Annyira epikus volt az egész, hogy még George R.R. Martin is elismerően tapsolt volna-Rhapsody koncerten jártunk

A Rhapsody úgy hirdeti magát, mint a leghíresebb olasz metál zenekar. Igaz, hogy vannak más, világ szinten is elismert rock és metál bandák a csizmáról, de talán nem szabad vitatkoznunk Luca Turilliék állításával. Hatásuk az egyetemes metál fejlődésére, a power és filmes metál naggyá tételére, elvitatatlan. Huszonöt év zenélés után – tagcseréket, névváltoztatásokat, és pereskedéseket követően – aztán úgy döntött a zenekar leghíresebb felállása (Alex Staropoli billentyűs kivételével), hogy itt az ideje lezárni a múltat. A vitákat, az egymásra mutogatásokat félre kell tenni, és egy méltó, világ körüli búcsúturnén elköszönni a zenekartól, mely rengeteg rajongójával és a power műfaj képzeletbeli trónján való uralkodásával Olaszország igazi büszkesége. Luca Turilli gitáros, Fabio Lione énekes, Dominique Leurquin gitáros, Patrice Guers basszer és Alex Holzwarth dobos felállással  érkezett hazánkba, a Barba Negrába a “sárkánylovagló metál” zászlóshajója.
Persze, mint minden jó koncerten itt is volt előzenekar, rögtön kettő is, akik a hangulat feltüzeléséről gondoskodtak. Kezdésnek szomszédunkból, Romániából érkezett a csajfrontos Scarlet Aura. Első benyomásra énekesnőjük, egy fiatal Doro-ra emlékeztetett, néhol még hangja is hasonlított a német heavy metál nagyasszonyához. A lelkes négyes a nekik szánt fél órát igazi átéléssel tolta le. A metál fősodrába most bekapcsolódó bukaresti bandát még az sem zavarta, hogy a dob és a basszusgitár úgy szólt az egész bulijuk alatt, mintha egy óriás konzervdobozban koncerteznének. Fabio Lione-nek mindenesetre nagyon bejöhet a zenekar, hiszen nem csak a Rhapsody-t kísérik végig, de ősszel az Angrával is letolnak egy teljes amerikai körutat. 

Következett a Wisdom-os Molnár Mátéval felálló finn Beast in Black. Itthon már bele-bele hallgattam a zenéjükbe, de annyira nem fogott meg. Kicsit erőtlennek éreztem a dalokat, és az az epikusság, ami ezt a fajta heavy/power vonalat jellemzi, náluk igen görcsösen jelentkezett. Sebaj, mondom, élőben, mint oly sok minden más, majd ez is talán meggyőz, de nem tette. Egyrészt a hangosítás még itt sem volt tökéletes, így az első sorokban kásás hangzavar, a hátrább pedig egy szolid Kossuth Rádiós hangzás húzta le az egész bulit. Itt már kezdtem aggódni, hogy a Rhapsody koncertjére is ez lesz majd a jellemző. Másrészt a kívánt nagyívű, indulószerű teátrális hatás sem volt meg, amit vártam.
Noha a srácok felettébb élvezték amit csináltak, Máté kifejezetten örült, hogy ismét itthon játszhat, még kisebb konferálást is bevállalt, az egész valahogy nekem lapos maradt. De mivel egy friss csapatról van szó, még semmiképp sem írnám le őket. Talán jobb hangosítással legközelebb én is jobban befogadom.

A Rhapsody-ra viszont mintha egycsapásra megváltozott volna minden. Szinte teljesen rendbe jött a hang és az egész Barba Negrát egy olyan filmszerű légkör töltötte meg, amit a legtöbb fantasy rendező is megirigyelt volna.  A hatalmas erővel a színpadra robbanó ötös, tényleg egy igazi best of show-t hozott. Senki nem alibizett egy pillanatig sem. Mindenki futkározott, ugrált, pózolt, élvezte azt, amit csinált.  Az egyik legnagyobb sláger Dawn of Victory-val nyitni pedig akkora pofátlanság volt, hogy szinte már fáj. Egyből olyan magasra tenni a lécet kockázatos volt, de bejött. Egy pillanatig nem ült meg a buli, még a hangszeres szólók, vagy Fabio, Antonio Bocelli feldolgozásánál sem.
 Annyira epikus volt az egész, hogy még George R.R. Martin is elismerően tapsolt volna, sőt azon gondolkodna, hogy hogyan illessze be ezt a zenét a Trónok Harca nyolcadik évadába, majd a mindent eldöntő csatajelenethez. Az biztos, hogy nekem is kedvem támadt megülni egy sárkányt és elrepülni a hátán a westeros-i naplementébe.

A Rhasody bebizonyította, hogy miért ők a műfaj királyai. Egy szürke csütörtökből varázsoltak egy, az epikusság biztosítékát magasan kicsapó estét. Tudjátok van az a vicc, hogy “Nagyi, nem láttad a gyógyszereimet? Szarok a gyógyszereidre, kis unokám, inkább segíts elzavarni ezt a sárkányt a konyhából!” Nos nekünk semmilyen gyógyszer nem kellett ezen az estén, hogy úgy érezzük valódi sárkányok között lehetünk.

További képek IDE KATTINTVA!

Szólj hozzá!

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!