2017-11-05

Jeff Scott Soto – Visszatérés a melodikus rock vonalhoz! Jön az új szólólemez!

DIVAK címmel tavaly április elsején jelent meg Jeff Scott Soto (ex-Malmsteen, Talisman stb.) 2014-ben életre hívott, keményebb, modernebb hangzású Soto zenekarának második albuma. A lemezbemutató turnénak szerencsére volt hazai állomása is, így február 24-én a Backstage Pub-ban lehetett elcsípni a csapatot! Soto Mester a nyáron csatlakozott a Sons Of Apollo névre hallgató brigádhoz, melyben két […]

Robert Plant: Carry Fire

Borí­tó: 

Megjelenés: 
2017

Kiadó: 
Warner Bros

Weblap: 
www.robertplant.com

Stí­lus: 
világzene, rock

Származás: 
Anglia

Zenészek: 

Robert Plant – ének

The Sensational Space Shifters:

Justin Adams  gitár, ütősök
Liam “Skin” Tyson  elektromos-, akusztikus gitár, steel gitár
John Baggott – billentyűs hangszerek
Billy Fuller  basszusgitár, nagybőgő
Dave Smith – dob
Seth Lakeman – brácsa, hegedű

Közreműködik:

Redi Hasa – cselló

Dalcí­mek: 

01. The May Queen
02. New World…
03. Season’s Song
04. Dance with You Tonight
05. Carving up the World Again…A Wall and Not a Fence
06. A Way with Words
07. Carry Fire
08. Bones of Saints
09. Keep It Híd
10. Bluebirds over the Mountain (km: Chrissie Hynde)
11. Heaven Sent

Értékelés: 

Robert Plant menekül a Led Zeppelin elől. Nemrég újra megerősítette, hogy nem lesz semmiféle együttműködés most, és a jövőben sem. Menekül egykori zenekara zenei öröksége elől is, annak dacára, hogy koncertprogramjában sok Zep-nóta hallható, szellemesen újra hangszerelve. Countryt, világzenét játszott az elmúlt években, és most is más hangot próbált ki (nem teljesen mást), de nem igazán sikerült a menekülés. Mert igaz, hogy egy nyugis anyag született, viszont a Zep itt-ott ránk köszön. Tény, hogy nem kevés világzenei hatással bír az anyag, de nem annyival, mint az ezt megelőző ’Lullaby and… The Ceaseless Roar’. Ez utóbbi inkább világzene, mint rock.

Nos, az új album a rockműfajhoz köthető, sok lágy szerzeménnyel, leheletfinom hangszerelési ötletekkel. Ez szépen hangzik, ám a az bajom, hogy túl sok a finom pillanat a korongon. És a Led Zeppelin egykori énekesétől nem ezt várja az ember. Tisztában vagyok vele, hogy hetvenévesen nem lehet minden este kiállni és elénekelni a Since I’ve Been Loving You-t, ellenben több karcosságot vártam. Sokan mondják, ebben a korban már letisztultabb munkákat adnak ki kezeik közül a muzsikusok, de én, aki kiskölyök korom óta hallgatom a Led Zeppelin zenéjét, Plant mestertől elvártam volna egy-két csiszolatlan gyémántot ebben a fene nagy letisztultságban, na! Nem érzek erőt az énekben, visszatérően játszik az érzelmekkel, és inkább a finomságra koncentrál, ám az ember nem erre gondol, ha Robert Plantről esik szó.

Pedig a kezdet egész bíztatónak tűnik, igaz a The May Queen bluesos akusztikus gitártémája a The Rolling Stones Prodigal Son dalára emlékeztet a ’Beggars Banquet’ albumról, de tetszik a kicsit savas hang. A New World erőteljes gitárja valamelyest a Zepre hajaz, Plant takaréklángon lobogó éneke visszavesz a dinamikából. Hamar érdektelenségbe fordul a lemez, legalábbis számomra. A Season’s Song lírája elmegy mellettem, míg a Dance With You Tonight egy kifejezetten unalmas lötyögés, pedig a címe nem ezt sugallja. A hosszú című Carving Up The Wall Again… után déjà vu érzésem volt, és ez sem hozott lázba. A Way With Wordsnél tört rám az érzés, hogy elmegyek csicsikálni, ráadásul a hat perc műsoridő hosszú. A címadó egy tipikus világzenei téma, számtalanszor hallottam már ilyet. A Bones Of Saintsnél végre valami Led Zeppelines dög csendül fel talán még az énekben is – (ideje volt felébredni), de a következő Keep It Híd jazzes témát variál, nem éppen izgalmasan. A lemez egyetlen feldolgozása egy 1958-as angol sláger (eredetileg Ersel Hickey dala), a Blue Bird On The Mountain, melynek zenei alapjait még eredetinek is mondanám, aztán újra jön az erőtlen ének minden fantázia nélkül. Egy vendég is hallható a felvételen, Chrissie Hynde, a Pretenders gitáros-énekese segít Plantnek.

Egy suttogó nóta került a végére, mégpedig  a Heaven Sent. Értem azokat az albumszerkesztéseket, amikor egy energikus anyag végén némi lírával kínálnak lelki békét a hallgatónak, ám Plant új albumán szinte végig altatódalok szólnak. Amikor vége szakadt a lemeznek, megkönnyebbültem. Nem azért, mert nyomasztó zenét hallgattam, hanem egyszerűen szétuntam az agyam egyes pillanatokban. És erről nem is a zenészei tehetnek, mert ők legtöbbször korrekt zenei alapokat biztosítanak, ám az énektémák olyan szinten egysíkúak, közhelyesek, hogy nehéz odafigyelni rájuk.

Összegzés: 

Tanácstalan vagyok a végeredményt illetően, mert kísérőcsapata, a Sensational Space Shifters tagjai közül jó páran közreműködtek a 2005-ös ’Mighty Rearranger’ albumon (akkor Strange Sensation néven), mely egy kiváló alkotás lett. Minden bizonnyal valami más hangot akartak kipróbálni, de sajnos az én figyelmem nem kötötte le. Ez már zsinórban a harmadik olyan lemeze Plantnek, amit nehezen tudok értelmezni, és nem azért, mert mást csinál, mint fénykorában. Lehetne ez is jó, ám ötletek nélkül, közhelyekkel nehéz értéket létrehozni. 

Dátum: 
2017. november 5

Pontszám: 
5.5

Szerző: 
Bigfoot

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!