Lemezismertető: Aleah

Vannak énekesek, előadók, akik bármit csinálnak, az elévülhetetlen és sokak életét megváltoztatja. A dalszövegeik, a zenéjük, amely sokszor erőteljes karizmával is társul. Teljesen egyedi stílust képviselnek és nem óhajtanak "beállni a sorba." Ez pedig olyan emberekké teszi őket, akik - sokszor akaratlanul - tömegket képesek hipnotizálni. Átalakítani értékrendjüket és életfilozófiájukat is akár. 

Ilyen énekes volt a dél-afrikai születésű, de családjával a kétezres évek óta a svédországi Örebróban élő Julia Liane Stanbridge, művésznevén Aleah. Trees of Eternity-s zenésztársa, egyben párja, a finn Juha Raivio (akit a Swallow The Sunból ismerhetünk) szerint az énekesnő 8-9 évesen kezdett énekelni, bár soha nem járt tanárhoz, 13-14 évesen pedig már dalszövegeket, verseket alkotott. Mind a pop, a folk, a metál és a klasszikus zene vonaláról voltak példaképei. 

2007-ben Demo Master címmel demo felvételeket készített dark folk/ambient műfajban, ezt az anyagot hallotta meg két évvel később Juha Raivio, aki azonnal beleszeretett a lány suttogós, lágy hangjába. Szavaival élve:

"...Aleah bársonyos hangja sokkal erőteljesebb benyomást tett rám, mintha kimondottan metálosan vagy operásan énekelt volna..."

És igen. Aleah nem rock-metál-vagy bármilyen más műfajba besorolható énekes volt, ő egyszerűen csak énekelt. 

2016. április 18-án, 39 évesen, több évig tartó súlyos betegség után hagyta itt a földi világot Aleah, a Trees of Eternity legénysége -Juha, Kai Hahto (Nightwish, Wintersun) és a Katatoniából ismert Norrman-fivérek, Mattias és Fredrik- ugyanezen év novemberében Hour Of The Nightingale címmel megjelentették a csapat első és egyben utolsó lemezét is, amellyel emléket állítottak tragikusan fiatalon eltávozott énekesnőjüknek. Két évvel később Juha a HIM egykori dobosával, Gas Lipstikkel és az Amorphis-énekes Tomi Joutsennel Hallatar név alatt No Stars Upon The Bridge címmel egy, Aleah versein, dalszövegein alapuló korongot adott ki. A lemezen hallható Heike Langhans (Draconian) is, aki Aleah közeli barátnője volt.

Juha többször utalt arra, miszerint néhai szerelmének egy posztumusz albumot is szentelni akar, ám az idei évig lefoglalták a Swallow The Sun körüli munkálatok. Április 12-én jelentette be a zenész, hogy idén kiadja a tervezett anyagot, amelynek előrendelése április 18-tól, Aleah halálának 4. évfordulójától vált lehetségessé. A megjelenést július elsejére tervezték, e napon lett volna az énekesnő 44 éves, ám a koronavírus-járvány kicseszett a zeneiparral is, ezért hivatalosan július 17-én került boltokba a lemez, noha a kis finn kiadó, a Svart Records Aleah szülinapján megküldte a letöltési linket azoknak, akik megvásárolták a lemezt, amelyben ott volt Juha ajándéka is: egy másik link, amelyen Aleah kiadatlan dalai érhetők el. 

eqhbby1woaeewxe.jpg

A pakkban két CD-t találunk: az elsőn akusztikus verzióban csendülnek fel a szerzemények, a másodikon elektronikus hangzással. 

Hallgatva az akusztikus dalokat, Aleah egyszerűsége, ugyanakkor angyalian tiszta hangja és lelkének minden rezdülése átjön az éteren. Dalszövegeiben ott a remény, a szerelem, az életről való filozofálgatás, és e szerzeményekhez valóban nem illene egy karcos metálhang, vagy az áriázgatás. Ez a kellemes, lágy, suttogós énekstílus tökéletesen kiegészíti az egy szál akusztikus gitárt, amely egyetlen hangszerként szerepel a számokban. 

Annak ellenére, hogy Aleah suttogva énekel, igen komoly dallamérzékkel lett megáldva a kellemes hang és az angyali szépség mellett. Talán éppen ez tette őt ennyire egyedi énekessé. Hangja, annak ellenére, hogy nem teljes erővel énekel, azonnal felismerhető. És ez a hang megsimogatja a lelkedet. Nyáron a hűsítő szellő erejével hat, télen pedig a legfagyosabb szív körül is felolvasztja a jégburkot. 

Az elektronikus verzióban hallható dalok nem a mostanság divatos hangzást követik; Juha itt egy teljesen egyedi aláfestést adott szerelme szerzeményeinek. Változó tempójú dalok hallhatóak, pl. a legmelankolikusabb az Inverted Enlightenment, míg a The Tower már-már gyorsabb tempójúnak hat, a Sacrifice-ban pedig, amelyben Anilah, a kanadai énekesnő is hallható, fellelhető egy kis keleties hangzás is. 

Nem lehet nem szeretni a lemezt. Tökéletes, ahogy van. Én végigsírtam. Köszönöm Aleah, köszönöm Juha. 

unnamed_10.jpg

10/10

Kiadó: Svart Records.

Dallista

Album 1. Acoustic.

1.Vapour

2.Sacrifice

3.Open Sky

4.My Will

5.Breathe

6.Closing Under Pressure

7.Water and Wine

8.Terrestrial Torrents

9.Touch My Face

 

Album 2. Electric.

1.My Will

2.Sacrifice (feat. Anilah)

3.Inverted Enlightenment

4.Vapour

5.The Tower

6.Breathe

aleah_kansi-scaled.jpg

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémcsajok nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.

Szólj hozzá!