Wackor – aktuális terv: VILÁGURALOM

A Wackor triója a hazai underground egyik régi alakja, kiadtak három nagylemezt, az utóbbi években viszont egyre kevesebb hír érkezett a bandáról. Úgy gondoltam, időszerű kifaggatnom Kükedi Gábort, a csapat basszusgitárosát a banda aktuális terveiről.

Hat évvel a Dramatically Different után -számomra- váratlanul jelentkeztetek egy új videoklippel. Ez egy előjel az új lemez kapcsán? Ha igen, mikorra várhatjuk az új dalokat? Mik az aktuális tervek a Wackor-ral?

Előjelnek semmiképpen nem nevezném, legfeljebb csak annyiban, hogy ha rátalálunk egy kellemesen hatékony munkamódszerre, akkor előbb-utóbb valóban lesz új lemez. Egyelőre inkább a Wackor egy rezignált, kelletlen, de tapasztalt medve, aki békésen szunyókál a barlangjában. Nem foglalkozik a világgal, nem érdekli, hogy emlékeznek-e még rá, persze ha sokat ..szogatja egy vadász, azt azért fél manccsal lenyomja, csakis muszájból, de élvezettel. A klip is ilyen történet most, kényszerítettek minket rá. A jó hír az, hogy munka közben kiderült, hogy vannak itt még tartalékok bőven, szóval tudnánk sokkal aktívabbak lenni. A mikor az említett munkamódszertől függ, ha megvan, akkor bármikor, ha nincs, akkor is megvan a lemez hamarosan, úgy cirka 20-25 éven belül. Talán. Ami az aktuális terveket illeti, Wackor-ilag nem változtak, természetesen: VILÁGURALOM!

Mi történt veletek az elmúlt hat évben? Rendszeresen koncerteztetek, de új dalokkal nem jelentkeztetek. Miki felbukkant az Ördög zenekarban, illetve a hozzájuk kapcsolódó Diabolus in Musica soraiban is. Csabi és Te zenéltetek ezalatt valahol?

Csabi a Kongattack nevű helyi legenda ütős bandát igazgatja. Ez ilyen gerilla  jellegű, fél-spontán dob/djembe/konga/darbuka felállás, szerepeltek már tv-s tehetségkutatóban is, de a fő profilja a táncolni kedvelők megmozgatása az agárdi aluljáróban, nyáron. Kicsit olyan, mint egy flashmob; egyszer csak megjelenik a helyszínen pár dobos forma, aztán megérkezik a jól informált tömeg is és éjszakába nyúlóan táncol a ritmusra. Érdemes figyelni a fészbuk oldalukat, ha meg akarjátok tapasztalni első kézből. Írhattam volna többes számot is, mivel én is kontárkodom benne a profik mellett. Emellett próbáltam betörni a popiparba. Ez még nem sikerült, de csak egyelőre, úgy cirka 20-25 évre saccolom.

Lassan negyedszázados a banda, az első lemezetek pedig tavaly volt tizenöt éves. Ezek azért elég komoly számok a hazai undergroundban. Nem sok olyan zenekar mozog itthon, akik ennyi ideig kitartottak volna. Mi a titkotok? Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy tagcsere nélkül működtök. Azt hiszem, ezt rajtatok kívül csak az Angertea tagjai mondhatják el magukról a hazai színtéren. Hogy sikerült ennyi időn át elviselnetek egymást?

A titok a dolgok fontossági sorrendben való kezelése. Észre kell venni, ha kivételes helyzetbe sodor az élet és nem szabad hagyni, hogy az ego-kitörések elrontsák, ezeken át kell lépni. A Wackor-on kívül volt még 3-4 olyan projektem, ahol pont olyan emberek ültek össze alkotni, akik sokszorozták egymás energiáit,  gyors egymásutánban szülték a slágereket. Potenciálisan mindegyik felállás sikerre volt ítélve, már éreztem a nagyszínpadot a talpam alatt. Ez nem történik meg sokszor, van akivel soha nem esik meg, ebben szerencsés voltam. Abban viszont nem, hogy az összes ilyen projekt idő előtt kicsinyes nézetkülönbségek miatt szétesett. Ironikus az élettől, hogy pont a Wackor, a többihez képest a legszűkebb réteg érdeklődésére számot tartó stílus művelője tanulta meg kezelni ezt.

A METhAnoLid tehát tavaly volt tizenöt éves. A megjelenése idején jobbnál jobb lemezekkel rukkolt elő a hazai underground, gondolok itt pl. a Watch My Dying Klausztrofóniájára, vagy a Cadaveres de Tortugas utolsónak bizonyult Versus című albumára. Mennyire pezsgett akkoriban itthon a hazai extrém metal? Milyen emlékeid vannak az első lemezről, illetve az akkori évekről?

Emlékek? Nagy találkozások, elképesztő figurák, tévéinterjúk kis és nagy stúdiókban, kiszámíthatatlan változások, üres kultúrházak, teltházas koncertek, szerelem a buszban, szerelem a klubban, szerelem a parkban, sokkolóan meglepő helyszínek, földrajzilag meghatározott ideológiai összecsapások, formálódó zenei irányzatok, sztárok és srácok, barátság és mennyiségi alkohol, bogrács partik és mekcsiken, a Toyota, a Volvo, és a Fiesta,  Slayer, és System, az első sorban ,vagy a színpadon táncoló Wackor-pólós lányok, metál és rákenró. Olyan volt, mintha Guy Ritchie egy road movie-t, az Üvegtigriseket és a Dirt-öt egy jó hosszú filmbe gyúrta volna össze. Egy kezdő zenekar és az öregróka mentor/rokkermotoros sofőrjük beszáll a zöldesszürke buszba és nekiindul felfedezni a világot.

A többi kortárs banda a saját hasonló filmjét élte, és ezek a filmek át meg átjárták egymást. Hogy milyen volt? Erre tökéletes példaként vehetjük Mikibát: Rokker, motoros, pipázó, ezermester, mindentmegoldó, társaságközpont, mackó alkat, aki a vállalkozása számára vásárolt furgon banda használatára bocsátásával létrehozta a hivatalos Wackor-mobilt és elválaszthatatlan negyedik bandataggá vált. Ha valahol megjelentünk, mindenki természetesnek vette, hogy ő is ott van. Hát ilyen volt. És ilyen volt mindenki, akivel találkoztunk. Csak nagy vonalakban tudtam előre megmondani, hogy a következő nap épp hol leszek. Imádtam.

Honnan jött az ötlet, hogy a METhAnoLid dalcímei többségének kezdőbetűi egy-egy ismerős nevét adják ki? Kinek esett le elsőként a dolog?

Muszáj volt címeket adni a daloknak, mert a “Csirke“, a “Kisbéka“, meg a “Nyekenyóka” nagyon hülyén adta volna magát egy angol nyelvű borítón, így leültünk, és közösen rávezettük egymást. Az inspiráció az volt, hogy a fentebb említett filmet éltük. Azt nem tudom kinek esett le először, de azért nem kellett hozzá Sherlock Holmes-i magasságokba emelkedni, eléggé kiemeltük a kezdőbetűket a borítón.

Az Uncommon Ground négy évvel követte az első lemezt. Az albumaitok közül talán ennek a CD-nek volt a legjobb terjesztése. Milyen sikereket értetek el vele? Érdemes volt kiadót váltani?

Ahhoz képest, hogy azt vártam, ez a lemez majd legalábbis elindít minket nemzetközileg, hazai szinten is inkább visszahúzott. Egy modern metal  bandának  nagyon nem állt jól a rohamtempóban összehozott rock hangzás. Amit különben nem kifogásolok, nagyon szépen, kiegyenlítetten szól, csak tőlünk nem ezt várták. A kritikákban – rajongóktól és a szakmától egyaránt – inkább a meglepő megszólalásra csúszott át a hangsúly, a dalok és a zene valahogy a háttérben maradtak “amúgy a nóták jók” címkével. Levi – a Neck Sprain-ből – mondta egy dunaújvárosi koncert után, hogy “nem érti, miért nem az szól a lemezen, ami amúgy a színpadon“. Jól látta, és ez probléma lett. A dalok a koncerteken szép lassan ugyan utat törtek maguknak, de ezt a terjesztés során kellett volna megtenniük. Hát nem sikerült. Nem a kiadón múlt. Pedig volt egy pont a felvételekkor, mikor összenéztünk Csabival, hogy “mások ilyen számokkal világhírűek szoktak lenni“. Mondjuk azok a mások azokat a számokat nem egy hét alatt keverik meg. Ez meg nem rajtunk múlt.

A Dramatically Different 2013-ban már kizárólag digitálisan vált elérhetővé. Ingyenesen letölthető formában, a bandcamp oldalatokon jelentkeztetek az albummal. Nem is kerestetek kiadót az anyaghoz? Ebben a formában sikerült eljuttatni a lemezt a célközönséghez? Később szerzőiben CD-n is kihoztátok az albumot. Milyen visszajelzések érkeztek a kiadványra?

A Dramatically idején már nem pörögtünk annyira azon a kérdésen, hogy hogyan fog eljutni a szélesebb közönséghez. Kaotikus időszak volt zenekari és magánéleti szempontból is, nehezebben is tudtunk együtt dolgozni és valahogy kevesebb energia is maradt a terjesztés kérdést kitalálni/lemenedzselni, meg illúzióink sem maradtak nagyon azzal kapcsolatban, hogy milliók ráfordítása vagy közösségi média mutatványok nélkül mit lehet elérni a lemezzel. Elkészült, kiment, örültünk neki, pont. CD-n is csak azért hoztuk ki, hogy mégiscsak legyen kézzelfogható formája nekünk meg annak a pár embernek, aki igényli. (Én mondjuk bakeliten szerettem volna, csak azt jóval nehezebb szállítani.) A visszajelzések alapvetően jók voltak, csak akkor és ott nem volt akkora jelentősége ennek számunkra.

Melyik időszakot tartod a zenekar legjobb korszakának?

Egyértelműen a METhAnoLid előtti és körüli éveket, amíg éltük a filmünket.

A hazai underground milyen irányba változott az elmúlt húsz évben?

Ahogy én látom zártabb és lustább lett. A mai zenekarok kevésbé akarnak kimozdulni a szűkebb környezetükből, ahol ismertebbek, nincs akkora mozgás az ország egyik végéből a másikba egy-két koncert miatt, mint amikor mi kezdtünk. Kevesebb a klub, és ezzel együtt a lehetőség is, meg a rockra/metalra is csökkent az igény. A szokásos közhelyeket tudom elmondani. Persze az is lehet, hogy rosszul tudom, én ugye a pop-iparba szeretnék betörni, úgy cirka 20-25 éven belül.

Követed az új itthoni zenekarokat? Kikre érdemes odafigyelni?

Annyira nem, mert ugye pop-ipar, de azért muszáj itt megemlítenem, hogy van egy a “zenekar“, ez az RKH, vagy mi a szösz, na, ez halálra idegesít. A világból ki lehetne kergetni velük. Az egy dolog, hogy milyen a zene, amit játszanak (azt is a régi, már ex-tagok írták), de többségük emberileg vállalhatatlan. Kivétel a két Kőszegi, a dobos és az egyik gitáros, ők vitán felül jó arcok, kedvesek, megbízhatóak, bármiben segítenek, nem is értem, hogy két ilyen rendes ember hogy tud egy közegben létezni a másik hárommal. Hogy tudtak összeszedni három ilyen gusztustalan, betegelméjű, elferdült gondolkodású aberrált senkit? Utazni velük? Egy levegőt szívni? Botrány, hogy ki mindenkit engednek fel a színpadra. Nem kellene erre valamilyen szűrő? Biztos, hogy egészséges, ha jó érzésű embereknek ilyeneket kell nézegetni egy koncerten? Különösen a basszerosra vagyok kiakadva, ha egyszer összefutok vele egy sikátorban – csak az a szerencséje, hogy Velencén nincsenek sikátorok. … be is fejezem, mert csak ideges leszek a témától.

Mivel foglalkoztok a zenekar mellett?

Különféle metabolikus folyamatokkal próbáljuk fenntartani a létezést, legalább látszólag. Emellett Csabi vállalkozóvá vált és fejleszti a személyiségét rappelni és énekelni tanul, Miki tanít, stúdiózik, Ördögöt űz, próbálja megdönteni az egy főre jutó saját szerzésű lemezek rekordját, jómagam is tanítok, irodai háttérmunkázok, látványtervezek, zenét írok, alkalmazást fejlesztek és nem írom tovább, mert roppant hosszú és roppant unalmas könyv lesz belőle. Egy közös tevékenységünk van: VILÁGURALOMRA törünk. Úgy cirka 20-25 éven belül. Ha közben nem jön ki egy jó sorozat.

Csabi névadó zenekara, a Slayer tavaly adta utolsó koncertjét. Mi jön utánuk? Van valaki, aki a helyükbe léphet?

Erre már kidolgozott tervünk van: Schleier néven újraalakulunk és Slayer feldolgozásokkal a helyükbe lépünk. És akkor Csabi névadó zenekarának számait fogja játszani egy zenekar, aki Csabiról kapta a nevét. A kör bezárul.

Az új klip után hogyan tovább? Várhatók gyakoribb Wackor fellépések a közeljövőben?

A klip után írubk még egy számot, vagy befejezünk egy régit, aztán arra is lesz egy klip. Amennyiben ez a folyamat gördülékenynek bizonyul, megismételjük ezt még párszor. Közben lesz pár koncert itt-ott, amennyi a következő cirka 20-25 évbe belefér.

Az interjút készítette: Andris

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.

Szólj hozzá!