben.  Nem csoda, hiszen, ha azt nézzük, hogy az első lemez viszonylagos poweréből minden arra utaló jel kikopott, és az útirány egyértelműen a kommersz felé lett kijelölve, akkor összehúzom a szemöldököm, ha viszont ettől elvonatkoztatok, akkor egy kellemes dallamokat prezentáló, az AOR-t és hard rockot metalos környezetbe helyező albumot kell jellemeznem, amiben legfeljebb – és ez azért nagy szó – breed stílusidegen erőlködését muszáj kiemelnem, mint egyértelmű negatívumot. Igen, és lám, nem szakadt rám a mennyezet a kijelentést leírván, valószínűleg azért, mert hallotta a gonoszkás műnevetést, amit hősünk többször is nekiereszt – amit nem igazán kellene erőltetni…

Grapow és Stauch távozásával már az ezt megelőző lemezen is megfigyelhető volt az a tendencia, ami remélhetőleg most csúcsosodott ki, vagyis a fiúk nem marcona riffeket, indulós refréneket, pattogós, fejletépő, szaggatott ritmizálást és gyomorpufogtató groove-okat akarnak szikár skandináv jellegű powerré gyúrni: céljuk egy olyan dallamos metal stílus kialakítása, amiben a heavy instrumentális alapokon hard rock – vagy egyenesen AOR – dallamok viszik el a hátukon a cipelni valót. Az tehát, aki breed eddigi munkásságából indul ki, és ehhez mért ostorcsapásokra vágyik, az minden bizonnyal csalódni fog, de az is, aki úgy gondolja, hogy az énekes hangja minden stílusra alkalmas. Hát nem, breed ebben a környezetben, ahová egy selymesebb, melegebb tónusú orgánum kellene, érezhetően erőlködik, és az érzelmi árnyalatokat hangjának visszafogásával igyekszik plasztikussá tenni – ami inkább erőtlenséget sugall, mintsem sokszínűséget. Emellett még mindig úgy érzem, hogy a fiúk nem igazán tudták eldönteni, hol állapodjanak meg:  a csilingelő dallamok és a zakatoló euro-metal ritmizálás valahogy nem passzol össze, és ami esetleg a Kamelotnak, vagy többé kevésbé az Eden’s Curse-nak sikerült – bár nekik is a kommersz felé fordulással – , az itt nem igazán működik – pedig van mágia bőven – , illetve de, csak nem olyan meggyőzően, és persze  mindenfajta progressziótól mentesen. (Érdekes módon a skandináv glam bandáknak jól áll a keménykedés, pedig a heavy kiállás és a glam életérzés – mert az nem pusztán zene, ugyebár – eléggé távol áll egymástól.)

Amibe nem tudok belekötni, azok a dallamok, és ha ezeket egy AOR énekes a releváns hangszereléssel énekli fel, minden bizonnyal tapsolok, mert a dalokban megbúvó nyálasság érzelmi túlburjánzás ott a stílus része, és nyilván az hallgatja, aki erre vágyik, én azonban nem tartozom közéjük. Így viszont két szék között a pad alá esek, mert sem ezt nem kapok, sem azt, és jóllehet abszolút nem vagyok ellensége a hatásvadász és populáris dallamoknak – sőt! – most valahogy mégis becsapva érzem magam. Az persze lehet, ha sikerül elhagynom azt a kiindulópontként szolgáló attitűdöt , hogy ez nem egy power – sőt, néha heavy –  metal banda, akkor más füllel fogom hallgatni a csapat aktuális munkáit, de most még meg kell emésztenem, hogy ez a breed nem az a breed, és ez a zene nem az a zene, amire vártam. Ebben az esetben pedig  minden bizonnyal dicsérő szavakat fogok leírni, amihez nem kell semmifajta mágia, mert a Serious Black természetesen egy jó csapat, főleg mágikus támogatással.

Ui: Aki azonban a metal-közeli stílusokban ezt a szintetizátor hangszínt használja, azonnal hagyja el a termet!

Garael

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

AIRBOURNE – Dalpremier: Money

Október 29-én a Barba Negrában a tavalyi albumát és az új ritmusgitárosát is bemutatja majd nekünk az ausztrál hard rocker Airbourne, egy hónappal előtte pedig kijön egy spéci kiadványuk, a The Diamond Cuts Collectors Box Set, amely az első három Airbourne lemez (Runnin’ Wild, No Guts, No Glory és Black Dog Barking) mellett egy Diamond Cuts – The B-Sides válogatást is tartalmaz, két korábban ki nem adott dallal (Money és Heavy Weight Lover), valamint egy bónusz DVD-t egy új bandás dokufilmmel (It’s All For Rock N’ Roll). A Money című dalt máris meghallgathatod!

Az október végi bulira az O’Keefe tesók egy szintén ausztrál csapatot hoznak magukkal, a thrasher Desecratort, amelynek idén tavasszal jelent meg a debütáló albuma, a To The Gallows.

 


www.facebook.com/airbournerock

A koncert Facebook oldala

 

AIRBOURNE – Money (a 2017-es Diamond Cuts Box Setből)


 

A 2003-ban megalakult Airbourne soraiban ez volt az első tagcsere: David Roads helyét Harri ‘The Riff Doctor’ Harrison vette át, akit az ausztrál vintage rocker Palace Of The King soraiban még Matt Harrisonként lehetett ismerni. David Roads maga döntött a kilépés mellett, mert a családi vállalkozásán kíván dolgozni az Airbourne helyett.

A budapesti koncert Facebook oldala

“Három évvel a teltházas A38-as koncert után, valamint a tavalyi Rockmaratont követően ezúttal a Barba Negra színpadára tér vissza új lemezével az ausztrál hard rock nagyágyú, az Airbourne!

A Breakin’ Outta Hell pokolnál is hangosabb dalai a megszokott klasszikusokkal együtt garantáltan az ősz egyik legjobb hangulatú klubkoncertjével ajándékozzák majd meg a műfaj hazai szerelmeseit.

Az O’Keefe testvérek elmúlt 15 éve maga a sikersztori, hiszen bebizonyította, hogy egy zenekar azzal, hogy jobbnál-jobb dalokat ír, és tisztában van azzal, hogy a közönségének köszönhet mindent, másodvirágzást biztosított a feltörekvő hard rock és vintage rock zenekaroknak is. Az persze mindig is kétségtelen volt, hogy az Airbourne nemcsak tisztában van saját gyökereivel, hanem büszkén saját formájára is alakítja azt – nevezetesen az AC/DC hagyatékát, és a hetvenes-nyolcvanas évek önfeledt, szabad rockzenei lázadását –, de a legszebb ebben mégis csak az, hogy a zenekar megtalálta a saját hangját, és lemezről-lemezre mindig tudott újat adni a rajongóinak.

 

A világ különféle arénáiba és konzoljátékaiba egyaránt beköltöző zenekar új albuma, a Breakin’ Outta Hell minden értelemben egy új fejezetet nyit a zenekar életében, hiszen a Spinefarmhoz átszerződő zenekar a brit és ausztrál eladási listákat is letarolta, és az első lemezbemutató turnét követően David Roads gitáros kiszállt a zenekarból, hogy családi üzletére összpontosíthasson. A helyére érkező Harri Harrison (Palace of the King) mindenképp friss vérkeringést hoz be az amúgy is állandóan pörgő zenekarba, és a zenekar közeli barátjából új gitárossá előlépő tag biztosan megtalálta már a helyét az Airbourne erőművében.

Erről október 29-én, vasárnap a hazai rajongók is megbizonyosodnak majd, mikor az ausztrál zenekar a Barba Negra Music Hall színpadára tér vissza, az A38 Hajó szervezésében, hogy klubhangulatban is megmutathassa legújabb lemezének legerősebb slágereit – és a korábbi ováció alapján joggal számítunk arra, hogy teltház üvölti majd a Runnin’ Wildot és a Stand Up For Rock’n’Rollt is!

Jegyár: 5900 Ft, elővételben: 4900 Ft.
A koncertre korlátozott számú early bird jegy is kapható, 4200 forintos áron, a készlet erejéig.
Jegyek elővételben vásárolhatók az A38 Hajó honlapján, illetve személyesen az A38 Hajón.”

A tavalyi Airbourne album It’s All For Rock’n’Roll című Lemmy-tribute dalához készült el az ausztrál rockerek legjutóbbi klipje, amelyben a Motörhead-tábor segítsége révén még a Motörhead színpadról ismert legendás Bomber is látható, akárcsak Lemmy – felvételről.

“Amikor a Motörhead játszott, nem számított, hogy a világban épp mi folyik; a Motörhead színpadon volt és annyi – mondja az Airbourne frontembere, Joel O’Keeffe. – Minden a helyén volt, a közönség meg imádta. Mindenki a rock’n’rollért!”

AIRBOURNE – It’s All For Rock’n’Roll (a 2016-os Breakin’ Outta Hell albumhoz)

 

alissa white gluz

HammerWorld – A Miserium második albumával még a héten megjelenik a szeptemberi szám

Még ezen a héten megjelenik a HammerWorld magazin szeptemberi száma, borítóján a szeptember 8-án egy új albummal jelentkező Arch Enemy énekesnőjével, Alissa White-Gluzzal. Alissával  természetesen egy alapos interjút is találsz majd a lapban. A változatlan áron megjelenő magazin mellé ezúttal is jár CD melléklet: ezúttal a komor hangulatú progos metalban utazó budapesti Miserium második albuma, […]

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!