Terrordome – We’ll Show You Mosh, Bitch! (2011)

A crossover/thrash műfajról elsőként olyan amerikai bandák jutnak az ember eszébe, mint a Crumbsuckers, a Suicidal Tendencies, a korai M.O.D., a Nuclear Assault, vagy a S.O.D. Tehát eredendően nem egy európai irányzatról van szó. Ennek ellenére a Terrordome tagjai krakkóból dobják ránk 28 perces energiabombájukkal. Az idén már tizenöt éves csapat nagylemezek terén nem halmozza el a hallgatóságot, diszkográfiájukban mindössze két teljesértékű hanghordozó szerepel. Ám a különböző baráti együttműködések jegyében splitekből több is megjelent, valamint egy gyűjteményes anyaguk is készült. A We’ll Show You Mosh, Bitch! az első lemezük, mely eredetileg a Defense Records kiadásában 2011-ben CD-n, majd később kazettán is megjelent. A kiadós most szeptemberben CD-n újra megjelentette az albumot. A friss kiadás egy az egyben az eredeti verzióra épít, mind a dallista, mind a borító tekintetében.

A Terrordome nem finomkodik, szó szerint ajtóstól ront a házba. A nyitó nóta azonnal bevisz egy balegyenest, semmi felvezetés, csak kapásból egy ököl az arcunkba. Kiabálós ének, gyors riffek gyors egymásutánban, alaposan megtaposva a gázpedált, néha egy-egy szaggatás, aztán vágtázhatunk is tovább. Mire feleszmélünk, már az ötödik dalnál járunk. A csordavokálok ragadósak, különösen a Bad Motherfucker-ben, a felelgetős énektémával elővezetve. A szövegek nem ismernek erkölcsi korlátokat, ékes példa erre a hatodik Blowjobber. A Chemicals of Death – Urban Mutants középrésze rövid lélegzetvételt engedélyez a riff attack kellős közepén. Az egy-két perces darák legfogósabbika az Embodimental, hiszen csak a címet kell üvöltenünk a kórussal. A dal végén még egy Kerry Kinges vijjogó szólót is kifacsarnak az alaposan megdolgozott gitárból. A stílushoz képest maratoni hosszúságú felvezetés után ismét robbantanak a New World’s Evil-lel. A Broken Government-et pedig egy lélegzetvétellel darálják végig. A Terrorized esetében elég leírnom a dal címét, jobban magam sem tudnám jellemezni ezt az újabb féktelen tételt. A Nuclear Assault-tól feldolgozott Hang the Cop sem egy progresszív metal nagyeposz, a fél percet alig meghaladó dühkitörésével. A záró szerzeményt viszont egy kis csalással több, mint öt percig nyújtották, ugyanis a középső harmada egy kis hatásszünet, hogy öklendezéssel, röfögéssel és sörök szisszentésével majd egy kis zenélgetéssel és egy thrashes acapella kórussal köszönjenek el tőlünk.

A lemezbe annyi kímélet szorult, mint a borítón a gumibotját ütésre emelő, barátságos arcú félholt rendőrbe. Energia levezetéshez jó választás a Terrordome korongja, aki viszont szeret elgondolkodni zenehallgatás közben, ne errefelé keresgéljen! Az efféle muzsikát nehéz pontozni, viszont ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy mit várunk egy crossover/thrash korongtól, akkor a válasz: féktelen tekeréseket, egyszerű, gyors riffeket, üvöltő éneket, csordavokálokat, rövid dalokat és valami félholtat a borítóra. A lengyel brigád pedig összes ezen igényünket kiszolgálja. Jó zúzást kívánok!

Az ajánlót írta: Andris

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.

Szólj hozzá!