arcade_fire

A sok titokzatoskodás után itt egy új Arcade Fire-dal a hamarosan érkező lemezről

arcadefireen.jpg

Everything Now címmel jelenik meg még idén az új Arcade Fire-album. Annyira idén, hogy nem kell már két hónapot sem várni rá, ugyanis július 28-án adja ki a Columbia Records. A lemezen hallható dalokat Montrealban, New Orleansban és Párizsban rögzítették, a a producerek pedig a zenekar tagjai mellett Markus Dravs, a Pulp-basszusgitáros Steve Mackey és a Daft Punk fele, Thomas Bangalter voltak. Utóbbi egyébként az alább hallható címadó dalban is közreműködött, mint billentyűs. Az albumon ráadásul még Geoff Barrow is szerepel a Portisheadből, csak hogy még nagyobb durranás legyen a dolog. Ha ez nem lenne elég, csak hogy a gyűjtők teljes frászt kapjanak, nagyon sokféle verzió lesz az anyagból. Alapból lesz egy “night” és egy “day” verzió CD-n és bakeliten is. Vinylen ráadásul kijön egy úgynevezett “language” kiadás is, ahol 20 féle nyelven lehet megrendelni az anyagot. És lesz persze kazetta is. A “day” verzión kívül egyébként mindegyik limitált is, de a rajta lévő zenei anyag mindegyiken ugyanaz. A lentebb látható klipesítet dalhoz egyébként a most zajló barcelonai Primavera Soundon kezdtek el egy ultra limitált kislemezt árulni, ahol egyébként meglepetéskoncertet is adott a kanadai zenekar.

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Secret Sphere: The Nature Of Time (2017)

y_102.jpg

Kiadó:
Frontiers

Honlapok:
www.secretsphere.org
facebook.com/secretsphere

Az olasz prog-power egyik kevésbé ismert képviselője a Secret Sphere, pedig a képességeik alapján lehetnének világhírűek is. A zenekar vezetője, Aldo Lonobile gitáros hangszerének igazi mestere, aki 20 éve építgeti kitartóan a banda renoméját, sőt, 2007-ben még a Civilization One első lemezébe (Revolution Rising) is belekalamolt. (Némi bosszússággal vegyes meghökkenéssel jegyzem meg, hogy akkoriban Túrisas kolléga úgy jellemezte Lonobile gitárjátékát, mint ami “a riffeléstől eltekintve alig méltó az említésre”. Na, ezt majd házon belül lejátsszuk!)

Nem apró túlzás lenne, hanem ordas hazugság, ha azt mondanám, hogy az együttes karrierjét kezdettől fogva figyelemmel kísértem, de a 2012-ben megjelent “A Portrait Of A Dying Heart” – melyet már Michele Luppival (Vision Divine, Killing Touch, manapság pedig Whitesnake) rögzítettek – annyira megfogott, hogy még a toplistámra is fölkerült. Luppi, aki alapvetően inkább klasszikusan képzett billentyűs (Coverdale is ebben a minőségben szerződtette), amolyan csajos-operatikus énekesként is vitézkedik. Én annyira nem vagyok oda a hangjáért (főleg a kicsit nyafka rekesztéseiért), de az tagadhatatlan, hogy a Secret Sphere az ő csatlakozásával szintet lépett. Így érthető, hogy miért vártam izgatottan az új anyag megjelenését.

A promóciós szövegben vázolt tematika is szimpatikus, sőt ígéretes volt: a lemez elvileg egy halálközeli élményből visszatérő lélek tapasztalatait dolgozza föl, amelynek üzenete, hogy ha új és pozitív perspektívába helyezzük életünket, fölértékelődnek bennünk az olyan erények, mint a szeretet, bátorság, jóság, őszinteség, hit, bizalom és elkötelezettség. A koncepció tökéletesen alkalmas arra, hogy egy igazán nagyszabású, még a korábbinál is progresszívebb és/vagy szimfonikusabb anyagot inspiráljon.

Hallatszik is, hogy a kórusokra, a kvázi-szimfonikus hangzásra nagy hangsúlyt fektettek, de sajnos közben megfogyatkozott az, amit az angol “grit” szó fejez ki tökéletesen: a csikorgó dög, a karcosság (?). Szerintem Luppi hangja és kórusai is túl előre lettek keverve a többi hangszer (főleg a gitár) kárára, és az instrumentális villogások, szólók sem kapnak akkora teret, mint korábban. Ez, kérem szépen, nettó veszteség. Még szerencse, hogy a dalok között akad azért egy hosszabb instrumentális szösszenet is (Commitment).

Már a 2012-es lemez sem hatott azonnal, a “The Nature Of Time”-mal pedig még hosszabban kell barátkozni, hiszen a koncepció nem az instant jellegű, direkt slágereknek kedvez. Ezért most inkább azt mondom, hogy elhamarkodott ítéletek helyett ki kell várni, amíg a “titkos szféra” rátelepszik az emberre. Engedni kell, hogy a muzsika erényei kibontakozhassanak. Nekem egyelőre jobban tetszik az előző lemez, de erről tessék majd megkérdezni az év vége felé is!

Tartuffe

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

The Qbs – ’Lenyomatok’ címmel megjelent a budapesti csapat első albuma

Réges-régen egy messzi-messzi kocsmában indult a The Qbs zenekar története. Időszámításunk szerint 2012 őszét írtuk, s akkoriban a világ az éppen elfogyó maja naptár miatt aggodalmaskodott. Schéder Balázs (gitár) és Ulbert János (basszusgitár) egy delíriumos nosztalgia-iszogatás közepette ráeszmélt, hogy olthatatlan láng ég bennük egy funk-rock zenekar alapítása iránt.

tovább

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!