Ennek élnek, nem csak ebből élnek- Fates Warning koncerten jártunk

Már- már azt mondhatjuk, hogy a Fates Warning hazajár hozzánk. Egy év telt el, szinte napra pontosan a legutóbbi magyarországi koncertjük óta, és ismét Budapestre látogatott a Jim Matheos vezette amerikai progresszív legenda. Ami a legjobb az egészben, hogy most is mint mindig ismét tele volt az A38 koncertterme, tehát nem mondhatjuk azt, hogy a sűrű látogatásaik érdektelenségbe torkolnának.  Az igényes zenének  szerencsére mindig lesz vevő közönsége. Napokkal a koncert előtt szinte már csak Fates Warningot hallgattam, így kellőképpen rá tudtam hangolódni a bulira.

Fotó: Török Hajni

Az este bemelegítő csapata az olasz Methodica volt, akik nem annyira meglepő módon  szintén a prog-rock vonalon mozogtak. Zenéjük inkább emlékeztetett az elszállósabb, művészibb modern progra, mintsem a Fates Warning által játszott keményebb metál felé hajló progra. Persze ettől még szó nem érhette a srácok produkcióját. Egy végletekig kiélezett, kimatekozott (talán már túlságosan is precíz) zenére tökéletesen simul Massimo Piubelli énekes, több tónusú hangja. A lágyabb témák és a keményebb karcosabb elemek is egyformán jól mennek neki, amit be is mutatott a bő harminc perc alatt amit ezen az estén kaptak.  Először láttam az olasz srácokat, és bevallom amikor a buli előtt otthon ízlelgettem a zenéjüket, akkor nem fogott meg. De mint oly sok minden más élőben ez is jobban ütött.  

Este kilenckor pontban, a hajón megszokott pontossággal, felcsendült a Fates Warning intrója és teljes lazasággal, semmi sztárallűrrel, a színpadra sétált az öttagú amerikai csapat. Megszokhattuk, hogy ők szinte mindenféle rocksztár klisét nélkülöznek. Nincs hatalmas látvány, az öltözék is csak egy hétköznapi farmer és póló kombinációja. Még sincs hiányérzetünk. Annyira természetes, hogy itt a zene van előtérben és nem a körítés számít, hogy észre sem vesszük, hogy a manapság oly megszokott látványvilág hiányzik. Ha pedig valaki ilyen természetességgel tudja eladni a zenéjét a maga meztelen valójában, akkor arra minden kétséget kizáróan mondhatjuk, hogy igazi zenész, valódi zenei értékekkel. 
 

Nagyon sokszor láttam már zenekart, de sosem volt olyan érzésem, hogy már unom. Ez annak is köszönhető, hogy mindig váltogatják a dallistát és próbálnak  nagyon változatos setlistet hozni, alkalomról-alkalomra. Nagy slágerek, új szerzemények, ritkábban játszott dalok, hogy mindenki igényeinek megfeleljenek. Most is húsz dallal készültek, ami egy bő kétórás produkciót hozott magával.

From The Rooftops nyitás egy elég erős riff központú szaggatás volt. Hihetetlen élmény hallani, és látni hogy az ötven pluszos zenészek, ilyen energiával és ilyen laza ízületekkel rendelkeznek. Jim Matheos úgy pengeti ki ezeket a dallamokat, mintha csak a húszas évei elején járna. Tanári. De végig megfigyelhető volt, hogy itt nem alibizés megy mit oly sok más harminc évnél is régebb óta működő zenekarnál, hanem alázattal és mosolyogva tolják le a bulit. Ennek élnek, nem csak ebből élnek.  
Az A38 közönsége pedig ennek megfelelően végig együtt élt a zenével. Teli torokból szóltak az olyan kultikus refrének mint a One-é, a Point of View-é vagy az újabb slágerek közül a Seven Stars-é.
Álltam a színpad melletti emelvényen, kezemben a fényképezővel és két kattintás között azt figyeltem mennyire lelkekig hat a Ftaes Warning zenéje, mennyire közvetlen a színpadon lévő ötös.  Nem csak hangosan éneklő, táncoló embereket láttam, hanem fülig érő vigyorral, derűsen mosolygó embereket is, akik a szürke szerdai nap végén, munkával töltött nyolc-tíz óra után ide jöttek, és feltöltődtek energiával. Zeneileg és emberileg is a maximumot kaptuk.

Minden egyes perc, minden egyes hang megérte. Sokszor gondolkodom azon, hogy miért nem rakják őket nagyobb helyre, hiszen mindig megtelítik a hajó gyomrát, de ez így jó. Kicsi, zárt közösség, ami  abszolút meghálálja a zenészek kevésséget, alázatát, szeretetét. Családias a légkör és ezen nem szabad változtatni, ez teszi egyedivé minden koncertjüket , és ez az amiért ők is ennyire gyakran látogatnak meg minket. 
Köszönjük Fates Warning, Köszönjük LiveSound. Remélem jövőre ismét találkozunk.

Methodica fotó: Török Hajni
Fates Warning képek: Pásztor Csaba ‘Kieron’
További FW képek IDE KATTINTVA!

Szólj hozzá!

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!