DALRIADA – Szög roadmovie-ja a tengerjárós kiruccanásról

Február első hetében a Dalriada egy négynapos Miami-Haiti utazáson vett részt, meghívást kaptak ugyanis a 70000 Tons of Metal nevezetű hajós fesztiválra. A világ egy legexkluzívabbnak és legkülönlegesebbnek tartott zenei megmozdulásán mutatkozhattak be a nemzetközi rock/metal színtér vezető csapatainak társaságában, a 3000 rockrajongót, plusz az 1500 fős személyzetet is fedélzetén tudó Independence of the Seas nevű luxus óceánjárón.

A Dalriada billentyűse, Szabó “Szög” Gergely egy 20 perces ‘roadmovie’ videót készített az élményeiről, amit máris megnézhetsz. Hamarosan elkészül majd egy egy hivatalos zenekari kisfilm is a tengerjárós kalandról, amelyről Kiss T. Attilának részletesebben is mesélt Ficzek András zenekarvezető.


www.facebook.com/Dalriadahu

“Idén február elején az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy részt vehettünk a világ legexkluzívabb metal eseményén, a luxushajón megrendezendő 70000 Tons Of Metal fesztiválon. A stílus legnagyobb zenekarai közt léphettünk fel, lehaverkodhattunk velük és a közönséggel egyaránt. Egy kis városnézés Miami városában, majd 5 nap a Karib-tengeren – miközben ellátogattunk Haiti szigetére is. Íme a személyes profilomra 3 részben feltöltött útifilmünk most egyben, 20 percben. Hivatalos zenekari roadmovie hamarosan!” – Szög.

DALRIADA – Szög roadmovie-ja

 

Amikor megláttam az oldalatokon januárban ezt a metalhajós szenzációs bejelentést, azonnal el is döntöttem, hogy a következő életemben Dalriada zenész leszek, hiszen milyen kiváló anyagi körülmények között élhettek, hogy egy ilyen kalandot ki tudtok magatoknak fizetni… No, de a viccet félretéve, minek vagy kinek köszönhető ez a lehetőség?

“A helyzet az, hogy 2011 óta folyamatosan járogatunk ki külföldre, fesztiválokra, kisebb-nagyobb bulikra, rettenetesen nagy energiákat fektettünk ebbe a történetbe. Ez idáig Európa szerte és Oroszországban jártunk, és úgy látszik, hogy most váltunk láthatóvá olyan szinten egy amerikai szervezőnek, hogy megérje neki az, hogy minket is be tudjon illeszteni egy ilyen programba. Egyébként, semmilyen különleges megfejtés nem volt, a szokott módon kimentek az ajánló e-mailek mindenhová, mert ugye próbálkozni azt kell. Innen is érkezett egy kedvező válasz, majd egy kifejezetten jópofa, kedvező megállapodást sikerült kötnünk. Így tudtunk eljutni a hajós bulira. Tehát, mondhatni teljesen hétköznapi módon zajlott a dolog.”

Mik a legfontosabb infók erről a hajóról és magáról az útról?

“A Royal Caribbean Internationale nevezetű óriási hajózási vállalatnak egy hajója ez a luxus óceánjáró. Konkrétan nagyobb mint a Titanic, tizenöt vagy tizenhat emeletes. Egész évben megy mint a kisvakond, folyamatosan szeli a Karib-tenger hullámait, illetve a floridai part menti vizeket és óceánt, február első hetében pedig egy metal fesztiválnak ad otthont most már hatodik vagy hetedik éve.”

 

Azt tudtuk előre, hogy két koncertetek is lesz, milyen programmal készültetek ezekre?

“Két bulink volt, igen. Vittük a szokásos fesztivál szettünket, ami ugye arra van kihegyezve, hogy a középtempótól az egészen gyors vaddisznó kergetésig minden legyen benne. Folkos dalokkal készültünk, mert fontosnak éreztük, hogy inkább a magyar népzenés oldalunkat domborítsuk ki. A két program közt nem volt nagy különbség, két-három helyen változtattunk csak, inkább érdekességeket raktunk bele, hogy ha valaki mind a két koncertünket megnézi – és sokan voltak ilyenek –, akkor ne legyen akkora átfedés, ne ugyanazt kapja.”

Milyen hosszú műsorokról beszélhetünk?

“Mindkét esetben 45 perc volt a játékidő, ebbe kilenc-tíz nóta fért, úgyhogy egy tisztességes programot toltunk. De egyébként ugyanennyit játszott a zenekarok 90 százaléka, a nagyokat kivéve.”

 

Hol zajlottak a koncertek?

“A hajón belül hét vagy nyolc koncerthelyszín van, közte a legfelső emeleten található hatalmas szabadtéri színpad, ami előtt egy jakuzzi található, ebből is lehet nézni a műsort. Vannak klubok is, és van egy komplett színházterem is.”

Nem tévedtetek el a hajón?

“De sokszor. (nevet) Képzeld el, hogy mindenhol liftek voltak, mert ugye egy luxushajón miért ne lennének, és ezekben digitális módon egy óriási képernyőn beüthetted a szobaszámodat, és kirajzolta az útvonalat, hogy merre kell menni. Elképesztő volt!”

 

És ugye a legfontosabb, hogyan fogadta a közönség a műsorotokat?

“Mind a két bulinkon nagyon jó volt a hangulat. Az első koncertünk, ami este nyolctól kezdődött, egy két-háromszáz fős klubhelységben volt, és mivel jobban szeretem a kisebb helyeket, ahol közelebb vagy a közönséghez, így nekem ez állt közelebb a szívemhez. Ez olyan jól sikerült, hogy az ott felsorakozott világosító és hangosító gárda, valamint a biztonságiak is egyöntetűen azt mondták, hogy ők is kevésszer láttak ilyen zenekart, aki ennyire fel tudta volna pörgetni a közönséget. Hű, mondom, azt a mindenségit! (nevet) Nagyon jó volt, az biztos, néhány biztonsági őr másnap már Dalriada pólóban futkosott.

A második koncertünk pedig egy kifejezetten nagy színházteremben, egy óriási színpadon volt, és ott ráadásul éjjel három órától léptünk színpadra. Ezen fajlagosan többen is voltak, és még pozitívabb visszajelzéseket kaptunk. Úgyhogy komolyan sikerült letennünk a névjegyünket. Van egy ilyen választás, hogy a hajó utólag megszavaztatja a közönségét, hogy ki volt az az évi legjobb felfedezett, és ezt csont nélkül megnyertük!”

Olyan rajongók voltak esetleg a hajón, akikkel mondjuk már interneten tartottátok az utazás előtt is a kapcsolatot és ott tudtatok találkozni velük?

“Természetesen nagyon sok rajongóval találkoztunk, már csak a helyszín adottságaiból adódóan is. De ez az interneten való állandó személyes kapcsolattartás lehetetlen a külföldiekkel, mert akkor egész nap pötyöghetnél a telefonon vagy a számítógépen. Rengeteg dél-amerikai volt, és ők egyszerűen őrültek voltak. Ott egyébként hatalmas rajongótáborunk lehet, igaz nem tudom a pontos számokat, mert hivatalos terjesztésünk sincs arrafelé, de a második legnagyobb város, ahonnan rendszeresen nézik a Facebook-oldalunkat, az Mexikóváros.

Egyébként, a hivatalos statisztikák szerint eddig 17 európai országban játszottunk már, illetve most már az Egyesült Államokat is megjártuk, ilyen értelemben 18 országban koncerteztünk, mindvégig magyar nyelvű dalokkal, lemezekkel, maximum a konferálás angol nyelvű. A zenénk pedig ugye, mint közismert, magyar népzenés, szövegeinkben pedig sokszor fellelhetőek magyar irodalmi témák, konkrét versek, ilyen értelemben sokak akár még érdeklődni is kezdhetnek az országunk és a kultúránk iránt.”

 

Nem lenne időszerű valahogy egy dél-amerikai turnét összehozni?

“Ez rettentő nehéz. Annyira még nem áll meg a saját lábán a történet, hogy oda mondjuk egy szervező jó szívvel be merje ezt vállalni, legalább is hozzánk még nem jött ilyen jellegű megkeresés. Illetve, egyszer már bejelentkezett egy panamai arc, de mire konkretizálhatódott volna a dolog, akkor közölte, hogy megjött az esős évszak, és elvitte azt a csarnokot is az őserdőből lezúduló folyam, ahol a buli lett volna, így nem tudunk fellépni. Úgyhogy nem mentünk Panamába. (nevet) Egyébként, tervezünk ilyet, ez egy komoly cél volt, hogy jó lenne kontinenst lépni. És ezt idén ugye már megvalósítottuk. A második tarsolyban lévő dolog, hogy valahogy kellene egy dél-amerikai kanyart csinálni, úgyhogy rajta vagyunk.”

A hajós történethez még visszatérve. A szakma is figyelt titeket, azaz más zenészek, zenekarok is megnézték esetleg a programotokat? Volt lehetőségetek privátban beszélgetni egy-két neves muzsikussal?

“Az a vicces helyzet állt elő, hogy a Saltatio Mortis nevezetű, hazájukban stadionturnékat lebonyolító neves német folk rock zenekarral volt egy közös dedikálásunk, és egyszer odarohant hozzánk a banda népzenésze, és majdnem térdre borult, hogy ti vagytok az a Dalriada? Az összes CD-tek megvan, a buszban is sűrűn szoktunk titeket hallgatni! És felsorakozott az egész csapat, hogy azonnal közös fotót akarnak velünk csinálni. Csak lestünk ki a fejünkből, hogy most mi van?! (nevet) Ők a második bulinkon ott is voltak.

 

De úgy képzeld el az egészet, hogy limitált, tehát háromezer fős rajongóközönséget engednek be. Plusz a zenészek, és ez az egész társaság így egybe egész nap a bömbölő metal zene közepette tevékenykedik, jön-megy, koncerteket néz, szórakozik, eszik, stb. Az étkezők is közösek. Ezért az állandóan kavargó tömegben így elég nehéz kimondottan csak valakit kiszúrni és beszélni vele. Mi az Amorphis énekesét csíptük el, aztán a Death Angel és a Suffocation gitárosával beszélgettünk pár szót, aztán Chuck Billyt kaptuk el a Testamentből, Anthraxes arcokkal is fotózkodtunk. De igyekeztünk nem az agyára menni az ismert, népszerű zenészeknek, hogy helló, szia, mi újság, itt a CD-nk, mert gusztustalan dolognak tartom az ilyen hiénázást.”

A teljes interjúhoz kattints ide!

 

 

Eluveitie és Amaranthe a Barba Negra színpadán – Maximum Evocation Tour 2017

Október 26-án közös turnéjával érkezik Budapestre az Eluveitie és az Amaranthe. Előbbi Evocation II című új lemezét mutatja be, mely legelőször az idei német Summer Breeze fesztiválon debütál majd.

A folk metalos svájci Eluveitie tavalyi fesztiválfellépése után idén ősszel tér vissza Magyarországra egy megszilárdult, megújult felállással.

“Mindenekelőtt rettentően boldogok és hálásak vagyunk, hogy újra teljes a felállásunk (valójában több is, mint teljes), és hogy ilyen tehetséges zenészeket üdvözölhetünk a fedélzeten! Nem is lehetne jobban indítani egy új évet, igaz? 2017 a mi évünk lesz! Alig várjuk, hogy hamarosan stúdióban vonuljunk és befejezzük az Evocation II-t. Utána rögtön akcióba lendülünk majd a nyári fesztiválok színpadain. Üdv és minden jót!” – nyilatkozta a zenekar még az év elején.

Az Elize Ryd énekesnő vezette Amaranthe legutóbbi lemeze tavaly októberben Maximalism címmel az ultrasikeres 2014-es Massive Addictive lemez folytatásaként látott napivlágot. Ők szintén egy évvel később térnek vissza hozzánk, az Eluveitivel közös turnéjuk keretében.

Az októberi buli az egyetlen hazai fellépése lesz mindkét zenekarnak, ráadásul korábban így együtt még nem voltak láthatóak, így igazán különleges este várható. A turné kiemelt vendége a szintén front csajos modern metal, post-hardcore vonalas holland The Charm The Fury!

A Hammer Concerts bemutatja:
ELUVEITIE és AMARANTHE
MAXIMUM EVOCATION TOUR 2017
speciális vendég: THE CHARM THE FURY
2017.10.26.
Budapest
Barba Negra Music Club

Facebook esemény: www.facebook.com/events/1167281636715656/

beatrice

Best of május elseje – A legjobb dalok a munka ünnepére

working_man.jpg

Május elseje, a munka és a gyöngyvirág ünnepe, Zrínyi Miklós költő-hadvezér, és Tordy Géza színművész születésnapja. 1994-ben ezen a napon távozott erről a világról Ayrton Senna, kilencven évvel korábban Antonín Dvořák cseh zeneszerző, többek között az Újvilág-szimfónia szerzője. Magyarországon meg jó ideje az aszfaltrajzversenyek, a néptáncbemutatók, meg az aláírásgyűjtések, szavazatokért kurválkodó jófejkedő, népszerűséghajhász pártrendezvények világnapja. Na mindegy. Maradjunk inkább a munkánál, hiszen az állítólag nemesít, meg ugye aszfaltrajzversenyekről és gyöngyvirágokról nem annyira szokás dalokat írni, ez meg mégis csak egy zenei oldal. Jöjjön tehát szubjektív, garantáltan 16 tonna-mentes válogatásunk a legjobb munkahimnuszokkal, Darkthrone-tól a CPg-ig. 

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

LIMBONIC ART – Szimfonikus black dalpremier: Ethereal Traveller

Spectre Abysm címmel július 7-én egy új albummal jelentkezik a norvég black metal egyik kultikus formációja, az 1993-ban elindított Limbonic Art. A szimfonikus blacker Limbonic Artot 2009 óta egyedül Daemon (Vidar Jensen) alkotja.

A legutóbbi album 2010-ben jött ki Phantasmagoria címmel, az új lemezről pedig máris meghallgatható az első előzetes dal, az Ethereal Traveller.

 

www.limbonicart.net
 


LIMBONIC ART – Ethereal Traveller (a 2017-es Spectre Abysm albumról)

 

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!