Unikornisok legyőzve – Gloryhammer, Civil War, Dendera, Noctis koncertbeszámoló

anglia, Beszámoló, Civil War, dendera, dundee, Főoldali kiemelt hír, Ideas, Legfrissebb, Noctis, Ott voltunk, pálinka, power, power metal, Sabaton, svéd, unikornis 0 Comment

 

Fellépők: Gloryhammer (GB), Civil War (SE), Dendera (GB), Noctis (HU)

Helyszín: Barba Negra Music Club

Időpont: 2018. 1. 9.

konci

A Noctis koncertjének második harmadára értünk oda, amit egy kicsit el is kezdtem bánni, ugyanis a srácok meglepően jó produkciót nyújtottak. Alig rendelkeznek Facebook-lájkokkal, nem is jön fel sokszor a nevük, azt hittem, inkább csak egy kezdő-próbálkozó zenekar, de basszus, azt kell mondanom, meggyőztek! Bár a magasak kicsit bántották a fülem, alapvetően jól szólaltak meg, élvezhető klasszikusabb vonalas power nótákat toltak, sok billentyűdíszítéssel, és erőteljes férfiénekkel. Kicsit az Ideas jutott róluk eszembe, csak több heavy zenével és kevesebb női énekkel, de ugyanúgy igényes muzsika mindkettő. Örülök, hogy a Noctis fellépett előzenekarként, ugyanis a stílusba tökéletesen beleillenek, és valóban elvégezték egy előzenekar dolgát – talpra állították és beindították a közönséget.

26754772_10215214468017636_1652382302_n

A brit Dendera következett, akik az Encyclopaedia Metallumos profiljuk szerint heavy metalt játszanak – csak így, egyszerűen meghatározva. Ennél bonyolultabban nem is érdemes leírni a stílusukat, ugyanis nehéz lenne egy kategóriába belehúzni a Dendera zenéjét, olyan sokféle zenei elemből építkeznek dalaikban.  A 2017-es EP mintája alapján megtervezett molinó előtt fellépő csapat imidzse egyébként nekem nem akart egyáltalán összeállni, kicsit egy összeválogatott boyband hatását keltették, ahol megvolt a metalos, megvolt a jógyerek, megvolt a fenegyerek, a hácés, stbstb. Hasonlóképp tudok egyébként a zenéről is védekezni, le kell szögezni, hogy alapvetően élvezhető dolgokat játszottak, de e tekintetben is csak kapdostam a fejem. Az intrójuk és az első pár taktus konkrétan djentes volt, aztán pedig ilyen deszkáshácés külsejű gyerek feljött a színpadra power metalosan énekelni – mi van!?

de

Egyébként szimpatikus volt a tag mindettől függetlenül, nagyon jól tudta, hogyan kell a közönséggel kommunikálni, kapcsolatot vett fel egy-egy emberrel, sőt többektől el is kérte a telefonját, és lefotózkodott velük, vagy lefotózta vele a közönséget – az biztos, hogy Ashley Edison jobban csinálta ezt, mint sok, híresebb zenekar tagjai. Ettől függetlenül végig a disszonancia jellemezte számomra a produkciót, de szerencsére nem az általános értelmezésben – zene rendben volt, csak kicsit úgy éreztem, mintha az amerikai punk rock és a heavy metal zabigyereke lenne, az Age of Agony pedig meg egy kimondottan modern metalos nóta volt. Félre ne értsetek, tetszett a koncert, pont ezért is volt jó, hogy nem egy unalmas sablonzenét hallottunk, hanem valami frisset, kicsit újítót, és a közönségre mindenképpen nagy és pozitív hatást tettek.

első2

A briteket svédek váltották, színpadra lépett a már háromalbumos Civil War, aki valami oknál fogva a nagyon rövid műsoridejét főként elsőalbumos dalokkal töltötte ki. Ez persze számomra nagy öröm volt, ugyanis még az elsőalbumos-népligetes bemutatkozókoncertes időszakban szerettem meg a zenekart, és az első album nagyon nosztalgikus, de ettől függetlenül persze nem értettem, hogy a másik két album miért lett hanyagolva (konkrétan a dalok fele elsőalbumos volt). Az új énekessel szereplő csapat berobbant a színpadra az USS Monitorral, de aztán hamar rá is tért a klasszikusabb dalokra: az íres ihletésű, ugrálós Saint Patrick’s Day-re, és az epik, együtténeklés Gettysburg-re, aminek szintén nagyon örültem, mert bár lassabb dal, de a hangvételével mégis nagyon hatásos egy koncerten. Természetesen nem maradhatott ki régi, klipes I Will Rule the Universe, menetelős lüktetésével szintén nagyszerű választás, aztán innentől már csak egy sláger erejéig nyúltak az új albumhoz, a nagyszerű, westernfilmes Tombstone átmozgatta a közönséget.

civil3

Ilyenkor tényleg nehéz nem arra gondolni, hogy mindenképp a Sabaton dolgait akarják továbbvinni. Ugyanis a szétválás után alakultak, megtartották a háborús tematikát, ahhoz illő nevet választottak, és ez a dal is kísértetiesen hasonlít a To Hell and Back-re… Egyébként lehet, hogy azt merészelem mondani, hogy ezt a westernes csatát a Civil War nyeri, ők ugyanis ezt a dallamvilágot a verzéken keresztül is meghagyják, nemcsak a refrénben jön elő – mindenesetre élőben is nagyon ütött, talán ezt ugrabugrizták a legtöbben végig. Mielőtt a koncerthez hasonló hirtelenséggel lezárnám a beszámoló eme részét, muszáj valamit megemlítenem. A zenekar nemrég tagcserén esett át, énekesi posztra Nils Patrik Johansson helyett Kelly Sundown Carpenter érkezett, aki szebb, de nem jobb elődjénél. Teljesen jó, de átlagos power metal énekes, a Civil War pedig egy teljesen jó, de átlagos power metal zenekar, és pont azt tette zenéjüket különlegessé, hogy egy ilyen, nem mindennapi hangszínnel és hangi adottságokkal rendelkező énekesük volt. Így a régi megszokott dalokból sokszor hiányoltam Nils hangját, bár Kelly is szépen állta a sarat, sok dalt azért elég jól „magáévá tett”, másokban viszont Nils után elég szürkének tűnt. Persze ez már csak részletkérdés…

civ

Végre elérkezett az idő az est fénypontjára, a jövőből érkezett Gloryhammerre. A csapat csak rövidebb koncerteket adott nálunk, úgyhogy végre örülhettünk egy „egész estés” produkciónak is. A hosszabb koncert szerencsére azt is jelentette, hogy nemcsak a kötelező slágereket fogjuk hallani, mint az egyébként zseniális Angus McFife és az Unicorn Invasion of Dundee (értitek, unikornisinvázióról szól egy metáldal!!!44négy), hanem gond nélkül belefértek olyan hosszabb szerzemények is, mint a Questlords of Inverness, Ride to the Galactic Fortress, vagy az Apocalypse 1992.

A közönséggel való kommunikáció itt is nagyszerű volt, az énekes Angus, mármint Thomas többször a közönséggel, rávezetés útján mondatta ki az elkövetkezendő dalok címét (bár nem mind jött össze… a „mivel érkeztetek, autóval, vonattal?” kérdés már lehet, hogy túl nehéznek bizonyult az angolul nem tudó közönség számára), vagy bekapcsolódhattunk a dalok éneklésébe, a ride-fight-quest szótriumvirátus soronkénti bekiabálásával – sajnos, ciki-nemciki (de), ez sem mindig jött össze megfelelően. Mondjuk ezek csak apróságok, senkit nem érdekelt igazán, hiszen mindannyian a zenéért és a jóhangulatért mentünk. Ezt meg is kaptuk, már az elején leizzasztottak minket egy nagyon erős Rise of the Chaos Wizards – Legend of the Astral Hammer-Goblin King of the Darkstorm Galaxy hármassal, aztán a vigyor is megjött, Strauss klasszikusával, az Also Sprach Zarathustra-val (pontosabban a nyitánnyal), amit esetleg az Űrodüsszeia filmből is ismerhettek… Aki nem volt ott, keressen rá a műre, mert biztosan ismeri hallásból! Nagyban emelte az este színvonalát :)

g

Ezután, még a The Hollywood Hootsman eljátszása után, a Questlords of Inverness előtt Thomas megkért egy elsősoros lányt, hogy crowdsurf árán jusson el a bárpulthoz (=the galactic fortress), és hozzon (=quest) egy sört a Hootsmannek, amiből végül egy feles pálinka lett, amiből persze kialakult a szokásos „pálinka! pálinka!” skandálás, de ezt a zenekar egy cseppet sem bánta. A szokásos diszkózás sem maradhatott el a Universe on Fire képviseletében, persze mindeközben belefért egy kis majomkodás a színpadon, a gonosz mágus, Zargothrax spelleket castolt Dundeet védelmező Thomasra, még egy goblin is keserítette szegény harcosok életét, de végül a jó győzedelmeskedett, legyőzték a fekete mágiát és az unikornisokat is, és Magic Dragon-Angus McFife után elhangozhatott Unst nemzeti himnusza, és Angust királlyá ütötték, majd hőseink levonultak a színpadról.

huts

Nehéz ma már újat, az ember érdeklődését felkeltőt alakítani, de úgy érzem, ennek a csapatnak sikerül – természetesen a legelső klip megjelenésétől fogva egyértelmű, hogy nem veszik magukat komolyan, a sok maskara, és kántálás (mi a francot jelent az, hogy Hoots!? noone knows.) csak egy gag, és a szimfonikus power metal kifigurázása, ám ez azért pont azért ennyire imádnivaló, mert emellett a zene zseniális, komolyan megírt és megkomponált, az élő produkció pedig csak hab a tortán.

A poweres irányzatok négy, egymástól teljesen különféle vonalát képviselő zenekart tekinthettünk meg az este, és azt hiszem, minden acélszívű elégedetten térhetett haza ezután a zenei élmény után – köszönjük a Hammer Concertsnek!

glory7

Írta: Vica

Fotók: Dani

Author

Related Articles

    SZÓLJ HOZZÁ!

    HÍRSZEMLE

    PARKWAY DRIVE - Májusban új album, klippel a harmadik dal: Prey

    2017 egyik legjobb koncertjét az ausztrál Parkway Drive adta a Barba Negra Track idénynyitó buliján, 2018 nyarán pedig visszatérnek majd Európába, többek között az osztrák Nova Rock fesztiválon is fellépnek majd. A nagy áttörést jelentő 2015-ös Ire album folytatása május ...

    Olvasd tovább

    BULLET FOR MY VALENTINE - Nyáron új album, friss videoklip Over It

    Gravity címmel június 29-én jelenik meg a Matt Tuck vezette Bullet For My Valentine hatodik albuma, amelyről már megismerkedhettél az Over It dallal, amelynek most a klipje is megérkezett A nyári turnéjával a Budapest Parkban játszik majd a banda, június ...

    Olvasd tovább

    Csuja Imrével forgatott, most újabb nagy dobásra készül a Road zenekar

    Csuja Imrével forgatott, most újabb nagy dobásra készül a Road zenekar

    A többszörös arany- és platinalemezes Road legfrissebb albuma április elején jelent meg „A tökéletesség hibája” címmel. A koronghoz tartozó első videoklipet a napokban mutatta be a zenekar, különlegessége, hogy Csuja Imre Jászai Mari-díjas színművészt láthatjuk a főszerepben. Az album lemezbemutató ...

    Olvasd tovább

    Tiansen

    Tiansen

    Szerkesztőségünk minden héten kiválaszt egy bandát, akit megtesz a hét zenekarának. Ennek keretén belül az alap információkon és hallgatnivalón túl olvashattok egy rövid interjút 5 alap+pár speciálisan a bandára vonatkozó kérdéssel. A bandák kiválasztásánál sem az ismertség foka, sem a ...

    Olvasd tovább

    John Lennont dolgoz fel új akusztikus EP-jén a Room of the Mad Robots

    John Lennont dolgoz fel új akusztikus EP-jén a Room of the Mad Robots

    John Lennont dolgoz fel új akusztikus EP-jén a Room of the Mad RobotsBehind Everything címmel új EP-vel jelentkezett a Room of the Mad Robots.A jelenleg negyedik albumán dolgozó zenekar akusztikus minialbuma 5 dalt tartalmaz, melyen 4 korábban megjelent tétel újragondolt verziója mellett ...

    Olvasd tovább

    Keresés

    Back to Top

    Inline
    Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
    Inline
    Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!