CODE ORANGE – Underneath

Nehéz már manapság újat felmutatni a metal zene világában. A csapatok legnagyobb százaléka csak a hatásaikat gondolja újra, illetve ha volt is némi egyénisége a bandának, akkor a korai lemezeket, dalokat melegíti fel, adja ki újra és úja, némileg megszínezve apró trükkökkel. És ezeknek is örülhetünk, hiszen mindenki tudna említeni jó néhány olyan csapatot, akik totál egy kaptafára jelenítik meg az aktuális albumaikat.

Én mindig örömmel konstatáltam, ha megjelent egy olyan kiadvány, amelyet nehéz volt beskatulyázni, ha minden volt, csak nem tipikus. Persze ehhez az igényhez az is hozzájárul, hogy immár 33 éve áldozok nap mint nap a Heavy Metal Oltárán. Az ember sok száz albummal a háta mögött már éhezik a szokatlan, meglepő, de értékelhető művekre.

A Code Orange zenekar ezidáig ismeretlen volt számomra. Meghallgattam/megnéztem az album népszerűsítésére megjelentett klipeket, olvastam néhány lemezismertetőt és egyszerre csak azon kaptam magam: hogy nekem kell ez a lemez. Kompletten, egészében, vizualitás nélkül. Ne sok esélye legyen az időnként sokkoló képi világnak, ha ezek a fiatalok tényleg tudnak valamit, akkor azt tisztán a dalokkal bizonyítsák be, vegyenek le a lábamról, ha tényleg van bennük spiritusz. Kaptak esélyt.

Némi száraz tény: Code Orange Kids néven indultak 2008-ban, sokak által hardcore-punk-ként beskatulyázva a stílusukat. Utólag belekóstoltam ebbe az időszakban megjelent anyagaikba és már itt, ez idő tájt is lógott rajtuk ez a stílusmeghatározás, mint tehénen a gatya… Már a korai dalok is tocsogtak a disszonáns pillanatokban, de még relatíve gyerekcipőben tolták az egyébként is még gyerekkorú srácok, valamint Reba, a vokalista-gitáros csajszi. Hogy mennyire vette komolyan a szakma és a rajongók ezt az attitűdöt, nehéz lenne most megmondani, de iránymutatásként már szolgálhatott. Még, ha nem is kerültek be a mainstream világába, a harmadik nagylemezükkel, a Forever-rel Grammy jelölést sikerült kiérdemelniük a Mastodon, a Body Count és a Meshuggah mellett. (A Mastodon kapta a díjat, de őszintén szólva, számomra a Grammy és a metal soha nem volt kompatibilis.)

Az Underneath idén tavasszal jelent meg, pont a nagy korona mizéria közepén. Ezt csak azért jegyzem meg, mert a komplett zenei anyag maximálisan tálalható a világon eluralkodott közhangulat mellé…

Depressziósoknak, mániákus öngyilkos jelölteknek ajánlott messziről elkerülni a Code Orange negyedik albumát. Hangyapöcsnyi pozitív hangulat, gondolat sincs a kiadványon. A dalok szárazak, barátságtalanok, marnak, mint a legdurvább sav. A samplerek alkalmazása nem újkeletű, az indusztriális bandák évtizedek óta meghonosították a metal világában, de ennyire embertelen, kínzóan rideg, nyugtalanító zajáradattal nagyon ritkán kedveskednek az egyszeri hallgatónak. (Természetesen van az a noise anyag, amely felül képes múlni ezt is, de az más liga.)

A dalszerkezetek is szinte kivétel nélkül hadat üzentek a konvencionális hozzáállásnak. Bárhol felbukkanhat egy váltás, egy szöges buzogány lendületéve és kedvességével leírható elektronikus sokk, egy dallamos éneket megfricskázó torzított hörgés-üvöltés…stb.

Bármennyire is egyedinek tűnik amit a pittsburgh-i ötös művel, azért bőven lehet bandákat sorolni hatásokként, a mix belőlük nyer teret, kap testet, de a hozzávalók nem teljesen ismeretlenek. A Nine Inch Nails, a Tool sűrűn van emlegetve a nevük mellett, de én a Ministry és némileg a Gojira hatását sem vonnám kétségbe. Ha csak ez a négy név szóba kerülhet egy banda kapcsán, az már előrevetíti, hogy finoman szólva nem egy kommersz alkotóműhely a dalaik születésének bölcsője…

Az album első fele a nehezebb falat, nem mintha a Sulfur Surrounding vagy a The Easy Way egy néhány akkordos, könnyed tánczene lenne, de például a Cold Metal Place a címéhez hűen rideg, barátságtalan, kellemetlen szerzemény a fenti kettőhöz képest. Mire a vokalista-dobos, Jami Morgan hörgése, szövegmondása hosszútávon fárasztóvá kezdene válni, Reba éneke felüdülésként hat, de Jami is képes dallamokat felvonultatni, csak lényegesen ritkábban teszi.

A koncertjeik sem tipikusak. Érdemes böngészni a neten fellelhető videókat. Egyes élő szerepléseik animációs felvezetésekkel vannak prezentálva. Nem ritka, hogy koncerten is megy a háttérben a vetítés.

Amennyire fiatalok a zenészek, annyira előremutató a törekvésük. Nem a kopottat koptatják tovább, felkavarják az állóvizet, a nem éppen fülbemászó megoldásaikkal folyamatosan fenntartják az érdeklődést, nem lehet szó nélkül elmenni az alkotásaik mellett. Valaki vagy utálja, vagy imádja amit csinálnak. Te melyik csoporthoz tartozol?

Kiadó: Roadrunner
Kiadás éve: 2020
Stílus: Industrial Metal
Weboldal: https://www.codeorangetoth.com/

Tracklist:

  1. (deeperthanbefore)
  2. Swallowing the Rabbit Whole
  3. In Fear
  4. You and You Alone
  5. Who I Am
  6. Cold.Metal.Place
  7. Sulfur Surrounding
  8. The Easy Way
  9. Erasure Scan
  10. Last Ones Left
  11. Autumn and Carbine
  12. Back Inside the Glass
  13. A Sliver
  14. Underneath

Pontszám: 9

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Kronos Mortus nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.

Szólj hozzá!