Svarga – Chornaja pad’ (Сварга – Чёрная падь) (2018)

 ELŐADÓ: Svarga

ALBUM: Chornaya pad’

SZÁRMAZÁS: Oroszország

MEGJELENÉS ÉVE: 2018

STÍLUS: Pagan folk metal

HONLAP:  https://www.facebook.com/SvargaFolkMetal/

ÉRTÉKELÉS: 8/10

 

Két hónapja jött ki a szláv pogány paradicsom után (az Encyclopaedia Metallum szerint, a Wikipédia szerint pedig a hindu kozmológiában létezik ez ilyen néven) nevet kapó orosz együttes, a moszkva mellől származó Svarga (Сварга) negyedik stúdióalbuma, a Чёрная падь (Csornaja pagy, Fekete szurdok). A rajongóknak végtelennek tűnő hosszú időt kellett rá várni, ugyanis az azt megelőző teljes játékidős stúdiólemez 2009-ben látott napvilágot, ami szintén nem egy konvencionális album volt, ugyanis sok dal már ismert Svarga-kedvenc volt, az album stílusához híven akusztikusra áthangszerelve. Így akár azt is mondhatjuk, hogy új anyaggal a Svarga legutóbb 2007-ben örvendeztette meg a közönséget. És hogy megérte-e a tizenegy év várakozás? Egyrészt ez nyilván óriási kihagyás, másrészt az anyag a zenekar mindeddigi legjobbja lett, úgy érzem, itt a legegységesebb a dalok magas minősége, az idők folyamán ideje volt a zenészeknek az összes kompozíciót tökéletesíteni, és minden egyes hangot pontosan a helyére tenni, ez nagyon érezhető is az albumon.

 

Számomra a Svarga zenéje mindig is a borongós, őszi napok soundtrackje volt, úgyhogy tökéletesre időzítették a Чёрная падь megjelentetését. Akkoriban Észtországban voltam, hideg, ködös, balti-borult égbolt alatt, ennél jobb időt az ilyesféle zenének kérni sem lehet. Bár tudjuk, Oroszországban nagyon szeretik és élik a folk metalt és ennek megfelelően millió együttesük van (Arkona, Kalevala, Svarga, Alkonost, Rvi Mekha, Butterfly Temple, FanGörn, Grai, Nevid, Woodscream, Troll Gnet El, SatanaKozel, stb.), a Svarga talán pont ennek a konstans borongós hangulatnak, és a férfiéneknek köszönhetően valamennyire kiemelkedik a megszokott helyi folk metal tengerből.

A korábbi Svarga-anyagok esetleg jobban unalomba fulladhattak azok számára, akik ezt a típusú atmoszférát nem élik, de ez a lemez olyan dinamikus és sokoldalú, hogy nem lesz hasonló szitucáió sem, úgyhogy garantálom mindenkinek, aki szereti a népi hangszerek és a metal kombinálását, a férfiéneket- és hörgést, az izgalmas kompozíciókat, hogy nem fog ebben az albumban csalódni. Persze az elsőbálosoknak kicsit meg kell szokni a Svarga dalírásának bizonyos sajátosságait (esetlegesen megakadó dalszerkezetek, néha üresnek tűnő dalrészletek két „teli” rész között, stb.)

Kedvenc zenekarommá sosem vált a banda, mert olykor túlságosan rámennek a komor hangulat minden áron történő átadására. Azonban úgy érzem, eddig ezzel az albummal találták meg a legjobban az egyensúlyt, mind a tételeken belül, mind az egyes tételek között értve. Jó példa erre a Listja na vode című dal, ami a Svargavédjegy sötét harmonikából az album megnagyobb blackes tekerésébe vált át. Nem mondom, első hallgatásra nagyon meglepődtem, amikor beindult a blastbeat! Ettől függetlenül a dal többi része kellőképp dinamikus, és a dudának köszönhetően folkos is. Következetesen használják fel ugyan azokat a népi hangszereket (az oroszokra oly jellemző harmonika, a furulya és a duda, alapvetően) teljesen más féle dalok megkomponálására.

Az első dal, ami rögtön kedvencemmé vált, a Prah nad jarugami – ennél éreztem, hogy „igen, de jó, születnek még jó folk metal dalok”, és ennél kerülhet elő a tipikus dajdajozós windmillezős folk metal hangulat is. Persze itt is fel -elüti a fejét egyéb stílus is, igencsak összetett dal, sok deathes hörgéssel, de még egy odapirítós black riffel is, de aztán mindig visszatér a már elsőre is dúdolható fődallamra. A tétel vége felé a cselló és a basszusgitár (meg a klasszikus gitár) közös dallamalkotása gyönyörű lenyugvós intermezzót csempész a dalba, hogy a refrén utolsó megismétlését előkészítse.

Egy másik kedvencem a Mater Bolot, amely talán az egyik leggitárorientáltabb dal, ráadásul úgy, hogy a fő gitárriff faék-egyszerű (soronként igazából egy hangot penget :D), de mégis a hangzással tempóval és mindennel együtt nagyszerű hangulatot teremt, és mozog, és magával visz a dal, és a végén még blackben is újra gondolják az egészet, parádés! A dinamikailag teljesen eltérő részek kombinálása nagyon jót tesz az egyébként is remek szerzeménynek, ritmusra járó lábak garantálva! Aki akar, még együtt is énekelhet, mert bár oroszul vannak a szövegek, de Ilja nagyon szépen artikulál, úgyhogy akár hallás után lehet tanulgatni a szavakat, és a lassú, szomorkás csellódallamok alatti éneket szépen lehet követni.

Szívesen kiemelném még a címadó dalt, a Csornaja pagy-ot, amely csak egy tisztaénekes, könnyedebb, egyszerűen nagyon szép dal, végtelenségig orosz a verzék közti harmonikával, és az ének alatt furulyaszólamokkal, Igor és Alexander tolmácsolásában. Nem szabad a dalok sorolása miatt elfeledkezni az album hangzásáról. Tökéletesen arányosan, keményen, metalosan, tisztán dörren meg, az Arkona gitárosaként megismert Sergei Lazar nagyon jó munkát végzett, igazán ízlésesen alakította ki az album megszólalását, ahol kell, kemény, tiszták, de nem tolakodóak a fúvós hangszerek, és ahol épp annak van nagy szerepe, ott tökéletesen kivehető a basszusgitár.

Egy nagyszerű anyagot kaptunk az oroszoktól, elég jól egyensúlyozva a borongósabb (Nav’, Merecs, Dolgoj Zimoj) és a mozgalmasabb dalok között. Ritka, hogy ennyi jó témát pakoljon az együttes egy dalra, és semmi ne érződjön töltelékdalnak, hanem helyette egy ekkora slágerparádét kapjunk. Hatalmas nagy a szerepe a népi hangszereknek, de mégsem érzem azt, mint egyes magyar, vagy akár más zenekaroknál, hogy mintha mindenképp az arcunkba akarnák tolni, hogy nééézd, mi FOLK metalt játszunk – sokkal inkább egy természetes, organikus egészet alkot az egész.

Írta: Vica

Képek forrása: Zenekari Vkontakte oldal

Zenekar Bandcampje ITT!

Szólj hozzá!

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!