2019-05-05

dead promises

Augusztusban jön Tarja új albuma

2019. augusztus 30-án jelenik meg Tarja Turunen következő nagy lemeze, In The Raw címmel. A finn énekesnőt a következő gondolatsor ihlette meg a munkálatokra: “Ahogy mondják, nem minden arany, ami fénylik. Ugyanakkor, nem minden arany fénylik szü…

ASMODEUS_MANTRA

ASMODEUS MANTRA – Dalpremier: Hollow

A 2015-ben alakult budapesti extrém metal csapat, az Asmodeus Mantra május 10-én jelenteti meg bemutatkozó albumát “Prologue To The Plague” címmel, melyről első kislemezdalként a Hollow című tétel hallgatható meg a hajtás után.
[…] Bővebben!

Myrath: Shehili

Borí­tó: 

Megjelenés: 
2019

Kiadó: 
earMUSIC

Weblap: 
www.myrath.com

Stí­lus: 
progresszív szimfonikus power metal

Származás: 
Tunézia

Zenészek: 

Zaher Zorgati – ének
Malek Ben Arbia – gitár
Elyes Bouchoucha – billentyű, vokál
Anis Jouini – basszusgitár
Morgan Berthet  dob

Kevin Codfert – zongora, gitár, vokál
Pierre Danel – akusztikus gitár
Mohamed Gharbi, Bechir Gharbi, Hamza Obba, Riadh Ben Amor – hegedű
Mohamed Lassoued, Samir Sghaier – brácsa
Skander Ben Abid – klarinét
Koutaiba Rahali – bambusznádfurulya (nay) & arab furulya (gasba)
Lotfi Bouchnak – ének (10)
Mehdi Ayachi – ének (1)

Dalcí­mek: 

01. Asl
02. Born To Survive
03. You’ve Lost Yourself
04. Dance
05. Wicked Dice
06. Monster In My Closet
07. Lili Twil
08. No Holding Back
09. Stardust
10. Mersal
11. Darkness Arise
12. Shehili

Értékelés: 

A Myrath az Ezeregyéjszaka meséit hozta el nekünk zenéjével. Az egykori Symphony X tribute banda muzsikája lemezről-lemezre fejlődött, szó szerint evolúciós folyamaton ment keresztül 2007-től napjainkig. Nem kapkodták el, csupán a 2010-es ‘Desert Call’ és a 2011-es ‘Tales Of The Sands’ jött hamar egymás után, de ezek között nem is érzek olyan változást, mint a többi lépcsőfok között. A ‘Hope’ lemezen még Elyes Bouchoucha énekelt Russell Allenre emlékeztető hangján, az érezhetően Symphony X-en nevelkedett zenészek durván belefeledkeztek a progresszív metalba és a keleties hatások inkább csak a kromatikában érződtek. A turnéra szerződtették Zaher Zorgati énekest, akivel egy egész más világ felé indultak el. Elkezdtek power metal „slágereket” írni. Ami egyeseket eltávolított a zenekartól, de szerintem sokkal több új rajongót vonzott be. Ez volt a 2010-2011-es időszak két lemeze. Majd 5 év várakozás után jött a ‘Legacy’, ami a szimfonikus power metal irányába vezette tovább a csapatot, a hegedűkkel még inkább kidomborítva az arab népzenei jelleget, ugyanakkor az akciódús videoklipekkel elhozták az Ezeregyéjszaka hangulatát a rajongóknak. És megint sokan sírtak, hogy Malek Ben Arbia a ‘Tales Of The Sands’-en még fajsúlyos, lényegretörő gitárjátéka háttérbe szorult. (Viszont 2016-ban a Symphony X előzenekaraként turnézhattak, ami szerintem a zenekar tagjai számára maga volt a Kánaán.)

Újabb három év telt el, és eljött a ‘Shehili’, a sivatagi szél, hogy még feljebb repítse a zenekart („Szél viszi messze” – énekelhetnénk, ha nem állna oly távol a magyar katonadaloktól ez a műfaj). A fejlődésnek az is egy változata, ha az evolúciós zsákutcából vissza tud fordulni egy újabb mutációval a faj. Én azt érzem ezen a lemezen, hogy ötvözték a ‘Legacy’ és a ‘Tales Of The Sands’ előnyös tulajdonságait, hogy a kvázi visszalépésből kovácsoljanak előrejutást.

Három producer, Kevin Codfert (a Myrath régi producere), Jens Bogren (Opeth, Dimmu Borgir, Sepultura, Arch Enemy, Soilwork) és Eike Freese (Dark Age, Gamma Ray, Die Apokalyptischen Reiter) közös munkája az új lemez, melyen előbújnak a magasra hangolt tamok (hogy imádom!), amik már a ‘Tales’-en is ott voltak, csak mű hangzással és roppant hátra keverve. Morgan Berthet személyében egy magasabb kaliberű dobost szereztek (már a ’Legacy’ lemezre) és ezt ki is használják: valódi hangszereken valódi hangszeres teljesítményt hallunk programozott dobolás helyett, amit már nem kell eldugni, hanem büszkén az ember arcába tolják.

A másik, amit büszkén az arcunkba tolnak, Malek Ben Arbia gitározása, mely visszatért a 2011-es lemezen hallott harapós (tényleg nincs rá jobb szó) hangzáshoz, és a szólói is még dallamosabbak, még technikásabbak, még kimunkáltabbak lettek, mint a ‘Legacy’ lemezen. Közben persze Anis Jouini basszer is odateszi magát, a Darkness Arise kezdésénél szinte a ‘Tales Of The Sands’ címadójának hangulata köszön vissza a basszustémában. Egyedül a billentyűs, Elyes Bouchoucha vonul a háttérbe, csupán a szimfonikus hangszerelésben vállal oroszlánrészt. Épp az említett Darkness Arise-ban van egy rövid Hammond-szólója, azon kívül csak laza szőnyegezést csinál a lemezen, a lassú dalok zongorabetétjét is átadja Kevin Codfertnek és még kiváló énekhangját sem kamatoztatja, a Mersal duettjébe külsőst hoznak be Lotfi Bouchnak, a tunéziai Pavarotti személyében.

A dalok közül a folytatásos mesével eladott két klipes nóta, a Dance és a No Holding Back áll legközelebb a ‘Legacy’ „Ezeregyéjszaka”-hangulatához, valamint a záró címadó. A Wicked Dice dallamvilága is mintha a Trónok harcáról írt dalukat idézné, csak most filmzenei utalások nélkül. A legfurább a Lili Twil, melyről viszont a booklet böngészése során kiderült, hogy egy feldolgozás: a marokkói Megri testvérek 1974-es dala a berber népdalokat idézi, de ezt is olyan remek hangszereléssel toldják meg, hogy a kezdeti meglepetés után már egyre jobban élvezem.

A harmadik klip a tavalyi karthagói nemzetközi fesztiválon készült (állítólag csak a kiadón múlik, lesz-e belőle DVD), ez a keményebb vonalat mutatja be, és ezt viszi tovább a You’ve Lost Yourself és a djentes Monster in My Closet, valamint a Darkness Arise, mely talán a legközelebb áll a régi Myrath-hoz.

A rock, metal, progresszív, djent, valamint andalúz és berber népzenei elemeket is tartalmazó muzsikájukat elnevezték „blazing desert metal”-nak, azaz lángoló sivatagi metalnak, ami mindenképpen egyedibb és megkülönböztetőbb, mint a progresszív szimfonikus power metal skatulya. Ebben a műfajban csúcskategóriás produkciót tettek le az asztalra, jobbat, mint a 8,5 pontos ‘Legacy’, jobbat, mint a keményvonalasokat képviselő Mike által 9 pontosra értékelt ‘Tales Of The Sands’. Mindkettőből átvették a legjobb tulajdonságokat, leredukálták a sallangot, és ami maradt, az felülmúlhatatlan élményt nyújt. Hogy mégsem adok rá 10 pontot, az csak azért van, hogy szárnyalják túl önmagukat és legközelebb mutassák meg, hogy még ennél is van feljebb.

Összegzés: 

Az Ezeregyéjszaka meséi életre keltek. Seherezádé hétfátyoltáncot lejt, Ali Baba dalra fakad és a negyven (de legalább négy) rabló hegedűn kíséri, Aladdin végre rendeltetésszerűen használja a csodagitárját, hogy fényt vigyen az éjszakába, Abut, a kis bagdadi tolvajt pedig börtönéből Szindbád menekíti ki hajóján az álruhás Ahmed szultán segítségével. Feltámad a sivatagi szél (Shehili) és a homokvihar magával ragad. Ahogy ez a zene is.

Dátum: 
2019. május 5

Pontszám: 
9.5

Szerző: 
CsiGabiGa

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!