Moby Dick – Ugass kutya! (1990)

A Moby Dick idén negyven éves, bemutatkozó lemezük pedig kereken három évtizede jelent meg. Az Ugass kutya! hasonló jelentőségű a hazai metal színtéren, mint a Pokolgép négy évvel korábbi debütálása, a soproni négyes korongja volt ugyanis az első hazai thrash metal lemez. Azon ugyan lehet vitatkozni, hogy itthon ki játszott először thrasht, hiszen 1986 környékén a Moby Dick mellett már a gyöngyösi Beyond, a miskolci Atomic, illetve a mezőkövesdi Detonator is többé-kevésbé ezzel a stílussal próbálkozott. A ’80-as évek legvégére pedig igaz, csak demós szinten, de itthon is robbant a thrash metal, a fentiek mellett a kazincbarcikai Bedlam, az ózdi Remorse és a fővárosi Undertaking is olyan felvételekkel álltak elő, melyek a negyven feletti thrasherek, valamint a műfaj visszatérő hullámának köszönhetőleg, mára már a fiatalabb generációk körében is alapnak számítanak.

A Moby Dicket a középiskola első évében, 1993-ban ismertem meg, amikor az egyik osztálytársam egy kilencven perces kazettára több Fear Factory és Mötley Crüe dal társaságában néhány nótát átmásolt az éppen aktuális Körhinta albumukról. Korábban ilyen kemény zenét magyar előadótól nem hallottam, így természetesen kutatni kezdtem a banda korábbi kazettái után, ennek eredményeként a megjelenés után négy-öt évvel jutott el hozzám a soproni négyes bemutatkozó albuma. A Moby Dick is demókkal kezdte, a korai rock/metal stílusú dalaikon fokozatosan durvítottak, majd egy rövid, Molics Zsolt nevével fémjelzett kitérőtől eltekintve a ’80-as évek második felére jutottak el a thrash metalhoz. A mai digitális korszakban rövid utánajárással lefigyelhetők a korai demók, melyek kezdetben csak a soproni baráti körben terjedtek, országos ismertségre a zenekar csak az 1980-as évek végére, fokozatos építkezés eredményeként tett szert. Az alapító és a dalszerzésért is felelős Schmiedl Tamás gitáros/énekes és Mentes Norbert gitáros, illetve Rozsonits Tamás dobos mellé ugyanis ekkor érkezett Gőbl Gábor basszusgitáros, aki olyan szervezői vénával volt megáldva, melynek segítségével sikerült szélesebb körben ismertté tenni a banda nevét. Gábor ugyanis a hazai vadkapitalizmus kezdetén felismerte, hogy nem elég, ha jó dalokkal állnak ki, a csapat hírét el is kell juttatni az emberekhez, ehhez pedig szponzorokra illetve reklámra is szükség van. Sopronból eleve lépéshátrányból indultak a fővárosi zenekarok tengerében.

Ebben az időszakban, a Hungaroton egyeduralmát követően sorra alakultak a különböző hosszabb-rövidebb, de inkább rövidebb ideig aktív kiadók, amelyek próbáltak a zavarosban evezve piaci rést találni a hazai könnyűzenében. Korábban a Hanglemezgyár szűk körű elitje dönthetett arról, hogy kinek lesz nagylemeze és ki az, aki erőlködhet a végtelenségig, akkor sem kaphat hivatalos megjelenést. A friss kiadók azonban a profiton kívül semmilyen más szemponttal nem foglalkoztak, a lényeg csupán az volt, hogy a termék legyen eladható. A thrash metal pedig ezekben az években határainkon túl is csúcsra volt járatva, így itthon egy komolyabb tömeg várta, hogy ebben a műfajban az agyonmásolt demo kazettákat követően végre magyar előadótól is lemezt vehessen a kezébe. A Moby Dick ilyen piaci helyzetben debütált az E&E/Proton nevű cégnél, mely kiadó a Dance és a Sing Sing mellett olyan előadók felvételeit is gondozta, mint Kadlott Karcsi, Lókötő Kiki, Borász Pista, vagy Cirmos Kormos Gábor, hogy csak a húzóneveket említsem.

Az Ugass kutya! az akkori magyar korszellemnek megfelelően kazettán és LP-n jelent meg borítóján Hörcher László festményével. A budapesti E Stúdióban rögzített lemez hangzása természetesen nem súrolhatja a mai lemezek megszólalását, ezt nem is várhatja el senki, aki mai füllel próbál visszaásni a hazai metal gyökereihez. A korabeli magyar stúdiók többségének nemhogy a thrashről, de úgy általában a metalról sem volt fogalmuk. A soproni négyesnek viszont szerencséje volt a HIT zenekar révén ismert Füchsel Tiborral, aki gyakorló rockzenészként képben volt a friss műfaj kapcsán is. A dalszövegek mögött több barát, ismerős állt, így a nóták témái is változatosra sikerültek.

Az Introként Dvorák “Új világ” szimfóniájának közismert részletével kezdődő lemez a címadó dallal robban be. A szöveg lehet, hogy ma már megmosolyogtató azzal a bizonyos “Vau!” kórussal, de akkoriban ez senkit sem zavart.  A dal végre olyan tempót diktált, ami naprakész volt a korszak külföldi zenekaraival való összehasonlításban is. A Talpon maradni hasonló sebességgel és ragadós refrénnel folytatódik. A Többet nem tehetek középrésze tartalmazza a lemez leggyorsabb dobtémáit. Az emlékezetes refrének itt és a következő Káosz és zűrzavarban is meghatározóak. Az akkori bizonytalan időkre reflektáló dalszöveg sajnos manapság is aktuális. Az utóbbi dalban Norbert egy remek, többkörös szólót is elereszt az utolsó verze előtt. A bemutatkozó lemez legnagyobb slágere az “A” oldalt záró Keresztes vitéz, melyet több elsőlemezes dal társaságában a négy évvel későbbi gyűjteményes Memento lemezre is újravettek. Az 1988-as demoról már ismert dal vitán felül a magyar metal egyik klasszikusa. A “B” oldal egy lendületes thrash nótával indul. A kiváló riffekkel felvértezett, csordavokálos Bűz van nálam a korai Moby Dick esszenciája. A szöveg semmilyen magyarázatot nem igényel.  A III. Világháború előtt és a Talpak a banda korai szerzeményei, már a zenekar első, 1983-as demoján is szerepeltek. Smiciék a demos verziókhoz képest a lemezre mindkét dal tempóját alaposan felpörgették. Az Átnevelés szintén egy gyors thrash dal, a Káosz és zűrzavarhoz hasonló szövegvilággal. A Metallopolisz pedig egy döngölős, inkább középtempókra épülő nóta.

A lemezbemutató turnét a Dance társaságában bonyolították le, szűk egy évvel később pedig már a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán adtak teltházas koncertet. A zenekar népszerűsége tehát a kitartó koncertezésnek is köszönhetően meredeken ívelt felfelé. Az 1991-es Kegyetlen évek lemezre összeálltak a győri Auróra szövegírójaként megismert Pusztai Zoltánnal, így a lendületes zenei alapok mellett az egységes szövegvilág is garantált lett.  Az Ugass kutya! egy olyan korszak lenyomata, amikor sorra jelentek meg a hazai metal klasszikusai, a PokolgépMetal az ész” albuma, “A rock katonái” az Ossian-tól vagy a Sing SingÉletfogytig Rock’n Roll“-ja. Dallamosabb vonalról pedig a Lord3” korongja, illetve a “Győzni fogunk!” az Eddától.

A lemez sorsáról is érdemes pár szó erejéig megemlékezni, az eredeti LP és kazetta ugyanis néhány év alatt a kiadóval együtt eltűnt a boltok polcairól. A zenekar inaktív időszakában, a ’90-es évek legvégén másolt CD formájában az album kapott egy félhivatalos újrakiadást, mely mára a gyűjtők kedvelt ereklyéje lett, azok a korongok az LP-s kiadáshoz hasonlóan nem ritkán akár több tízezer forintos árakon cserélnek gazdát. Az áldatlan állapotot csak 2009-ben tudta rendezni a Hammer Records, amikor majd két évtized elteltével igazságot szolgáltatott a debütáló Moby Dick lemeznek egy új, de az eredeti kép koncepcióján alapuló borítóval, gyári CD-n megjelentetve azt. A kiadvány bónuszként tartalmazza a nem kevésbé klasszikus Kegyetlen évek lemez élő anyagát és egy koncert DVD-t is. Aki tudni akarja, hol kezdődött a magyar nyelvű thrash metal, nem kerülheti meg a jubiláló Moby Dick lemezt, nálunk, régi rajongóknál pedig mindenféle évfordulók nélkül is rendszeresen előkerül az első magyar thrash album.

Az ajánlót írta: Andris

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.

Szólj hozzá!