WASTE OF SPACE ORCHESTRA – Syntheosis

WASTE OF SPACE ORCHESTRA
Syntheosis
(SVART RECORDS)


 



Amikor valaki sok tucatlemezen rágja át magát, hajlamos elveszteni a hitét az egész műfajban, de ilyenkor sorsszerűen érkezik egy album, amely egy csapásra visszahelyezi a bizalmat a zenébe, és az emberben meglévő teremtő erőbe. Még ha ezek kivételes esetek is, ezekért érdemes ezzel az egésszel foglalkozni.

A Waste Of Space Orchestra egy új társulás, amely az Oranssi Pazuzu és a Dark Buddha Rising tagjaiból verbuválódott. E két zenekar önmagában is egyedi és értékes dolgokat alkot, távol a bágyadt, érdektelen, szétkoptatott fővonalaktól, de amit a finnek Syntheosis cím alatt közösen összehoztak, az több mint bámulatos.

A Syntheosis története a 2018-as Roadburn fesztiválon kezdődött, amelyre a Waste Of Space Orchestra tíz tagja már hónapok óta próbálta a zeneanyagot – biztos nagy élmény lehetett ezt ott látni, hallani. Ez az album nem a koncert dokumentációja, hanem egy stúdiófelvétel – a zenekar stúdióban vette fel az anyagot, amelyre szintén alaposan felkészültek. Igazából minden szépet és jót elmondhatnék erről a bő egyórás albumról, amelyben minden benne van ahhoz, hogy ma egy gitáralapú zenét kimagasló nívójúnak nevezzünk. Természetesen kellő zenei nyitottsággal és igényességgel felszerelve.

A Syntheosis anyagát nem könnyű kategorizálni – ha az lenne, tán nem is lenne kiemelkedő –, leginkább pszichedelikus, atmoszferikus metalnak hívnám, de mindegyik jelző félreviheti az embert annak alapján, amit ezekhez társít, így nem marad más megoldás, mint a meghallgatás.

A Syntheosis vonatkozásában is elmondhatom a fúziók meglétét, a műfajok keveredését, de ez leírva rosszabbul hangzik, mint amilyen sokat a zene meghallgatása és megtapasztalása nyújt. Az utóbbi években még a Wolvennest olyan csapat, amely hasonló elképzelések mentén dolgozik, e zenekar két lemeze mutat fel ilyen páratlan nívót. Ha leírom, hogy nyersek a gitártémák, gyönyörűen kondul a basszusgitár, a dobok pulzálása szinte vizuális élményt nyújt, a billentyűs hangszínek, effektek milyen színesek (a The Universal Eye-ban mintha Jean-Michel Jarre szelleme is ott lebegne), vagy éppen blackes az ének, akkor megadtam a hozzávalókat, de mivel az egész mindig több, mint a részek összege, itt is ez érvényes, sőt, hatványozottan érvényes.

 



Egészen döbbenetes, amit ez a formáció összehozott; ahogyan a két fent említett zenekar tagjai szinte eggyé váltak, hogy közösen valami egészen különlegeset hozzanak létre. Már a Void Monolith című első dalban olyan dallamok érkeznek, kígyóznak, bontakoznak ki a lassan görgő, súlyos alapokra, hogy éreztem: az év egyik csúcsteljesítménye lesz ez a lemez. A további szerzemények pedig csak megerősítettek ebben.

A black metalos nyers jelleg olyan magától értetődő természetességgel fonódik össze, azonosul a szállós, éteri könnyedségű pszichedelikus dallamfelhőkkel, hogy határvonalakat már nem lehetne megállapítani – mivel nincsenek is. Ez olyan album, amelyről oldalakon keresztül tudnék írni, kiemelve minden egyes kompozíció nagyszerűségét, azt a túlcsorduló, izzó zeneiséget, kreativitást, amely ezeket a zenészeket feszítette, miközben megírták, összepróbálták, előadták és felvették ezt a pazar lemezt.

Minden egyes váltás organikus; ahogyan be-bekúszik egy újabb dallam, egy réteget még hozzáadva a zene addigi áramához, felbúg a sejtelmes női ének – pl. a Wake Up The Possessor-ban –, alakul, formálódik a kompozíció, az a már sok minden hallott „recenzort” is újabb és újabb ámulatba ejti. Nem kérdés, hogy ilyen művet nem csupán ihletett pillanatokban alkot a zenész, hanem mintha égi erők szállták volna meg őket, úgy komponáltak.

Zenei csúcskreativitás, teljes összhang a tagok között, változatosság az egységben, éteri hangulatok a jól értett és értelmezett súlyosság kebelén belül, nagyon érdekes tudáskereső koncepció a szövegekben: ez egy remekmű, efelől szemernyi kétség sincs. Nem dobálódzom a maximális pontszámokkal, ahogy furcsa lenne egyelőre az év lemezéről beszélni, de a Syntheosis-nál jobb zenét jelenleg nehezen tudnék megnevezni. Csodálatos album.

M. P. 10
 

(A kritika eredetileg a márciusi HammerWorld magazinban jelent meg, az album pedig április 5-én jön majd ki.)


 

WASTE OF SPACE ORCHESTRA - Wake Up The Possessor (a 2019-es Syntheosis albumhoz)




WASTE OF SPACE ORCHESTRA - Seeker's Reflection (a 2019-es Syntheosis albumhoz)





www.facebook.com/wasteofspaceorchestra
 

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) HammerWorld Forró Drót (hu/atom) nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.

Szólj hozzá!