• Volt egyszer egy Ifipark: Révész-Závodi – Várkert Bazár, 2017. 06. 15.

    Egyéb

    Nos, elkezdődött. Egy legendás koncerthelyszínt akarnak rehabilitálni – és bár nem ez volt az első alkalom, hogy koncertet szerveztek ide az utóbbi években, mivel tavaly az Omega, azelőtt Mándoki is fellépett itt –, öt rocklegenda egymást követő műsora talán felhívja a figyelmet arra, hogy milyen csodás és egyben kultikus fellépési hely hever kihasználatlanul a belváros szívében. Talán egy reboot, egy újrakezés lehetősége rejlik ezekben a koncertekben.

    tovább

  • Lukács Peta: Homo Imperfectus

    Egyéb
    Borí­tó: 

    Megjelenés: 
    2017
    Kiadó: 
    Szerzői kiadás
    Weblap: 
    www.lukacspeta.hu
    Stí­lus: 
    metal
    Származás: 
    Magyarország
    Zenészek: 

    Lukács Peta - gitár, ének
    Geröly Matyi - dob
    Horváth "Sexy" Gábor - basszusgitár
    Szebényi Dániel - billentyűk

    Dalcí­mek: 

    01. Homo Imperfectus
    02. Majdnem
    03. Mitől félek?
    04. Replay
    05. Fordulj el
    06. Robot Sex
    07. Beszélj hozzám
    08. Remény
    09. Without Words
    10. Meg kell halnom

    Értékelés: 

    Bazsa záró gondolataival kezdem az írásom, mert úgy érzem, amennyire a 'Homo Imperfectus' folytatása a 'War & Peace'-nek, annyira kell, hogy folytassam, illetve megválaszoljam az ott felvetett gondolatokat: „Bármit is indít el ez a lemez, és bármilyen irányba tereli Peta pályáját, egy biztos: választania kell, hogy a szólókarrieren belül gitárhősként halad tovább, vagy egy állandó zenekart hoz létre, ahol egy többé-kevésbé meghatározott stíluson belül érvényesítheti az ötleteit.”

    Nos, azt hiszem, Peta választott. De nézzük sorban, mik is a lényeges különbségek a két lemez között. Először is a legfontosabb: a szőrzetét átcsoportosította a feje tetejéről az állára. De a viccet félretéve, míg elmondása szerint az első szólólemez a 15 év alatt felhalmozott ötletek kiadása volt, most az utóbbi egy-két év alatt állt össze a folytatás. A különböző, akár a világ más részein élő (lásd Borlai Gergő) zenészekkel összerakott 'War & Peace' után a lemezbemutatóra összeállt csapat maradt együtt elkészíteni a második albumot. A leglényegesebb azonban, hogy nemcsak elkötelezte magát egy stílus mellett, de a korábbi lemezre összedobált ilyen-olyan témájú dalok helyett egy elég komoly konceptalbumot írt meg.

    Ez a koncepció pedig a címben is szereplő 'Homo Imperfectus', a „tökéletes ember”. Hogy hibás a fordításom? Ez nem véletlen. Mert ahogy a dalszövegekből is kiderül, az „I'm Perfect” és az „imperfect” között nagy különbség van ugyan, mégis megférhetnek akár egymás mellett is. A magát tökéletesíteni akaró robot kiborggá válik, és úgy érzi, ez a tökéletesség csúcsa. De ahogy a Majdnem szövege is mondja: „Csak épp embernek lenni nem mer.” Szóval valami mégsem kerek ebben a nagy tökéletességben. A dalok végigvisznek az emberré váláson, a csalódásokon, a szerelmeken, s eljutnak a végső felismerésig, hogy mindennek ára az, hogy a végén meg kell halni.

    A nyitány, a Homo Imperfectus úgy indul, mint valami filmzene. A „Das Boot” vagy a „Star Wars” feelingje hatja át az első két percet, majd az egész kezd átmenni valami elektronikus, DJ Tiesto-szerű muzsikává, de mielőtt tovább ugratnék, belecsap a gitár. A lemez zenei stílusa nehezen meghatározható. (Ez jó. Legalább nem másolat.) Belőni persze lehet, talán a Korn-szerű nu metal vagy a Periphery-féle djent lehetett a kiindulási alap, amit aztán Peta a maga képére formált. Szebényi Dani, aki az avataros hard rock-múltja mellett azért pl. Delov Jávor Random Tripjében is szerepelt, osztja rendesen az elektro-sokkot a hangszeréből, a Ganxsta Zolee és a Kartelben naponta edződő Geröly Matyiés a pont ezért a torzított basszgitáros játékstílusáért megkeresett Hot Beaver-basszer, Horváth „Sexy” Gábor pedig kíméletlenül tolja mindezek alá az alapot. A Majdnem című nótában elsősorban Peta énekhangjára csodálkozhatunk rá, pedig közben ő is iszonyatos kemény riffeket tesz a zenébe. És persze a szólója is utánozhatatlan. (Csak rövid.) Ami érdekes, hogy az énekdallamban viszont időnként elég komoly hard rock hatások érezhetők, méghozzá annyira, hogy a Mitől félek refrénjét hallgatva konkrétan Baranyi Laci jutott eszembe. Úgy tűnik, nem múltak el nyomtalanul a Zefferrel töltött évek. Még a szólót is el tudnám képzelni egy P. Mobil-számban, persze a szinti helyett Hammonddal felvezetve. A hard rock megoldások tetten érhetők a háttérbe kevert színező gitársávokon is (szójáték-mániámat nem visszafogva: a filling lett feelinges), pont ettől lesz érdekes, egyedi az egész, hogy összemossa a stílusok közötti határokat.

    Érdekes kettősség jellemzi a lemezt, időnként egyszerűen átmegy Satrianiba. Peta nem tudja levetkezni a gitáros iránti szeretetét, és őszintén szólva ebben jobban ki is tud bontakozni, mint a nyers riffekben, de mint tudjuk, ma Magyarországon instrumentális gitárlemezt készíteni anyagi csőd. Egyszerűen nincs elegendő piaca. Így viszont mégis el tud sütni egy-két hosszabb hangszeres témát az énekes számok között, melyekben inkább visszafogja magát, alárendeli ambícióit a zenének. Hogy miért kellett ezeknek angol címet választani? Azt nem tudom, mindenesetre a Replay és a Without Words elég jellegzetesen a korai Satch-slágerek nyomdokain jár, konkrétan a Summer Song és a Surfing With The Alien ötlött fel bennem hallgatásuk közben, míg a történetben szereplő kiborg szexuális életét csak azért nem tudja nevén nevezni, mert Borg Sex címmel már készült egy hasonló dal Satriani kísérletezgetős kedvű 'Engines Of Creation' lemezén. Így maradt a Robot Sex cím, az ezt követő Beszélj hozzám című dalban pedig Peta lágyabb hangját is megismerjük, hiszen a szex utáni elérzékenyülés hangjait nem lehet a többi dalban megismert reszelős, erőlködős énekhangon prezentálni.

    A záró Meg kell halnom beletörődő kántálása az, ami legkevésbé tetszik a lemezen, de értem, hogy a koncepciónak ez is része. Viszont gyönyörű a zongorakíséretre síró gitár!

    A szerzői kiadásban megjelent fizikai formátum (CD) elegáns digipak csomagolásban jelent meg, bár minimális infót tartalmaz, és talán nem kellett volna összeragasztani kívülről a fedlapját, mert a bookletet 3-4 próbálkozás után sem sikerült beletuszkolnom, pedig a megszokottól eltérően csupán 11x11 cm-es. (Nekik sem sikerült, a gyári csomagolás celofánját felbontva egyszerűen kiesett az összecsukott borítóból.) Viszont ez a hatoldalas booklet tartalmazza a 6 énekes dal szövegét, ám egy szó nincs a szerzőről, így csak feltételezem, hogy a korábbi lemez (Pacziga Linda) és a 2015-ös próbálkozás (Makroszeizmikus földmozgás - Lombos Márton) dalszövegei után Peta ezúttal magához ragadta a kezdeményezést, ellenkező esetben ugyanis illett volna feltüntetni a szövegírót. (Időközben Peta megerősítette, hogy ő „követte el” a szövegeket is.)

    Egyébként nincs gondom a szövegkönyvvel: tartalmasak a dalszövegek, bár néha a forma lehetne gördülékenyebb, de vannak ennél sokkal rosszabbak is a placcon. (Mostanában folyton beleszaladok a rádióban Freddie új számába: „A csodákban téged, téged meg a csodákban kereslek.” Na, ez mindennek a legalja! Azt hiszi, ha megfordítja a szórendet, akkor az ellenkezőjét fogja jelenteni.) Szóval, hajrá Peta! Előre a második Fonogram-díjért!

    Összegzés: 

    Nagyrészt a 'War & Peace' címadó számának a Korn-szerű (korszerű?) vonalát vitte tovább a második lemezén, a torzított basszgitáros zúzásra épülő modern metalban azonban mégiscsak kibontakozik Peta hard rock énje, sőt Satriani-imádata is. Ahogy a bluest is csak a hard rock gitárosokon (Gary Moore, Gary Hoey, John Norum, Ben Granfelt) keresztül vagyok képes befogadni, ehhez az alapból tőlem távol álló zenéhez is kellett Peta hard rock múltja, és az abból kibontakozó megoldások, hogy igazán megszeressem. Érdemes egyben végighallgatni, mert mint minden konceptalbumnak, ennek is összességében nagyobb hatása van, mint a kiragadott számoknak külön-külön.

    Dátum: 
    2017. június 19
    Pontszám: 
    8.5
    Szerző: 
    CsiGabiGa
  • Ray Wilson – Koncertfelvétele jelent meg

    Egyéb

    Steven Wilsonról sok szó esik mostanában, de van egy másik Wilson is a rockszakmában, aki mostanában méltatlanul kevés figyelmet kap. A Genesis egykori énekese, Ray Wilson pedig dolgozik azóta is, olyannyira, hogy június 8-án megjelent egy dupla koncertlemeze, amiről nem nagyon ejtettek szót a hírportálok.

    tovább

  • Vidám Vasárnap: Suzi Quatro – Budapest Kongresszusi Központ, 2017. 06. 04.

    Egyéb

    Előzetesen nagyon művésziesen „Az öreg hölgy látogatása” címet akartam adni az írásomnak, hiszen Suzi Quatro 40 éve lépett fel először Magyarországon négyfős rockbrigádjával. Hét főre duzzadt csapatával a 67. születésnapja utáni napon adott most koncertet a glam rock királynője, és sok minden eszembe jutott róla, ahogy fekete sztreccsnadrágjában, fekete pólóban, szegecselt bőrmellényben, és a '73-es videoklipben is látott szegecselt nyakörvvel a színpadra lépett, de az „öreg hölgy” jelző pont nem.

    tovább

  • All 41 – Még egy Frontiers-szupergroup, de milyen?!

    Egyéb

    Terry Brock (Giant, Strangeways) - ének, Robert Berry (Three - Emerson Berry & Palmer, Alliance) - basszusgitár, ének, Gary Pihl (Boston, Sammy Hagar, Alliance) - gitár és Matt Starr (Ace Frehley, Mr. Big) - dob a felállás. Ahogy ebből már sejthető is, az All 41 zenéje ötvözi a Mr. Big legdallamosabb pillanatait a Van Halen billentyűközpontú slágereivel és a Strangeways AOR-felvillanásaival, mindezt a két énekes duettjével fűszerezve. Teszteld az After The Rain című dalon!

    tovább

Keresés

Back to Top

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!