Ghost Toast

Szerkesztőségünk minden héten kiválaszt egy hazai bandát, akit megtesz a hét zenekarának. Ennek keretén belül az alap információkon és hallgatnivalón túl olvashattok egy mini interjút 5 alap + pár speciálisan a bandára vonatkozó kérdéssel. A bandák kiválasztásánál sem az ismertség foka, sem a metalon belüli műfaj, sem a szakmában eltöltött idő nem számít. Az egyetlen kitétel, hogy hazai legyen, az egyetlen fokmérő pedig a minőség. Így megismerkedhettek számotokra eddig esetlegesen ismeretlen, színvonalas tehetségekkel, reményteljes feltörekvő titánokkal, illetve régebbi ismert bandákról is szerezhettek új információkat.

20842114_1533648063361154_5042775009501363730_n

A hét zenekara: Ghost Toast

Műfaj: Instrumental/Progressive/Psychedelic Metal

Megalakulás éve: 2008

Város: Debrecen

Idei évünket kezdjük egy igazi csemegével,  ahol tényleg csak a zenéjé a főszerep. Progresszív riffözön, érdekesebbnél érdekesebb megoldások és egy igazán jól sikerült tavalyi nagylemez, ez a debreceni négyes a Ghost Toast. Az ilyen zenekarok az ékes példái annak, hogy milyen tartalékai vannak még a hazai színtérnek, amelyekről sokszor nem is hallunk. Out of This World című nagylemezük még 2017-ben jelent meg az Inverse Recordsnál, akik több hazai bandával is foglalkoznak. Dalaikban a szavak helyett inkább a hangszerek beszélnek, ezért készítettünk velük egy interjút, ahol mélyebben megismerkedhettek a zenekarral, a tagok motivációival és azt is elmondják, hogy eddig milyen az új album fogadtatása. Interjúnk a Last Man című klipes daluk után olvashatjátok.

Mi a zenétek legfőbb mozgatórugója?

Rózsavölgyi Bence: A legfontosabb szabályunk, hogy olyan zenét csináljunk, ami nekünk tetszik. Egyértelmű persze, hogy azt is szeretnénk, ha sokan hallgatnák és szeretnék, de az elkészítéskor ez nem igazán befolyásol minket. Ettől is ilyen vegyes a Ghost Toast stílusa, igyekszünk mindannyiunk vágyát, ötleteit megvalósítani. Amikor elkezdtük ezt az egészet és megszülettek az első dalok, akkor éreztük, hogy ez az, ilyen bandában szerettünk volna már régóta játszani.

Pusker János: A keresés. Kicsit elvontan hangzik, de a lényeg, hogy egy dal megírása közben megtaláljunk magunkban valamit, amire azt mondhatjuk: na ez én vagyok. Ez adja a nehézségét is, hogy a másik emberhez kell úgy kell magadat odaraknod, hogy a végeredmény mindannyiótoknak jó legyen. De ettől hiteles, egyedi, hogyha ez sikerül. Legalábbis szerintem.

Van a bandának kitűzött végső célja? Milyen irányba haladtok, változtak a célok az idő múlásával?

Rózsavölgyi Bence: A célunk, hogy folyamatosan készüljenek a lemezek, írjunk jobbnál jobb és elsősorban a magunk számára érdekes és értékes lemezeket, aztán meg tegyünk meg mindent, hogy megtalálják a közönségüket. Ez nem változott és szerintem nem is fog. Szeretnénk eljutni azokhoz az emberekhez, akik szeretik az ilyen zenét, ezért szerethetik a Ghost Toast-ot is. Annak ellenére, hogy ez réteg zene, a hasonló műfajban alkotó bandák népszerűségét látva, egész sok ilyen ember van. Manapság már akkora a zenedömping minden műfajban, hogy a zenekarok is ugyanúgy igyekeznek rátalálni a közönségre, mint ahogy annak tagjai keresgetik az új és nekik tetsző zenéket.

Mi ösztönzött titeket, hogy ebben az ének központú könnyűzenei környezetben instrumentális bandát csináljatok? Hogy fogadja ezt a közönség?

Stefán János: Már a kezdetektől annyira élveztük a dalírási szabadságot – azon belül külön is azt, hogy nem kell verzékkel és refrénekkel foglalkozni, hanem kalandozhatunk amerre csak visznek a témáink a jammelések során -, hogy fel sem merült, hogy énekessel bővüljünk. (Zárójelben jegyzem csak meg, hogy a bandában is van olyan, aki tud énekelni.) Ennek ellenére, ha úgy szottyan kedvünk és a nóta megkívánja, használunk ének hangmintákat, mint pl. a legújabb lemez Kaia vagy Ishvara című dalaiban. Az instrumentális zene is képes rengeteg gondolatot és érzelmet átadni, csak még szabadabb folyást enged ezeknek, mint az, amikor a dalszöveg is vezeti a hallgatót.

Ami kimondottan az „instrumentalitás” fogadtatását illeti, a közönség reakciója némileg vegyes, de alapvetően nagyon pozitív. Akik nem annyira vannak oda az instrumentális zenéért, azok közül volt már olyan is, aki győzködött, hogy szerezzünk énekest, de inkább az a jellemző, hogy el tudnak merülni a dalokban, illetve koncerteken az azokhoz készített vetítésekben, szóval nem panaszkodunk.

Rózsavölgyi Bence: Egyre több az instrumentális zenét magas szinten művelő és szép számú közönséggel rendelkező zenekar a világon, szóval a műfajnak nagyon is van létjogosultsága és bízom benne, hogy az instrumentális rockzenét, mint olyat már nem csak a gitár és egyéb hangszer virtuózainak mágiája, hanem mondjuk a hangulatban nagyon erős, nem hagyományos zenét űző bandák is definiálják. Rengeteg jobbnál jobb van ebből is.

Élőben vagy inkább stúdiókörnyezetben érzitek magatokat otthonosabban? Az élő produkció vagy a stúdióanyag tökéletesítése a legfőbb cél?

Papp László: A dalaink között van olyan, amiről tudjuk, hogy koncerten jobban fog működni és van, ami inkább otthon, odafigyelős hallgatás során értékelhető igazán, ez az „otthonosságot” is meghatározza. Ami súlyosabb, energikusabb, azt jobb együtt játszani, mint a felvételekkel molyolni, a lebegősebb tételek pedig a kísérletezések, a rengeteg finomság, rétegek egymásra építése és számos érdekes apróság miatt nagyon sok örömöt okoznak a megírásuk és felvételük során is. Én speciel sokkal jobban szeretek élőben játszani, mint stúdiózni, de van köztünk olyan, aki a dalok összerakását, felvételét, keverését élvezi jobban a zenekarból. Ebben sem vagyunk ugyanolyanok.

Pusker János: Kevés a hasonlóság bennünk, de amikor a közös nevezőt megtaláljuk, arra nagyon jól tudunk építkezni.

Mennyire vagytok nyitottak a metal-on kívüli zenei stílusokra? Merítetek inspirációt más stílusokból a saját munkátokhoz?

Stefán János: Ahogy az a lemezeinkről is kiderül: nagyon is. Mi tényleg nem feltűnési viszketegségből, vagy azért nyúlkálunk bele a trance-en át a világzenén keresztül, a filmzenés témakörbe, mert nagyon mások akarunk lenni, hanem mert ezeket is nagyon szeretjük, hallgatjuk, hatnak ránk, ezért olyan a zenei eszköztárunk, hogy ha alkotunk, ezek az ötletek is jönnek a riffekkel együtt. Szóval mondhatjuk, hogy rengeteg inspirációt merítünk más stílusokból.

Nyáron megjelent új lemezetek Out of This World címmel a finn Inverse Records gondozásában. Hogy sikerült külföldi kiadóhoz kerülnötök? Milyen az új lemez fogadtatása itthon illetve külföldön?

Rózsavölgyi Bence: Már a lemez írása során is fontos célként tűztük ki, hogy próbáljunk meg kiadón keresztül megjelentetni a lemezt. A világ legbecsülendőbb dolga a Do It Yourself, van is olyan ismerős zenekar (a Dreamgrave), ahol tudom, hogy a zenekarvezető (Gyimesi Dömötör) mennyi melót tesz bele, hogy a lehető legtöbb helyre eljusson az anyaguk, rengeteg kapcsolatot épít, naponta több órát foglalkozik ezzel és elég szép, kiadós promócióval versengő publicitást ér el, de beláttuk, hogy nekünk ez nem megy. Család és munka mellett e nélkül is sok idő és energia működtetni a zenekart és mi a zenére szeretünk koncentrálni. Elengedhetetlen persze, hogy a hazai magazinokkal tartsuk mi is a kapcsolatot, de a külföldi rész az teljesen a kiadó érdeme.

Az egymásra találás története igen egyszerű, egy segítőkész progzene rajongó barátommal összeírtunk egy listát olyan kiadókról, akik foglalkoznak hasonló zenekarokkal és még hozzánk is eljutottak az általuk képviselt bandák és első körben a legjobbnak tűnő 5 kiadónak írtam, amiben benne volt az Inverse Records is. Ők úgy kerültek képbe, hogy volt már két magyar zenekaruk (Angertea, Guruzsmás), akik szintén nem a mainstreamben eveznek és az ő lemezeikről szóló híreket, kritikákat, ajánlókat nyomon követve látszott, hogy jól is dolgoznak. Miután felvettem velük a kapcsolatot, a kiadó képviselője, Joni – aki a kiadó részéről azóta is foglalkozik velünk – rögtön érdeklődött is, jó ajánlatot adott és végtelenül szimpatikus volt, szóval gyorsan meg is állapodtunk.

Papp László: Elég sok helyen írtak a lemezről (az Inverse Records remek munkát végez), a legtöbb portálon zavarba ejtően jókat. Volt persze egy-két olyan kritika is, ami nem szerette a lemez sokrétűségét, de az is megemlítendő, hogy mindenki talált benne legalább 3-4 dalt így is, amit kiemelkedőnek tartott.

Rózsavölgyi Bence: Ami nagyon jól esett, az az, hogy volt néhány kicsi és elég nagy online magazin, ahol nagyon betalált a zenénk és egészen hosszú, jó értelemben vett elemző, még nekünk is új megvilágításba helyező, személyes hangvételű írások születtek. Olvasni azt, hogy valakit ennyire megfognak a dalaink és ennek fáradtságot nem kímélő módon hangot is ad, felemelő tud lenni. Ezen kívül szintén új elemként jelent meg az életünkben az, hogy külföldre is adtunk interjúkat, sok netes rádió is játssza a dalainkat és kapunk rajongói visszajelzéseket is szép számmal a világ minden tájáról, amiknek természetesen nagyon örülünk.

Köszönjük!

Ez volt az év első hetének zenekara! Szerkesztőségünk ezúton is Boldog Új Évet kíván minden kedves olvasónknak, kísérjék a 2018-as évet a Ghost Toast-hoz hasonló színvonalú zenék! :)

Websitehttp://www.ghosttoast.hu
Facebookhttps://www.facebook.com/ghosttoastband
Twitterhttps://twitter.com/ghosttoastband
Bandcamphttps://ghosttoastband.bandcamp.com
Soundcloudhttps://soundcloud.com/ghosttoastband
Youtubehttps://www.youtube.com/channel/UCDLXjxzvhQdpYlECCTF2hEA

Szólj hozzá!

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!