Ann my Guard

Sodró lendület, fogós énektémák – Ann my Guard: Ourania

Nemrég jelent meg a budapesti Ann my Guard zenekar legújabb nagylemeze, Ourania címmel. A csajfrontos, 2007-ben alakult banda az alternatív/space metal, vagy ahogyan önmagukat jellemzik, a doll metal műfajában tevékenykedik. A női frontos együttesek száma megszaporodott az utóbbi időben, szinte a rock/metál összes ágában találunk képviselőket szép számmal. Ebből fakadóan a valóban tehetséges előadók kiemelkednek a mezőnyből, […]

Események

Fesztivált rendez a Madách Színház

Szerelmünk, Shakespeare címmel fesztivált rendez a Madách Színház. A június 9. és július 16. között zajló rendezvény programjában a zene, a tánc és színházi produkciók mellett Shakespeare-szakértők előadásai is helyet kaptak. A Madách Színház rendkívüli rendezvénysorozatra készül: fesztivált rendez főhajtásként William Shakespeare előtt, aki szerzőként talán a legnagyobb hatást gyakorolta a színjátszásra világszerte. A teátrum a Szerelmes Shakespeare című előadásának június 9-i bemutatójához kapcsolódva szervezi a fesztivált, neves színészek, rendezők, zenészek, táncművészek és irodalomtörténészek bevonásával. Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója szerint Shakespeare a magyar színház szempontjából is kiemelkedő hatású szerzőnek számít. Mindaz, ami vonzó a színházban, megtalálható a műveiben a fantasztikus […]

A Fesztivált rendez a Madách Színház bejegyzés először a On Stage jelent meg.

Black Star Riders: Heavy Fire (2017)

y_86.jpg

Kiadó:
Nuclear Blast

Honlapok:
www.blackstarriders.com
facebook.com/BlackStarRidersOfficial

A műfajt elárasztó retró/nosztalgia hullám egyik legszimpatikusabb jelensége a Black Star Riders. Úgy idézik meg a Thin Lizzy legendás emlékét, hogy zeneileg hiteles, sőt tökéletes a folytonosság, miközben nem koptatják a régi nagy nevet. Az első két lemezzel (itt és itt) kilóra megvettek, annak ellenére, hogy alaphangon nem vagyok elkötelezett Thin Lizzy rajongó, sőt még azt sem mondhatnám, hogy teljes körű az ismeretségem a diszkográfiával. Ilyen előzmények után talán érthető, hogy a menetrendszerűen két év elteltével megjelenő “Heavy Fire”-ra úgy vetettem rá magam, mint Gyúrós Józsi az esszenciális aminosavakra.

A “Heavy Fire” nem lett túl “nehéz”, ami a játékidőt illeti; a bónusz balladával (Fade) együtt sincs 45 perc hosszú az album. A jóból kicsit adnak, mondhatnánk közhelyesen, de a sokadik hallgatás után is az a véleményem, hogy ez most kicsit gyengébb lett mindkét korábbi megjelenésnél. Ez nem föltétlen jelenti azt, hogy az együttes a fáradás jeleit mutatja (a formula ugyanis adott, és piszkos jól ki van találva), egyszerűen csak nem tudták most csúcsra járatni magukat, vagy momentán ennyire tellett. Minden zenekar életében vannak bizonyos egyenetlenségek, attól függően, hogy mennyire vannak csókos kedvükben a múzsák.

Arról nyilván szó sincs, hogy minden inspirációt nélkülöző fércmunkával lenne dolgunk, sőt! Három nóta kivételével (Who Rides The Tiger – bár itt meg a gitárszóló van nagyon eltalálva!, Ticket To Rise, Letting Go Of Me) az egész anyag megy fölfelé az iPodomra! Egyszerűen szórakoztató, vidám és életteli muzsika ez, amit az ember mindig szívesen hallgat. Magam is újra és újra azon kapom magam, hogy szinte öntudatlanul gravitálok e fekete csillag felé…

Tartuffe

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

alternative rock

Keleti zenével is kísérleteznek majd – Carson Coma interjú

Töretlen lendülettel dübörög az alternatív pszichedelikus (vagy neopszichedelikus) rockzenekarok legújabbkori újravirágzása, aminek remek példája az egy éve alakult budapesti Carson Coma. Kilépve az ismeretlenségből a négyes, azaz Fekete Giorgio (gitár, ének), Jónás Attila (basszusgitár, vokál), Mónus Marcell (dob, vokál) és Szauer Dániel (gitár) jövő csütörtökön a Mikában játszik, a következő Ten Years Before bulin, úgyhogy feltettünk pár kérdést […]

gods

kreator – gods of violence

Mille Petrozza és méltán híres thrash csapata a Kreator új lemezzel jelentkezett az év elején. A Nuclear Blast gondozásában érkezett, Gods Of Violence című, tizennegyedik sorlemezük távolodik a klasszikus thrash vonaltól, pláne a germán hagyományoktól. Ettől még egy igencsak érdekes felvétellel rukkoltak elő, de én valamivel tökösebb anyagra számítottam.

A 35 éves pályafutást maga mögött tudó metalóriás számos hullámvasúton jutott el oda, ahol ma tanyázik. 2001-s újraéledésük nagy hatást gyakorolt rám, de mára kicsit fakult a kép. Az biztos, hogy a finn Sami Yli-Sirniö az egyik legjobb kezű gitáros a színtéren, viszont az általa játszott dallamok lökik egyre távolabb a Kreatort a valódi, csontig hatoló thrash metáltól. Persze ez a saját véleményem, érzéseimre hagyatkozva.

A Gods Of Violence ötven perce több mint korrekt. Petrozza „papa” jellegzetes énekhangja és megszólalása ezerből is felismerhető. Számomra libabőr, amikor hallom. A dalok szintén nagyon átgondoltak, megérleltek, profi munka. Ellenben azt érezni rajtuk, hogy a robotpilóta gombot benyomva, sorozatgyártás áldozatai lettek.

Végig nyomon követhető az a power metal harmónia, ami a fent említett érzést kiváltja belőlem. Persze a thrash metal keretei nem túl szélesek, bent maradni a műfaj határain és azon belül élvezetesnek, ötletesnek maradni nem túl egyszerű. Ez az, ami nem sikerült az olasz felmenőkkel büszkélkedő frontembernek és csapatának. Ami korántsem probléma, viszont a törzsközönség biztosan elfanyalodik, ha meghallja ezt a lemezt.

A tizenöt évvel ezelőtti visszatérés, a gyökerekhez való leásás nagyon jól állt a csapatnak, ebből én már nagyon kevés dolgot hallok. Érdekes ez, hiszen azt próbálom ide írni, hogy a lemez túlságosan dallamos. Ez nem követelmény egy thrash legendától. Sőt! Vagányabban oda kellett volna vágni, bitang erős témákat felvonultatni a kellemes hangulatból pedig engedni kicsit. Egy Kreator lemez ne legyen fülbemászó…

Biztosan lesznek százával olyan fiatalok, akik majd erre a lemezre esküsznek. Milyen kifinomultan szélesítik saját határaikat az öreg rókák. Igen, lehet így gondolkodni, számomra viszont nem ilyen a jó Kreator lemez. Mondom ezt akkor is, ha alapvetően a felvett hanganyaggal semmi problémám, és minimum korrektnek érzem.

Szóval ebből az öncáfolatból igen nehezen fogok kikanyarodni, tovább talán nem érdemes magyarázni, aki akarta megértette, mire gondolok. Kiemelkedő, húzó nótát sem találtam a lemezen, egységesen átgondolt, összeszedett anyag, ahol a dallamok több szerepet kapnak a kelleténél. Pont.

Értékelés: 5/3

infók:

tracklist:
01. Apocalypticon
02. World War Now
03. Satan Is Real
04. Totalitarian Terror
05. Gods Of Violence
06. Army Of Storms
07. Hail To The Hordes
08. Lion With Eagle Wings
09. Fallen Brother

10. Side By Side
11. Death Becomes My Light

Műfaj: thrash metal / power metal
Megjelenés: 2017. január

Kiadó: Nuclear Blast
ajánló

Kilépve a Dj szerepből összművészeti elektroakusztik – Panda Elektroakusztik: Somnivore

Nagyon szeretjük a fúziós, összművészeti projekteket, mostanában nincs is ilyenből hiány. Ezúttal a Tilosból, a Kertemből és irodalmi eseményekről is ismert DJ Panda elektroakusztikus összművészeti projektjére kaptuk fel a fejünket, ráadásul a kép és hanganyag nálunk debütál! Panda régóta aktív részese irodalmi, művészeti rendezvényeknek, többek között kántor-kerámikus-népzenész-író-ovóbácsi-dj. “Kb. ötéves korom óta zenélek, először népzenész voltam, […]

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!