2018-04-01

Hatchet

Hatchet – Júniusban érkezik a negyedik nagylemez

Dying To Exist címmel június 22-én jelenik meg a régisulis thrasht játszó Hatchet negyedik nagylemeze, a 2015-ös Fear Beyond Lunacy lemez folytatása. A Julz Ramos frontember és Clayton Cagle gitáros iker-témái által vezetett, Devin Reiche basszer és Ben Smith dobos ritmus-szekciójával kiegészített Hatchet az utóbbi években komoly hírnévre tett szert, mint a klasszikus Bay Area-beli […]

Rick Parfitt: Over And Out

Borí­tó: 

Megjelenés: 
2018

Kiadó: 
earMUSIC

Weblap: 
https://www.facebook.com/OfficialRickParfitt/

Stí­lus: 
rock and roll

Származás: 
Anglia

Zenészek: 

Rick Parfitt – ének, gitár, ukulele

Dave Marks – basszusgitár, ütőhangszerek
Alex Toff – dob
Jo Webb – gitár, billentyűs hangszerek, háttérvokál
Shannon Harris – billentyűs hangszerek, zongora
Tim Oliver – szintetizátor
Brian May – gitár
Wayne Morris – gitár
Pip Williams – gitár
John “Rhino” Edwards – basszusgitár
Chris Wolstenholme – basszusgitár, ütőhangszerek
Bias Boshell- billentyűs hangszerek
Martin Ditcham – ütőhangszerek
Jeff Rich – dob
Stephen Hussey – hegedű
Ivan Hussey – cselló
Bob Young – szájharmonika
Rick Parfitt, Jr. – háttérvokál
Alan Lancaster – háttérvokál
Eike Freese – háttérvokál
Katie Kissoon – háttérvokál
Stevie Lange – háttérvokál
Vikki Brown – háttérvokál

Dalcí­mek: 

01. Twinkletoes
02. Lonesome Road
03. Over And Out
04. I Was Fallin’ In Love
05. Fight For Every Heartbeat
06. Without You
07. Long Distance Love
08. Everybody Knows How To Fly
09. Lock Myself Away
10. Halloween

Értékelés: 

Réges-rég, a ’70-es évek elején, a távoli galaxisban kisiskolás koromban Sokol rádiómmal (eredeti bőrkötésben) a kezemben, óraközi szünetben izgatottan vártuk osztálytársaimmal a Petőfi Rádió kívánságműsorát. Vágyakozásunk tárgya többek között a Status Quo örökbecsű nótája, a Pictures Of Matchstick Men volt, amit torkunk szakadtából üvöltöttünk, nem kis akcentussal átitatva kedvenc osztályfőnökünk rosszallása közepette. Kis városom romos iskolájának poros udvarán örök barátságot kötöttem a zenekarral, igaz ezen a számon kívül még nem tudtam sokat róluk. Aztán évekkel később a Fater a szabadkai piacról Jugoton nyomásban megszerezte az 1979-es ’Whatever You Want’ lemezt – igaz, egy kis fáziskéséssel, de ez semmit sem vont le a művészeti élményből. Már a zseniális borító is nem kevés izgalmat váltott ki belőlem, de az audió élmény felért egy orgazmussal. Szóval megvettek kilóra.

Aztán teltek-múltak az évek, sok új zenei stílus formálta személyiségemet, egy kicsit eltávolodtunk egymástól. Aztán a rádióban meghallottam az In The Army Now későbbi megaslágert, és makacsságomnak – valamint keményvonalas ízlésemnek – köszönhetően felfüggesztettem barátságunkat. Itt-ott néha a rádióban, neten, meg más médiumokban összefutottunk, de kapcsolatunk kihűlt és nem erőltettem a dolgot. Sajnos a rakenroll életmód megviselte Rick Parfittet is, és 2016 karácsony szentestéjén örök jólétre szenderült 68 éves korában. Ekkor már szólólemeze javarészt kész volt, így fia és barátai fejezték be az immár posztumusz művet.

Miután megláttam a zenészek listáját, elgondolkoztam azon, vajon milyen hangulat uralkodhatott a stúdióban. Adott a főszereplő és az őt kiszolgáló jobbnál jobb zenészek, akik egymásnak adják a kilincset, hogy részt vehessenek ennek a különleges lemeznek az elkészítésében. Biztos vagyok benne, hogy tudták, érezték, benne volt a levegőben, hogy ott valami megismételhetetlen dolgot alkotnak. Első gondolatom az volt, hogy egy beteg, megfáradt öregember panaszaitól lesz hangos az album.

Ennek tudatában kissé keserű szájízzel kezdtem el hallgatni, de az első hangok után félszeg mosoly jelent meg ajkamon és a 35 perc alatt nem tudtam a vigyort letörölni ábrázatomról. Remek hangulatú, nagyon profi hangzású, végig dúdolható mű született. Elsősorban a R’N’R érzés, ami hatalmába kerített, de érezhető a blues és uram bocsá’ – nem pejoratív értelemben vett – popularitás. Semmi nyoma a betegségéből eredő esetleges letargiának, hihetetlen életigenlő, pozitív felhangja van az egész lemeznek. Azt mondom, sok kortársa vagy fiatalabb kollégája példát vehetne róla.

A  lemezt nyitó Twinkletoes laza rockja kellemesen befurakodik a hallójárataimba, befészkeli magát és nem hajlandó kijönni onnan, pedig az ezt követő blues is helyet követel magának. A címadó nóta simán befért volna egy Status Quo-lemezre is Rick jellegzetes gitárjátékának és hangjának köszönhetően. A sorban őt követő When I Was Fallin’ In Love gyönyörű dallamai némiképp lelassítják ugyan a tempót, belecsempészve  egy kevés szimfonikus hangzást. A hely szellemének tisztelegve (az Abbey Road stúdióban folytak a munkálatok) a Fight For Every Heartbeat sorai közt fellelhető Beatles-utalások, és az üzenet a kaszásnak, hogy még harcol, olyan töltetet ad a nótának, hogy borsódzik a hátam, miközben hallgatom, miközben a végeredményt sajnos ismerem. A Without You felemelő és csodaszép  dallamai, a vokálokkal, vonósokkal megtámogatott, és zongorakísérettel előadott dal vehető számvetésnek is. A búslakodást félredobva egy három számból álló blokkban a felhőtlen jókedvé a főszerep. Az unatkozó háziasszonyokat kizökkentve a napi robotból egy rádióbarát, vidám „háztartási rock”-ot tol az arcukba, hogy vidáman várják haza párjukat és csemetéjüket, de folytatva a sormintát, elrepíti őket varázsszőnyegén a felhők közé az Everybody Knows How To Fly bluesnótával a gitár és szájharmonika vidám, felelgetős hangjain át  A boogie-woogie dallamokkal operáló Lock Myself Away vidámkodása közepette aztán újra otthon találják magukat. Az albumot lezáró Halloween már inkább az érett és jó zenéhez értő férfiak számára készült. Frappánsan, hogy a gőzölgő vacsora és habzó sör élvezete mellett a munkától fáradt testüket kényeztessék.

Szerző: Angus2

Összegzés: 

Ha nem tudnám, ki alkotta ezt a művet, joggal hihetném, hogy valamelyik fiatal trónkövetelő bontogatja szárnyait. Ameddig egyes kollégái a karosszékben ringatózva révedeznek a múltba, addig ő a halál szorító ölelésében, annak fricskát mutatva, olyan életvidám albumot tett le a rajongók elé, hogy arról tanulmányt lehetne írni. A Sky News brit hírtelevíziónak szeptemberben adott interjúban kijelentette: „A rock and roll életformáért az emberi szervezet valamikor mindenképpen benyújtja a számlát […] Most jött el az ideje, hogy ezt a számlát én is befizessem.” Ez az anyag méltó lezárása egy művész páratlan pályafutásának. Legyen néki könnyű a föld és bizonyos, hogy a mondás, miszerint az hal meg, akit elfelejtenek, őrá nem vonatkozik.

Dátum: 
2018. április 1

Pontszám: 
9

Szerző: 
olvasó

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!