A  Kisser-Cavalera párharc sok-nullára áll a gitáros javára- Sepultura koncerten jártunk

Aki azért nem jött el a vasárnapi Sepultura koncertre, mert még mindig azon rágódik, hogy bezzeg régen mennyivel jobb volt minden, hogy Cavaleráékkal volt az igazi a zenekar, annak van egy rossz hírem: Hatalmas kapufás öngólt lőtt. Andreas Kisserék, az ős Sepu rajongók által még  mindig “új énekesként ” emlegetett Derrick Greennel jöttek, láttak és technikai KO-val kiütötték a Cavalera tesós Sepulturát. 
Az egész este egyébként, egy kinek a keményebb a …. zenéje versenyről szólt. Az előzenekarok sem kegyelmeztek a hallójáratoknak. A huszadik születésnapját ünneplő Goatwhore már a megjelenésével is stroke-ot okozott volna Szentpéteri Csilla művésznőnek. A mindent elsöprő és letaglózó  death metál zenéjükkel pedig kimaxolták a TRVE-ság indexet. A “halál-metált” kicsit technikásabban megközelítő Obscura vitt egy kis progresszív szint az estébe, mielőtt a brazil headliner belekezdett volna szűk két órás arcletépésébe.
 
Szerencsére az egész bulira jellemző volt a pontosság, így a meghirdetett fél tízes időpontban színpadra robbant a Sepultura.  Tették ezt úgy, mintha egy fiatal, lelkes zenekarról lenne szó, akik csak most kezdték a koncertezést és bizonyítani akarnának a közönségnek. Pedig Eloy Casagrande doboson kívül lassan az ötvenedik életévükbe lévő zenészekről van szó. Ha már a dobosról van szó, feltenném azt az egyszerű de velős kérdést: Hát ez meg mi a fa**om volt? Eloy tempója és technikája gyilkos. Nyilván le lehetne ezeket a dalokat egyszerűbben is dobolni, de az kit érdekelne? Így viszont az amúgy is mindig mozgó színpadon, ez még egy plusz szín, még egy pont amellett, hogy a Sepultura most él igazán. 


Derrick Greenről sem szabad megfeledkezni. Az amerikai énekes  megtehette volna, hogy elmegy egy gengszter rap bandába énekelni, hiszen bevallása szerint sosem állt tőle messze az a műfaj sem, de szerencsére úgy döntött, hogy tesz a megszokásokra, inkább belép a Sepulturába és a metál világ egyik legegyedibb frontemberévé válik. Mert Cavalera rajongók véleménye ide vagy oda, ha objektíven nézzük, a két méteres kosárlabdázó termetű úriember olyan erőt képvisel a színpadon ami utánozhatatlan. A mindig rövidnadrágban, ujjatlan trikóban ide-oda repkedő és üvöltő színes bőrű Green-t lehetetlen nem figyelni a színpadon. És igen, nagyon fontos, hogy egy fekete srácról beszélünk, mert ehhez a zenéhez az ő kiállása, mimikája, testjátéka csak még több pluszt ad. És az amúgy nehezen elképzelhető, fekete énekel a vad Sepulturában kombináció tökéletesen működik. 

A régi slágerek ugyanolyan pusztítóan szolnak, mint az új dalok. Minden a helyén van. A négy zenész a színpadon nem csak egyszerűen él, de virágzik is. A Sepultura jobb mint valaha. És noha a régi jó, a régi megbecsülendő, de a  Kisser-Cavalera párharc sok-nullára áll a gitáros javára.
Az ilyen őszinte és erős estékért éri meg leginkább ennek, a “valamilyen szer hatása alatt álló, mocskos sátánista beteg társadalomnak” a tagja lenni. Kár, hogy Szentpéteri művésznő nem volt jelen az estén, pedig nagyon sokan kíváncsiak lettek volna egy Roots zongora átiratra.. Tényleg.. Na majd talán legközelebb….

További képek IDE KATTINTVA!

Szólj hozzá!

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!