• Béla élt, Béla él, Béla élni fog!: Jankai 55 – Barba Negra Music Club, 2017.04.23.

    Egyéb

    Jankai 55 éves! El se hiszem. Sem fizikailag, de mentalitását tekintve sem tudom elképzelni, hiszen egy örökmozgó mindenes, zeneszerző, billentyűs, vokalista (a Triászban már szólóénekes is), menedzser, producer. Egy kicsit őrült. Ez rögtön látszik, ahogy a hangszeréhez nyúl, minden mozdulatában benne van. De csak így érdemes. Csak így tovább!

    tovább

  • Lord – Gidófalvy Attila kilépett

    Egyéb

    A Lord 45 éves jubileumi koncertje után Gidófalvy Attila őssejt-transzplantáció miatt vonult vissza a zenéléstől. Reméltük és reméljük, hogy ez nem lesz végleges! De a Lord zenekar számára – úgy tűnik – immár az.

    tovább

  • #20: QSP, Robby Krieger, Cream, Coco Montoya, Krokus

    Egyéb

    Megint összegyűlt öt album, talán nem annyira egy stílusból, mégis van egy dolog, ami összeköti őket: a nosztalgia, a retró. Suzi Quatro, Andy Scott és Don Powell a glam rock évek három sikercsapatát képviselik a mezőnyben, ezúttal egymással összefogva hozzák a kötelezőt. Coco Montoya a John Mayallnál eltöltött évek stílusában zenél tovább, bár ő megpróbálta modernizálni az ősi zenét. A Cream ’Fresh Cream’ albuma – hiszed vagy nem – 50 éves, és még mindig hoz friss hajtásokat. Robby Krieger közreműködéseit feldolgozás albumokon a kiadó gyűjtötte egy csokorba, a Krokus pedig maga válogatott össze pár klasszikust, amit a saját képére gyúrt.

    Idén jön hozzánk Suzi Quatro, Bobby Kimball, Chris Norman – és a Smokie is tőle függetlenül –, szóval úgy látszik, a retró évét írjuk. Ha van kedved, éld át velünk ezt a hangulatot 5 perc erejéig!

    tovább

  • Triász: Elveszett dalok 1-2-3.

    Egyéb
    Borí­tó: 

    Megjelenés: 
    2013/2014/2016
    Kiadó: 
    Exkluzív Music
    Weblap: 
    www.facebook.com/triaszegyuttes
    Stí­lus: 
    akusztikus rock
    Származás: 
    Magyarország
    Zenészek: 

    Jankai Béla - billentyűk
    Kálmán György - ének
    Sipos Péter – ének

    Dalcí­mek: 

    Elveszett dalok 1:

    01. Elfelejtett szó (LGT)
    02. Kérdések (Vikidál Gyula)
    03. A folyónál (No) / Várj, míg felkel majd a nap (V'Moto-Rock)
    04. Nem haragszom senkire (Deák Bill Gyula)
    05. Szegény Magyarország (MHV)
    06. Fagyott világ (Omen) / Valamiben hinni kell (Sing-Sing)
    07. Hétfői Hold (Balázs Fecó)
    08. Nyári éjszakák (Prognózis) / Szállj fel magasra (Piramis)
    09. Emlékül (Jakab György)
    10. Lányok szívében lakom (100 Folk Celsius)
    11. Elfelejtett dal (Cserháti Zsuzsa)

    Elveszett dalok 2:

    01. Csak a szívemet teszem eléd (Vikidál Gyula)
    02. Kiszáradt folyó (Pitt Bull)
    03. Közép-európai Hobo Blues III. (Deák Bill Gyula)
    04. Szólj rám, ha hangosan énekelek (LGT)
    05. Örökké fiatal (Alphaville)
    06. Játszom (Hooligans)
    07. Hol van a szó? (Pokolgép)
    08. Minden sarkon álltam már (Edda)
    09. Üzenet a távolból (MHV)
    10. Lehettem volna (Charlie)
    11. No Woman, No Cry (Z'Zi Labor)
    12. Lehajtott fejjel - Kérdés (Generál)
    13. Ha újra kezdeném (P. Mobil)
    Bónusz:
    14. Még azt mondják (Sárdy János)
    15. Rózsalevél (Sárdy János)
    16. Zene nélkül mit érek én (Máté Péter)

    Elveszett dalok 3:

    01. Szél repítse lelkem / Elrejtettél a szívedben (East)
    02. Válaszok (Revolution Saints)
    03. Ne szeress engem (Deák Bill Gyula)
    04. Sose repülj az angyalokkal (Révész Sándor)
    05. Otthonról hazafelé (Varga Miklós) / Sose búcsúzz el (Homonyik Sándor)
    06. 1958-as boogie woogie klubban (Omega)
    07. Ezüst eső (Omega) / Ha volna két életem (Piramis)
    08. Találj egy másikat (XL Sisters)
    09. Miért? (V'Moto-Rock) / Féktelen éj (Demjén Ferenc)
    10. Mint a filmeken (Katona Klári) / Vágtass velem (Pandora's Box)
    11. Magányos csónak (Valami Amerika 2)
    12. Engem ne sajnáljatok (Dinamit)
    13. Nélküled (Ismerős Arcok)
    14. Nagy találkozás (Katona Klári, Demjén & Presser) / Vigyázz a madárra (Révész)

    Értékelés: 

    Hát Józsikám, az úgy történt, hogy a Bélussal dumáltunk éppen a közelgő Béla-napról, amikor megkérdezte, hogy van-e már 'Triász 3' lemezem. Mondom, még az 1-2 sincs. Mer' ha már lúd, legalább legyen pofátlan - ahogy a mondás tartja.

    Már az ötlet is baró, hogy adjuk el duett feldolgozásban a közismert dalokat. Mert a duett minden lemez csúcspontja. Ezek a lemezek tehát csúcspontokkal vannak tele. Azért kamuznak is kicsit a csávók, mert nem igaz, hogy csak egy zongora és két torock van benne. Hát a Pálmai Zoltán meg a Gál Gábor, az smafu? A Szűcs Janó meg a Járdány Barna, az semmi? A Demeter Gyuri meg a Gál Péter, az „nyicsevó”? És még sorolhatnám. De ettől eltekintve nagyon rendben vannak ezek a lemezek.

    Mondjuk az elsőszülött egy kicsit félénkebb, ott még jobban érvényesül az eredeti elképzelés, a dalok akusztikus vagy szemi-akusztikus feldolgozása. Még csak bottal piszkálgatják a mashupot, mint az alvó oroszlánt. A folyónál / Várj, míg felkel majd a nap párosban csak az utolsó sort mossák össze félénken: „Te csak várj ott lenn a folyónál!”. A Valamiben hinni kell refrénjére pedig háttérvokálként éneklik rá a Fagyott világ sorait („Mindig gondoltam rád.”). Ezen a lemezen egyszerűen csak a dalok összeválogatása nagyon jó, a mai napig koncertfavoritok.

    Nekem viszont első sörben a mashupok miatt tetszenek ezek az albumok. Sipos Peti másik zenekara, az Irigy Hónaljmirigy kapcsán adja magát az összehasonlítás: míg ott igyekeznek hűen visszaadni a zenét, amit szövegi poénokkal bolondítanak meg, itt a szövegek (többé-kevésbé) változatlanok, és a zenei ötletek sziporkáznak, néhol már egyenesen muzikális ereszd-el-a-hajamba mennek át. Ennek legeklatánsabb - mit szólsz, Józsi, milyen szavakat tudok? - példája az 1958-as boogie woogie klubban Omega-feldolgozás. Én már a 'Különben dühbe jövünk' kórusánál berosáltam, de amikor a végén egy hatalmas blues-orgiába csaptak át (Felszarvazottak balladája / 3:20-as blues / Johnny B. Goode) amolyan HBB-módra, akkor jöttem rá, hogy nem normálisak.

    Pedig voltak már erre utaló jelek a második lemezen is. A Vikidál-dalba - Csak a szívemet teszem eléd - beleszőtt Bon Jovi-strófa („Tommy used to work on the docks...”) enyhe utalás a riffek hasonlatosságára. És amikor kaptam a pofámra, mert azt mondtam, hogy a Hooligans is feldolgozászenekar, csak ők nem vallják be? Akkor még nem hallottam a Játszom-verziójukat, mely a We Are The World kezdésével megerősít a hitemben, hogy mégsem hablatyoltam akkora hülyeségeket. A végén a Piál a Föld meg már csak Sipos Peti jutalomjátéka, melybe boldogan kapcsolódik be Kálmán Gyuri, de még Jankai Béla is. Tényleg, Jankai énekel! Többnyire olyan mackósan, mint Presser Pici. A Nagy találkozásban konkrétan azt a szerepet kapta meg. És ha már találkoztak, egy kicsit vigyáznak a madárra is. (Rév)észbontó!

    De vissza az őrjítő mashupokhoz: No Woman, No Cry. Az öreg Bob dallamára Janicsák Pista írt magyar szöveget, még a Z'Zi Laborral vezették elő, meg a Zasszonykórussal. Triászék Ájlávjús Rapülők dobképletre tették az egészet, de a végén megint elgurult a gyógyszerük, és Sub Bass Monstertől István a királyon át Ganxsta Zoliig mindent beleadtak, nemcsak apait-anyait. És persze ott van minden rocker álma, a Vágtass velem! Igaz, hogy nem úgy, ahogy ők szeretném, hanem ahogy a Triász akarja. Katona Klári legrockosabb dalába belegyúrva. Eleinte csak az az egy sor bukkan fel a Mint a filmeken riffjei alatt (Vágtass velem nagy köveken át, vágtass velem!), mint sellő a habokból, de nem csak úgy habókra, mert egy idő után átveszi a főszerepet, hogy a csúcsponton visszadobja a labdát: „Tépi a szél és mossa eső, Mégis ott marad, mint a filmeken...”. Nem normálisak, mondtam már?

    A finom zenei megoldások közé tartozik (biztos sok van, amit észre se vettem, de amit igen, azokon nagyon tudok élvezkedni) a régi Generál nóta a Charlie-korszakból, a Lehettem volna jazz orgonára átgyúrt változata, és a bakancsos Edda egyik legnagyobb slágerének swing verziója. És ha már Révész sose repül az angyalokkal, legalább megtámogatja Béla egy kis Jumppal. Na, ugorgyunk! Két Révészes Generál-nótát is sikerült összegyúrni (tölteléknek meg beletették ByeAlex kedvesét). Két Demjén-sláger, az egyik ugyan még a V'Moto-Rock időkből, mégis dallamvilágában nagyon passzol egymáshoz: a szomorú és a szertelen, a Miért és a Féktelen éj. Hogy miért pont ez a kettő jutott eszükbe? Tudja tököm, de működik a dolog. A két East nóta pedig... Már ahhoz is nagy bátorság kellett, hogy összekeverjék ezt a két „bábeli gyászdalt”, lemezkezdésnek betenni meg pláne merész vállalkozás! Nemrég beszélgetem egy barátommal, hogy az ő kedvence a Szél repítse lelkem, az enyém meg az Elrejtettél a szívedben. Ilyen gyönyörűséges sorokat („Porból lettem - por leszek, de szél repítse lelkem az ég felé.” / „Sose félek a halál völgyében, Elrejtettél a szívedben.”) ritkán lehet hallani az elmúlásról, akárki nem is tolmácsolhatja hűen.

    Persze a másik két lemezen is rengeteg olyan dal van, ami önmagában, mindenféle „megpiszkálás” nélkül is baba: amikor a P. Mobil újrakezdené, vagy amikor Nyerges Attila énekli, hogy Nélküled. Ismerős? Az MHV üzen a távolból, míg a Pokolgép csak keresi a szót. A Dinamitot nem kell sajnálni, sokkal inkább a Pitt Bullt, amely megrekedt a Kiszáradt folyó partján. És ott a Jack Blades - Deen Castronovo - Doug Aldrich szupergroup, a Revolution Saints dala Sipos Peti magyar szövegével, ami választ ad Vikidál első lemezen feltett kérdéseire, és ezzel kvázi bezárul a kör. Ami nem tetszett, az a második lemez bónuszai. Az rendben van, hogy elmennek haknizni a Sláger TV-be, de ezt miért kellett rátenni a lemezre? A „Sárdy János sírva vígad cigányzeneszóra” kiverte nálam a biztosítékot. Lehet, hogy csak azért, mert apám állandóan a Rózsalevelet hallgatta, így már kiskoromban is azzal kergettek az asztal körül (meg a Szécsi Palival, tudod, hogyha nem volt rajtam drága cucc, alul-fölül. Hehe!). Az új B52 lemez kapcsán viszont nekem is eszembe jutott egy mashup-ötlet, jó lehet a negyedik Triász albumra: amikor hallom a Rádió Rockban a Csak a szél című dalt, én mindig ráéneklem a Cum On Feel The Noize-t. Mit szólsz hozzá, Józsikám? Fájin?

    Összegzés: 

    Ötéves a Triász! 2012. április 14-én volt a bemutatkozó koncertjük. Most vasárnap az 5 éves jubileumukat ünneplik az 55 éves Jankai buliján. (Ez már három ötös! Nincs messze a három hatostól. Szinte biztos, hogy az ördög keze betette a lábát a produkcióba.) Ha bemashupolnak nekem egyet, akkor se mondhatok mást, mint hogy az első lemez diszkrét bája után a második lemezen felbátorodva a harmadikra olyan mashupokat hoztak össze, ami épeszű embernek nem jutna eszébe. Az IHM reciprokja, a szövegi poénok helyett itt a zenei poénok ütnek. A klasszikus magyar slágerek jó alapot biztosítanak a sikerhez, de kellett hozzá a három ász őrülete, elhivatottsága. A dalok sem igazán elveszettek, de ők meg aztán végképp nem!

    Dátum: 
    2017. április 21
    Pontszám: 
    9
    Szerző: 
    CsiGabiGa
  • Tabán 2017 – Bill és Hobo újra együtt

    Egyéb

    A Tabán május elsejei koncertje már hagyomány a hazai rockzene kedvelői körében, és minden évben van valami különleges produkció, amiért érdemes megfogadni az LGT örökzöldjének refrénjét: „Gyere, gyere ki a hegyoldalba!”

    tovább

Keresés

Back to Top