ELŐSZEDTÜK: Nightwish – Vehicle of Spirit (2016)

2016, beautiful, dvd, emppuvuorinen, endless, endlessformsmostbeautiful, finland, floorjansen, Főoldali kiemelt hír, forms, kaihahto, kitee, london, marcohietala, Meghallgattuk, most, Nightwish, of, ratinastadion, richarddawkins, Spirit, suomi, symphonic, symphonicmetal, tampere, troydonockley, tuomasholopainen, vehicle, vehiclepfspirit, wembleyarena 0 Comment

18265_lElőadó: Nightwish

Album: Vehicle of Spirit

Származás: Finnország

Megjelenés éve: 2016

Stílus: Symphonic metal

Honlap: http://nightwish.com/en

Értékelés: 9/10

 

Bár a finn szimfonikus gépezet, a szinte mindenhol ismert Nightwish a legutóbbi, Endless Forms Most Beautiful lemezükkel kapcsolatos turnét még 2016 októberében, Japánban zárta le, ám az eltelt idő alatt a tagok és a körülöttük levő gárda egy cseppet sem pihent. Először is (majdnem) kerek egy éve, 2016. december 16.-án kidobták a két éves, masszív túrákkal telenyomott korszakot lezáró Vehicle of Spirit dvd kiadványt, mely jelen recenzió tágyát is képezi. Aztán Floor-nak és a Sabaton dobos Hannes-nek kisbabája született, ám az év második felében A Hang már az Ayreon projekttel adott néhány koncertet, Tarja Feliz Navidad kampányába is beszállt, ráadásul ne feledkezzünk meg az év végi finn karácsonyi koncertsorozatról, a Raskasta Joulua-ról, ahol Floor szintén szerepelt – és ki tudja mit hagytam még ki. Tuomasról talán kevesebbet lehetett hallani, pedig ő a párjával, feleségével, Johanna Kurkela-val és a szintén Nightwish tag, multihangszeres Troy Donockley-vel hozott össze egy Auri névre hallagató, elszállós külön projektet, debüt albumuk 2018 elején fog érkezni. Marco Hietala mostanában szintén Raskasta Joulua-zik, míg valamivel korábban, ám az év második felében a holland Delain jubileumi turnéján vett részt, náluk a korai lemezeknél anno producerkedett-, valamint többszörösen vendégszerepelt is. A gitáros Emppu-ról azt gondolnánk, hogy nem csinált semmit, csak otthon videójátékozott gitározás helyett, ám ez nem igaz, más európai országok mellett még hazánkat is megjárta a Brother Firetribe-al. Az Endless kapcsán féltaggá avanzsálódott Kai Hahto eredeti bandája, a Wintersun kidobta új nagylemezét, turnéztak is vele, igaz, Kai egy betegség miatt nem tudott részt venni az összes állomáson, ám, ha minden igaz, már jól van. Ha már a dobosoknál tartsuk, azért a háttérben tevékenykedő Jukka-t is említsük meg, inszomniája állítólag javulóban van, ám a legújabb plakátok arra utalnak, hogy a jövő évi turnéra sem fog sajnos visszatérni…

Igen, ugyanis jelen recenzió aktualitását az egy éves dvd mellett az is adja, hogy ezt a „pihenősebb” időszakot lassan lezárja a csapat, jövőre újra turnéra indul, igaz, nem új album kapcsán. Egy 9 hónapon át tartó, különleges, Decades elnevezésű túrát tolnak majd, melyen állítólag alig, vagy soha nem játszott számokat is fognak játszani. A 2016-ban 20 éves zenekar ezt talán a jubileum utózöngéjének is szánhatná, náluk ez folyamat jellegként jelenik meg, ahogy az egész életútjuk és azok a történetek is, amiket elmesélnek nekünk.

Ugyanis már a Vehicle dvd-n is megjelent a „20 years in making!” felirat, mely szintén a jubileumra hivatott fölhívni a figyelmet. Én „csak” az alapkiadást birtoklom jelen kiadványból, mely így is három lemezes, tartalmilag meg simán earbook-ba hajlik. Nem hiába, a hasonló exkluzivitásra a német Nuclear Blast kiadó nagyon ad, ám meg is kéri az árát. Külcsín szempontjából már az alapkiadás is nagyszerű és rendkívül tetszetős, a borító egy színház nézőteréről megtekintett, még (!) behúzott, vörös, színpadi függöny mellett a feliratok által a 30-as – 40-es évek filmjeinket hangulatát idézi. Belülről a három dvd mellett rengeteg plusz infót olvashatunk (felvételekről, kiadókról, helyszínekről), ráadásul egy közel 30 oldalas csemegét is kapunk, cikkekkel, eddig nem látott, eléggé mutatós kis fotókkal. Az élő anyag egyébként még mindig kapható, igaz, a teljesen earbook-os, közel 10 lemezt tartalmazó verziójára már vadászni kell.

No és, hogy ez a 3 dvd mit is tartalmaz? Két teljes koncertet, a londoni Wembley-ből, valamint a finnországi Tampere stadionjából, illetve egy teljes koncerttel egyenértékű, különböző helyszíneken rögzített „extra” videóanyagot is kapunk.

A Wembley-ben adott koncertjük 2015. december 19.-én zajlott le. Ezt csak azért fontos megemlíteni, mert kb. egy héttel azelőtt volt a legutóbbi budapesti, Arénás Nightwish koncert, így -a setlist miatt is- közel hasonló élményt élhet át az, aki megnézi a videóanyagot és ott volt a budapesti koncerten is. És, ha már a magyar vonatkozásnál tartunk „a magyarok mindenhol ott vannak”-elv alapján ezen koncerten is képviseltették magukat nemzettársaink; elég csak megnézni az Alpenglow-t, mely alatt többször is föltűnik az első sorokban nemzeti színű lobogónk. Oh Yeah!

A képi- és hangi minőségben, valamint a vágásban kivetni valót nem találni, no de túl sok extrát sem, és ezt egyébként minhárom filmanyagra ráhúzhatjuk, akár többször tíz-, akár csak néhány kamerával lett rögzítve az adott koncert (részlet). A vágások tetszetősek, zenére zajlanak és bár sűrűek, a snittek épp annyira hosszúak, hogy élvezhető legyen a dolog és ne kelljen kapkodnunk a fejünket, hogy épp hol vagyunk. Ja, és sajnos ma már ki kell emelni, hogy hangsúlyozottak is; azt látjuk, amit kell, aminek épp a zenei élmény szempontjából is fontos szerepe van. Talán pozitívumként, de negatívumként is lehet említeni a közeli kameraállásokat. Hangulat szempontjából azt tükrözi le, mintha az első sorokban állnánk és onnan néznénk a Nightwish tagjait, szinte teljes koncertfeelinget adva. Ám egyéb iránt a fények ritkán, de kiégnek a képen, a közeli felvételeknél a hátsó ledfalnak inkább zavaró hatása van, ugyanakkor a távoliaknál a ledes filmek teljesen jól visszaadják a koncerten általuk keltett légkört.

És itt fontos pár szót ejteni a Nightwish-show jelenségéről. Sokan negatívumként róják föl a zenekar felé, hogy a zenei élmény a háttérbe szorult, sokkal inkább a színpadias, mesterkélt jelenlét, a cirkuszi show felé terelődik az egész előadás. Igen, utóbbi természetesen jelen van, elég csak az előző, Imaginaerum albumra (vagy a hozzá kapcsolódó, azonos című mozifilmre) gondolni, ám sokkal kevésbé hangsúlyos szint ez, mint amennyire elsőre, vagy felületes megfigyelés alapján gondolnánk. Persze, pirozás, szárazjég, szélágyúk, tüzijátékok, rakéták jelen vannak a Nightwish előadásokban, de a performanszok ilyen téren óvodás cipőben járnak például egy Rammstein bulihoz képest. A finnek nagyon jól tudják tartani a zene és a showelemek egyensúlyát, amihez nagyon nagy adaléknak számítanak a háttérben zajló vetítések, melyek erősen hatáskeltők, ám akárki akármit mondd, népbutításba nem hajlanak át. Ja igen, és a figyelmet sem vonják el feltétlenül a zenekartól, melyhez nagyban hozzájárulnak a   fény általi hangsúlyozások. Itt példaként említhető például a While Your Lips Are Still Red, ahol szinte sötétségbe borul a színpad, a háttérben pedig a Lieksa filmet idéző havas, hegyes tájban gyönyörködhetünk, melyen a hóesésben egy elhanyagolt hullámvasút sínpárja halad keresztül (az Imgainaerum albummal teremtve kapcsolatot). Ezzel szemben az egyel később játszott Élan alatt a színkavalkádban evickélő Élan-sziklát látjuk a háttérben, ám kevésbé hangsúlyosan, hiszen közben a színpad és a zenekar fényárban úszik. Aztán ott van például az, hogy a Wembley-s koncert alatt (meg úgy általában a turné többi állomásán is) az első számok (például az új albumos Shudder before the beautiful és Yours is An Empty Hope) nem is rendelkeztek vetítéssel. Így azok az állítások nem helytállóak, hogy a showelemek, a vetítések elveszik a zenétől a szerepet és gagyi cirkuszi előadássá degradálják le a Nightwish koncerteket.

Olyannyira nem, hogy mindeközben a zenei élmény is ott van a szeren. Mindenki kitesz magáért, igaz, hangsúlyosak a háttér samplerek, valamint a keverőről szóló szimfonikus részek, Tuomas akárhogy próbálkozik, nem tud helyt állni egy egész nagyzenekar helyett. Emppu elgitározgat, amit kell, azt megcsinálja, persze mindenki tudja, hogy nem a világ legjobb gitárosa (sőt!), ám az ő humora és jelensége bőven föloldja az egyébként emelkedett színpadi szituációt. Troy hihetetlen, hol különböző furulyákon tolja, hol hóna alá kapja a skótdudát, hol lantot vesz elő, hol pedig megtámogatja (szólókkal is!) másodgitárosként Emppu munkáját. Egyértelműen kiérdemelten kapta meg az első sorok „Troy! We love your massive pipes!” feliratát. Marco Hietala kétnyakú gitárjával még néha-néha a basszus mellett egy kis akusztikára is átvált (például a My Walden-ben), hangja pedig még mindig olykor túlintonáló, ám egyedien felismerhető, sajátos és nagyszerű power metal-os adottság. Kai Hahto amennyire visszafogott egyéniség, olyannyira király dobos, hogy ne említsek mást, nézzétek meg a szintén új albumos Weak Fantasy-t! Floor Jansen-ről pedig sokan akarják bebizonyítani, hogy nem jó énekes, ám a három dvd összes száma ennek ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Igaz, nem minden áll jól neki, bár az egyik kedvenc számomat anno élőben is maradandó élmény volt hallani, a londoni koncert alatt a 7 days tot he wolves fölött simán el lehet siklani, annyira kevéssé jön át az eredeti audio hangulata. Ugyanakkor más, legújabb érás számok (például a befejező monumentalitás, a The Greatest Show on Earth), legalább annyira jól szólnak a hangján, mint a régebbi, anno Tarja Turunen által felénekelt track-ek (pl.: Ever Dream, Nemo, Stargazers, Ghost Love Score), vagy a Anette Olzon által fémjelzett korszak két albumának dalai (Last Ride of the Day, The Poet and the Pendulum). Ugyan a Nightwish talán benne lehet a Földgolyó első 5 olyan zenekarába, amelyek a legtöbb ellentétet képezték a rajongók között, aki nem ül a fülén, vagy nem akarja globálisan kiterjeszteni és kamu indokokkal alátámasztani a nem-tetszését, az ennyi idő, ennyi kiadvány (1 nagylemez, 2 dvd) után már simán beláthatja, hogy Floor Jansen nagyon is beleillik a Nightwish-be.

Mielőtt áttérnénk röviden a többi dvd-re, azért érdemes megemlíteni, hogy a Wembley-s koncerten két olyan szám is elhangzott, melyek esszenciálisan mutatják be azt, ami a Nightwish-ben jó és egyedi, ami miatt annyian szeretik őket (és itt nem az olyan „hallgatóbarát” track-ekre gondolok, mint az Élan, a My Walden vagy a Storytime). Igen, egyértelmű, itt a Ghost Love Score-t és a The Poet and the Pendulum-ot kell megemlíteni, előbbit egyéb iránt a tamperei lemezen is hallhatjuk, utóbbi pedig a harmadik disc-en is látható, hallható a mexikóvárosi rajongók segédletével megtámogatva. a „GLS” a Tarja-s Nightwish számok legjobb pillanatait foglalja össze, míg a The Poet… a – ezért meg leszek verve, de az egyik legkomplexebb, legváltozatosabb és legigényesebben megalkotott- Dark Passion Play leghosszabb száma, mely a három hangulatrész összegyúrása miatt gyökerénél ragadja meg mindazt, ami miatt mindenkinek érdemes lenne belekóstolnia a Nightwish-féle szimfonikus metal-ba. Nehéz lenne megversenyeztetni, hogy melyik jobb szám és élőben melyik szól jobban, egyébként talán mindhárom kiadványon ezen két szám tudja (még a lehetetlennél is nagyobb mértékben) küldeni a különböző érzelmi impulzusokat a rajongók felé – még képernyőn keresztül is. Persze ne feledkezzünk meg a londoni koncert végéről, amikor a legújabb lemezen is hallható, világhírű biológus Richard Dawkins narrációja zárja az előadást, ám emellett a leginkább magával ragadó pillanat, amikor a The Poet… utolsó részében Marco, Emppu és Floor szinte egymás vállának dőlve ülnek le Kai dobemelvényének elejére és tolják le azokat az epikus, ám mégis szívet melengető dallamfolyamokat. Az egész kiadvány legbensőségesebb és legemberibb momentuma(i) ez(ek).

Ahhoz kétség sem fér, hogy a fő attrakciót a Vehicle… esetén a Wembley stadionban adott koncert jelenti, ám bőven kapunk itt még finomságokat. A második dvd a zenekar anyaországából, a metal zene földjéről szólal meg. A finn koncert különlegessége a hazai helyszín és az üveg-szerű színpadi nyúlvány mellett az, hogy még szinte fényes nappal kezdődik. Ha valaki ott volt 2015 nyarán a félresikerült Kingdom of Hegyalja Fesztivál miatt a megboldogult Pecsa-ba költözött Nightwish bulin, akkor valami hasonlót tapasztalhatott. Adalék, de a harmadik disc-en látható, bensőségesebb klubbulik mellett itt is megnyilvánul az, hogy a zenekar mindenféle cicoma nélkül, csupán a zenéje által is tud érvényesülni. Persze a besötétedés után beindul itt is a show mindenfélével, amivel kell. Az biztos, hogy a tamperei koncert esetében is az előadást záró The Greatest Show On Earth alatti háttérvetítések a legkomolyabban megkomponáltak, kapcsolatot teremtenek a korábbi háttéranyagokkal, mégis más kontextusba helyezik azokat, simán katartikus élményt okozva az arra fogékonyaknak, igaz, akármennyire is jól sikerült dvd-k ezek, ezt a feelinget csupán képernyőn keresztül nem tudják átadni. És itt jelentkezik az, hogy mostanában nem is a show, nem is a látvány és a népbutítás, hanem a tartalom alá rendelte az agy, Tuomas Holopainen a zenét és így Floor hangját is. A The Gratest…-t végig hallgatva ember legyen a talpán, aki nem kezd el az életmódváltásról, az evolúcióról, a fajok csodálatosságáról, gazdagságáról, kontinuitásáról, valamint a környezetvédelemről és pusztuló Földünk megmentéséről gondolkodni… De ez az egész talán egy következő, az Endless Forms Most Beautiful albumot feldolgozó recenzió témája lehet, így talán ennél jobban ne menjünk bele.

Sokan fancsali „meehh”-re húzhatták a szájukat, amikor a két fő lemez tracklist-jét végig nézték, hiszen nagyon sok mindenben egyezik a kettő, ám Floor Jansen egy itthon is olvasható, nyomtatott sajtó interjújában pedig pont azt mondta, hogy közelítsük meg más oldalról a dolgot! Hiszen kevés az a hasonló volumenű együttes, melynek egy turnén-, sőt, szűk fél éven belül a setlist-jének több, mint az 1/3-a lecserélődjön, viszont náluk ez megtörtént. A Tamperében eljátszott koncert dvd-jén olyan számokat is hallhatunk, mint például az Amaranth, a She Is My Sin, a Dark Chest of Wonders, az Endless Forms Most Beautiful, a Sleeping Sun vagy a The Islander. Utóbbi különösen kiemelkedő momentuma az előadásnak, Marco a színpadi félsziget legelejébe kiállva, egy szál gitárral adja elő ezt, a földöntúli tökéletességgel megkomponált, ám zeneileg egészen egyszerű számot, miközben őt szinte az összes oldalról körbeveszik a rajongók. Lehetne még ezen koncert kapcsán szaporítani a -már így is hosszúra nyúlt- szó-tengert, ám talán nem is érdemes. Az biztos, hogy a két dvd-vel két különböző feelingű Nightwish koncertnek lehetünk szemtanúi.

Az utolsó dvd tényleg „csak” inkább extraként kezelendő, ám a 10 számos szett olyan dalokat is tartalmaz, mint például a méltán világhírű Rock In Rio fesztiválon rögzített, a Sonata Arctica vezéreként ismert Tony Kakko segédletével előadott Last Ride Of The Day. Vicces kis anekdota, hogy anno, amikor kiderült, hogy Tony Kakko Brazília felé tart a csapattal, mindenki arra gondolt, hogy a régebbi, első albumokról hallhatunk majd nyalánkságokat, melyek amúgy is az ő szereplésével készültek el, hát ez nem jött be… Mindazonáltal olyan további különlegességeket is hallhatunk ezen lemezen, mint az egyébként csak a Balti-tengeren és a Botteni-öbölben kavirnyázó Nightwish Cruise-on eljátszott Edema Ruh, ráadásul akusztikus verzióban, vagy például a …Passion Play-es Sahara, melyet Tampa-ban játszottak el. Mindezt megfejelve még egy néhány perces exklúzív interjút is kapunk a Wembley-ben vendégeskedett Richard Dawkins szereplésével.

Tényleg rendkívül masszív anyag ez, persze, ha elég elhivatott vagy, akkor akár egyben, egymást után is el lehet fogyasztani. Ugyanakkor mégis csak egy 9-est adtam rá, mely leginkább azzal indokolható, hogy az igen tartalmas kiadványban könnyű elveszni. Igaz, a Nightwish-től sose kapunk kétszer ugyanolyat, így ez a live cucc is különleges, ugyanakkor nem haladja meg az előző, Showtime. Storytime! szintjét. Akkor a 2 órás dokumentumfilm nagyon magasra tette a lécet, melyet az nyomott még feljebb, hogy akkor még Floor-t sokan nem láthatták élőben, ám bizonyítási kényszer ide vagy oda, azzal a nagy hatású videóanyaggal a fél világot sikerült lehengerelnie és meggyőznie. Jelen esetben már egy összeszokott csapatot láthatunk és pont a korábbi Wackenes Live cucc spontaneitása és megismételhetetlen feelingje veszik itt el a -pozitív értelemben- precízen megszervezett, megtervezett és megkomponált színpadi előadásban. No de ennyi baj legyen, a Nightwish gépezet dübörög tovább, jövőre indul az említett turné, mely hozzánk 2018. november 20.-án ér majd el. Addig is, ha nem bírtok magatokkal, érdemes beszerezni ezt a tegnap egy évessé vált videóanyagot, megéri!

Írta: Vágány Norbert

Author

Related Articles

    SZÓLJ HOZZÁ!

    HÍRSZEMLE

    Protest The Hero & Norma Jean – Közös koncert július közepén az A38-on!

    Protest The Hero & Norma Jean - Közös koncert július közepén az A38-on!

    Budapestre érkezik az év egyik legizgalmasabb turnéja, hiszen a tengerentúlon legendás anyagaikat külön-külön turnéztató Protest The Hero és a Norma Jean Európában összeállnak, hogy egy közös körút keretében ünnepeljék meg Fortress, ill. Redeemer c. kultikus lemezeik jubileumát. A turné vendégei ...

    Olvasd tovább

    Megjelent Sting és Shaggy közös albuma

    Megjelent Sting és Shaggy közös albuma

     A 44/876 című korongot, melynek címe Jamaica és az Egyesült Királyság körzetszámából tevődik össze, a karib-szigetek dallamai inspirálták. Az új album a szeretet, a közösség, a remény, valamint a szabadság erejéről szól, és minden dala Bob Marleyt idézi. [...] Bővebben! ...

    Olvasd tovább

    Same in english – Massza-dal- és klippremier

    Same in english - Massza-dal- és klippremier

    "Massza meg!" - kiáltottunk fel ijedtünkben, ugyanis tavaly megjelent egy klassz album Full Szervíz címmel a Masszától és mi alig írtunk erről. De most mindent pótolunk a kattintás után, az apropó pedig egy új klip, ami az említett lemezhez készült ...

    Olvasd tovább

    Megérdemelt vastaps – A Dj Bootsie Trio és a Talamba közös koncertje a Várkert Bazárban

    Megérdemelt vastaps - A Dj Bootsie Trio és a Talamba közös koncertje a Várkert Bazárban

    Dj Bootsie több évtizede úttörő a hazai hip-hop és elektronikus zenei szcénákban egyaránt. Az Árral Szembennel elsőként nyerték meg a Fila Rap Jamet, majd jelentettek meg két albumot nagykiadónál, mikor ez még csak keveseknek sikerült. Előbb a Yonderboi Quintett tagjaként ...

    Olvasd tovább

    Ősrégi tagokkal és dalokkal koncertezett az August Burns Red

    Ősrégi tagokkal és dalokkal koncertezett az August Burns Red

    Az idén tizenötödik születésnapját ünneplő August Burns Red nem kis meglepetéssel készült a múlt szombati koncertjére, amit a zenekar szülővárosában, a pennsylvaniai Lancasterben tartottak. JB-ék ugyanis előszedtek pár számot a debütáló lemezükről, a Thrill Seekerről, amiket az akkori énekesükkel, Josh McManness-szel, és ...

    Olvasd tovább

    Keresés

    Back to Top

    Inline
    Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
    Inline
    Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!