IMMORTAL – Northern Chaos Gods (single)

Kiadó: Nuclear Blast Weboldal: www.immortalofficial.com Kiadás éve: 2018 Stílus: Black Metal Brief Sum: After a long break and following a complicated name dispute, Immortal (Harald Naevdal, Reidar Horghaugen and Peter Tägtgren as guest) will release their next album this July, and the first song of the coming album has been already shared in a single format. Typical Immortal style, harsh guitar, combined with the style of Harald’s album Demonaz. Lyrical parts are also referring back to the band’s past lyrics, so you cannot mix up with any other band for sure. Only one promising song has been published so far, so we will see what about the album of the year.   Hosszú szünet után új albummal jelentkezett az Immortal – illetve, hogy egészen pontos legyek, nem jelentkezett, hanem csak jelentkezni fog, egyenlőre ugyanis csak egy egyszámos single érhető el az album címadó dalával, a Northern Chaos Gods-szal. Minden érdeklődőnek és rajongónak: a teljes album – legalábbis az előjelzések szerint – július 6-án fog megjelenni a Nuclear Blast gondozásában. Hosszú és kalandos út előzte meg ezt az albumot. Gyorsan elevenítsük is föl, hogy mi minden történt az Immortal háza táján az utóbbi tizenöt évben. A 2002-es Sons of Northern Darkness után hosszú szünet következett, és hét évnyi munka eredményeképpen 2009-ben jelentkezett a zenekar eddigi utolsó, All Shall Fall címre hallgató albumával. Ezután hosszú ideig látszólag semmi nem történt a zenekar háza táján, mígnem 2015-ben robbant a bomba – illetve egészen konkrétan bíróság ítéletet hozott a posta. A történet hosszú és komplikált, a lényege az, hogy Olve Eikemo (Abbath) bejelentette igényét az Immortal brand használatára azzal a felkiáltással, hogy ő főállású zenész, zenéből él, egyedül fizeti a próbahelyiséget, ahol ő készen áll az új Immortal albumokat megvalósítani-följátszani-kigyakorolni (mit albumot, albumok garmadát), ezzel szemben a zenekar fennmaradó része (a csúnya Harald Naevdal sógor alias Demonaz és a szintén csúnya Reidar Horghaugen dobos alias Horgh) ebben nem hajlandó együttműködni, és akadályozzák őt, mármint Olve-t az alkotásban, azaz az új Immortal albumok összerakásában. A norvég bíróság meg úgy gondolta, hogy ez a történet azért nem teljesen kerek, és visszadobta Olve igényét. Ezzel párhuzamosan Harald sógor több interjúban is jelezte, hogy éppen ideje lenne, ha Olve elvonulna egy rövidebb elvonóra, ugyanis teljes mértékben használhatatlan, és lehetetlen vele együtt dolgozni. Mivel az Immortal nevet nem kapta meg Olve, így saját színpadi neve alatt alapított zenekart, amelyik 2016-ban jelentkezett a saját nevű Abbath albummal. Ez az album tulajdonképpen a skandináv black metal történetének létező leggyengébb albuma, és megjelenése óta Olve gyakorlatilag egyfajta Immortal tribute band-ként működik, időnként pár Abbath-számot is eljátszva. Harald sógor megjegyzése az együttműködésről, illetve Olve alkoholproblémáiról vélhetően nem teljesen légből kapott, ugyanis az Abbath zenekar összes Olve-n kívüli tagja az első album megjelenése előtt kiszállt a zenekarból – erős kezdés. Amíg Abbath föl-alá koncertezgetett a világban különböző kisebb-nagyobb fesztiválokon, addig látszólag semmi érdemi nem történt az Immortal háza táján, aztán egyszercsak a semmiből megjelent egy bejelentés, mely szerint Reidar (Horgh) végzett az új album feldobolásával – aztán egy évig újra néma csönd, illetve csak részinformációk érkeztek. Ilyen részinformáció volt, hogy a zenekar menedzselését újra átvette Håkon Grav, aki az Immortal-hoz hasonló, kisebb, súlytalan zenekarokkal foglalkozik (mint például Emperor, 1394, Dimmu Borgir). Nagyon kíváncsi voltam az új ízelítőként megjelent dalra, ugyanis Harald sógor Demonaz néven 2011-ben megjelentetett egy albumot, amelyik nagyon szépen szól, mind a kilenc száma tök ugyanolyan, és igazából ha azt mondják, hogy a Bathory egy még ki nem adott albumát hallgatom, akkor örömmel elhiszem. Persze rögtön tegyük hozzá, hogy Olve zenei színvonala sem stabil: a Blizzard Beasts és az At the Hearth of Winter teljesítményét a későbbi albumok nem tudták elérni, a korábbiak viszont igen – csak egészen egyszerűen annyira zajosak a felvételek, hogy egy csomó esetben nem hallani magát a zenét. Tehát ez az új, Abbath nélküli Immortal első albuma, és Demonaz második saját albuma; Harald gitározik, a rutinos Reidar a doboknál, valamint Peter Tägtgren basszusgitározik vendégként. Az én saját tippem az volt, hogy az új albumon Olve is fog játszani így vagy úgy, de úgy tűnik, hogy a családi vacsorák során ezt nem sikerült leegyeztetni. Ha cinikus vagyok, akkor a szöveget akár egy random Immortal-szöveggenerátor is írhatta volna; a Blashyrkh kötelező elem, de azért azt hiszem, hogy például a „Hordes of Blashyrkh // Kings of the Ravenrealms // Hordes of Blashyrkh // Sons of northern darkness ride” egy kicsit túlzásba viszi a visszamutatást. De igazából nem ez a lényeg, a szöveget nem mindig lehet tisztán követni-hallani, de ez nem is baj. A csali-dal négy és fél perces, ideális hosszal, egy lassú átkötés és egy szóló is elfért benne. Ütős háromnegyedes zúzás, a tipikus Immortal-stílusjegy megtartásával: kitartott hang, majd az ütem végén 2-3-4 dallamos triola (vélhetően a H-C-D-E-F vagy F# variálásával). Szerény véleményem szerint egy kicsit több fantázia nem ártott volna: igen, hallom, tudom, hogy az intro és a versszakok alatti zene más, de elsőre, odafigyelés nélkül hajlamos lennék azt mondani, hogy ez tök ugyanaz, csak kicsit magasabban. És mivel ezzel a két résszel gyakorlatilag el is megy az első 70 másodperc, az ember elkezdi kicsit monotonnak érezni a dolgot. Szerencsére innentől egy átkötés jön, majd kicsit lassabb, de az előző szakaszhoz kísértetiesen hasonló „tipikus Immortal” háromnegyedek jönnek, hogy aztán 2:05-től újra kezdődjön a dal. A 2:40 táján hallható szóló szervesen épül a dalba, nem erőltetett, Harald mester úgy tűnik, nem felejtett el gitározni, és igazából az ínhüvelygyulladás is javulni látszik. A szóló után lassabb, szintén háromnegyedes átkötés, majd újra a bevezetés alatt hallott részek jönnek újra, sokszor, sokszor, talán már kicsit túl sokszor. Amiről még szólni kell, az a hang, hangszín és a keverés: a gitár kellően nyers és erős (nem tudom, hány sávot játszott fel Harald), de a régi Immortal-t idézi. A basszusgitár nem nagyon jön az előtérbe, viszont kellően megtámogatja az egy darab gitárt, talán ezért is érezni dinamikusabbnak, masszívabbnak a hangzást, mintha csak egy darab incifinci gitár szólna. A single formátumban megjelentetett egyetlen dal természetesen csupán ízelítő, de megközelítőleg hat hét múlva már kézbe lehet fogni a végső terméket. Egy dal után nem lehet semmit mondani egy még meg sem jelent albumról, de ha a fiúk most a legjobb számot osztották meg velünk, akkor sajnos a világmegváltó áttörés vélhetően elmarad. Viszonylag nagy a hallgatás a folytatásról: nem tudni, hogy Harald ínhüvelygyulladása hogyan is érzi magát, mennyire koncert- vagy turnéképes az Immortal a jelenlegi állapotában, de igazából nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy fellépőként fogjuk őket látni valamelyik nagyobb fesztiválon, és Håkon kapcsolati rendszerét tekintve én a Brutal Assault menetrendjét figyelném árgus szemekkel. Egyébként a Brutal Assault-on történt meg, hogy 24 órán belül kétszer hallottam a Sepultura Arise című dalát: egyszer maga a Sepultura adta elő, kicsit később pedig a teljesen szétcsúszott Max Cavalera és a Soulfly. Simán előfordulhat, hogy az idei évben hasonló történik majd a Solarfall-lal… SAMPLE: YouTube link Tracklist: 1. Northern Chaos Gods

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!