Void Moon – The Autumn Throne (2020)

A svéd Void Moon november végén fogja megjelentetni harmadik nagylemezét az erdélyi Sun & Moon Records színeiben. A borítóképre és a lemezcímre nézve a csillagok együttállása várható. A The Autumn Throne külleme ugyanis tökéletesen passzol az ősz végének hangulatához. Már az elején elárulom, hogy a zene is megidézi a szóban forgó évszakot.

Na, de haladjunk sorban! A Void Moon egy 2009-ben alakult epikus doom metal zenekar, akik az eddigi gyakorlatuk szerint négy évente jelentkeznek teljes értékű lemezekkel, a köztes időszakokat pedig kislemezzel, splittel, single-vel vagy gyűjteményes kiadvánnyal hidalják át.

Magazinunk hasábjain annak idején volt szó a 2016-os második lemezükről. A friss albumot hallva vagy megtanultak magyarul és megfogadták az ott írt intelmeket, vagy maguk is észlelték, hogy mely ponton kell erősíteniük. Az énekteljesítmény kapcsán ugyanis egyértelmű előrelépésként értékelem a friss művet, de a dalszerzésben is erősítettek. A promo szövegben emlegetett alapzenekarok (Candlemass, Black Sabbath, Solitude Aeturnus) egyértelműen a 0-s kilométerkövet jelölik mindenki számára, aki az epikus doom metal megmunkálása mellett kötelezi el magát. Onnan persze ki-ki kisebb-nagyobb kitérőket tesz különböző irányokba, de a stílus keretei kőbe vannak vésve.

Az előző lemez óta megfogyatkozott felállású, jelenleg a promoképek tanúsága szerint duóként üzemelő formáció a rendkívül lassan induló Feels Like Hell-el kezdi a borongást, a minőségi ugrás az énekteljesítmény terén már itt érzékelhető. A lemez “sláger”-e a The Raven Will Not Return; az éneknél maradva, ebben a dalban már az első hallgatásnál ragad a refrén. A következő Realm of Indigo megfontoltabb tempóban halad ugyan, de ezt a nótát is egy kidolgozott refrén ékesíti. A Candlemass örökségének nyomait főként az Invulnerable monumentális gitárjai hordozzák magukon. A címadó eposz az album leghosszabb dala, többször hallgatós, felfedezni való területeket rejtő nóta, finom akusztikus felvezetéssel kezdődik, majd a zúzós riffek hátán szárnyaló énekdallamokkal teljesedik ki. Az eddigi négy-öt hallgatás során nem sikerült maradéktalanul kiismernem ezt a nagyszabású dalt, sok finomságot rejtettek el benne, többször visszalassul, majd újra berobbannak a gitárok. A Distant Shores nem több, mint egy gitáralapú instrumentális átvezető, hasonló megoldást az előző lemezen is alkalmaztak, az akkori címadó nóta előtt. Az egyik legjobban sikerült szerzeménnyel, az Afternoon Towing-gal folytatódik a lemez. Ha a The Raven Will Not Returnt slágeresnek neveztem, akkor a címadó mellett ez és a nagyobb lélegzetű záródal, a To Outlive Myself  lehetnek a CD “belemerülős” darabjai. Kettejük közé ékelődik a balladisztikus Of Wind and Cloud, melynek újfent kiemelkedők az énekdallamai.

A legutóbbi lemez óta tehát négy év telt el, a fejlődés pedig tettenérhető, a The Autumn Throne egy kiforrott zenekar kategorikus állásfoglalása. Ezúttal nem találtam hibát a Void Moon teljesítményében, doomstereknek feltétlenül ajánlott!

Az ajánlót írta: Andris

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.

Szólj hozzá!