Runemagick – Into Desolate Realms (2019)

2018 nyarán adhattam hírt és írhattam kritikát a 90-es évek egyik legalábecsültebb, mégis szép lassan az elitbe szivárgó csapatáról, melyet a göteborgi zenei pezsgés élő legendái tartanak a mai napig a színtéren. Azért volt különleges a Runemagick Evoked From Abysmal Sleep lemeze, mert az addig szinte menetrendszerűen, 1998-tól évente új anyaggal érkező csapat hosszabb szünetet iktatott be a karrierjébe (konkrétan 11 évig pihentették a halálgépezetet), ami után igazán méltó módon vették fel ott a fonalat, ahol korábban letették. 90-es évek death metalja köszönt vissza ránk a bandára jellemző doom metalos tálalásban, a már megszokott minőségben. Úgy néz ki azonban, hogy Nicklas Rudolfsson zenekara nemcsak a stílushoz és egyedi hangjához tért vissza, hanem a korábbi munkatempójához és lelkesedéséhez, ugyanis már elkészültek a folytatással. A friss és ropogós Into Desolate Realms immár a csapat 13. nagylemeze és aki eddig kedvelte a munkásságukat, az ezúttal sem nyúlhat mellé a most még küllemre is igencsak vonzóra sikerült világvége dalcsokor tekintetében. A rövidebb bevezető dallal, gyors lezárással, bónusz dalokkal megtűzdelt anyag ezúttal órás játékidő fölött mozog, de nehéz tételeiben, klasszikus felfogásában így is nagyítóval kellett keresnem a hibát. Az a helyzet állt fel ugyanis, hogy annyi lemezt adtak már ki ebben a felfogásban, hogy hiába tudom őket a sajátos gitárhangzásnak köszönhetően elkülöníteni a death/doom átlagtól, önmagukhoz képest nem nyújtottak ezúttal sem semmi újszerűt vagy frisset. Kétség kívül közelebb van ez az anyag a zenekar fénykorához, amit az ezredforduló környékén tudunk behatárolni, mint az Evoked From Abysmal Sleep, de ezt most nem előzte meg a megfelelő kiéheztetés a Runemagick rifforgiája iránt. Ez nagyon szubjektív megközelítés részemről, így biztos vagyok benne, hogy a hiba ezúttal az én készülékemben van, mert minden lefogott prémium mozzanat ellenére sem kaptam el igazán a magas labdát.

Az anyag pedig minden eddiginél több hangsúlyt fektet a hangulatra, amit a nyitó Remnants Of The Old prezentál nekünk egy három és fél perces esszenciális kivonatban. Lesújt a végzet kalapácsa, veszett kígyóként tekereg a gitár, valamint előkerül Nicklas hamisítatlan, referencia értékű hörgése is, amelyet továbbra is a tisztán érthető, ugyanakkor hidegrázós tartományban kell keresnünk. A címadó Into Desolate Realms már a jóval nehezebb 7 perces játékidő köré szövi sötét meséjét és megjelenik az a bizonyos Runemagick feeling is, amikor a viszonylag gyors gitártéma néz farkasszemet a lassú, menetelős dobbal. Ez a kombináció nem a mélabús, anyaszomorító doom irányába terel el minket, hanem a kimért, agresszív bólogatás felé. Gyakorlatilag ennyi a teljes recept, amit valamelyest a kötetlenebb, de inkább érzés alapján adagolt ívelés tud árnyaltabbá tenni. A még lassabb és baljóslatúbb The Opening Of Dead Gates már ennyi változatossággal sem próbálkozik, pusztán kitartóan adagolja az egyetlen nagyszerű téma variálásával kialakított horrorisztikus hangulatot.

A dal végére azért sikerült egy olyan gitárszólót is tenni, ami megmutatja nekünk, melyik ligába is tartozik a zenekar.
Az én problémám ott kezdődik, hogy a Sorceress Reburned is van ilyen jó, akárcsak a nagyon jó lassításokkal teletűzdelt Decay To Nothing, ugyanakkor nem különbözik sok mindenben. Ez megy dalokon keresztül, mígnem a következő, amire igazán felkaptam a fejem, az a zárás előtti Wolves Of Nocturnal Light volt. Ez több, mint 12 perces szerzemény, de legalább változatos.
A zenekar rajongói egy újabb Runemagick gyöngyszemmel lehetnek gazdagabbakak Into Desolate Realms révén, ez nem lehet kérdéses és én sem vagyok hajlandó megvonni a szájuktól a pontokat csak azért, mert önmagukat adják, azonban az újdonságok keresői azért legyenek tisztában azzal, hogy itt bizony a múlt árnyékainak erőteljes kontúrvonalain kívül másra nem igazán akadhatnak…

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.

Szólj hozzá!