Sötét brit elegancia- Paradise Lost koncerten jártunk

Pallbearer, Paradise Lost, Sinistro 0 Comment

Ismét hazánkba látogatott a dark-goth zene alapvetésének számító brit Paradise Lost. A harmincadik szülinapját ünneplő yorkshire-i csapat mindig ismert volt arról, hogy előszeretettel kalandozott a stílusok között. A doom-os Shades of God, a dark-goth mestermű, a Draconian Times, vagy a szintis gothos One Second mind mind remekül példázza mennyire kalandvágyó is a csapat. Persze az alap esszencia, a súlyos, letargikus, érzelem gazdag sötét világ mindig állandó volt. Most legújabb, Medusa címre hallgató korongjával érkezett hozzánk a Nick Holmes vezette zenekar. Amely a Shades of God-Icon vonalra hajazva leginkább, egy erőteljes, letisztult doom irányba kanyarodott vissza.
Felvezetésként a portugál Sinistro kezdett. A frontcsajos zenekar, egy nagyon tartalmas, igen eklektikus produkcióval kezdte meg az estét. Műfajilag besorolhatatlan volt számomra az egész, a lágyabb alteresebb dallamok gyakran csaptak át a kemény metálos screames vonalban. Patricia Andrade énekesnő volt az főként, aki ezeket a gyors és csapkodó stílusváltozásokat levezette. A néhol Edit Piaf-i elegancia, néhol metalore-os vadulás nemcsak látványossá tette őt, de kicsit félelmetessé is. Biztos, hogy nem elsőre emészthető amit a Sinistro csinál, de mindenképpen érdekes az a fúzió amivel dolgoznak. A közönség is hálás tapssal jutalmazta a lisszaboni zenekart.

Következett az arkansasi Pallbearer, akik szintén új albumukat mutatták be. Náluk már sokkal letisztultabb volt a kép. Darkos, kicsit progresszív irányba kalauzoltak minket. Ha nagyon szőrszálhasogató akarnék lenni azt mondanám, a csapat a Katatonia  amerikai változata. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért eléggé kellemes volt a produkció amit nyújtottak. Sokkal inkább illettek az est főszereplője elé mint az előző Sinistro. Itthon kicsit jobban beleástam magam a munkásságukba és három megjelent albumukat meghallgatva, biztos vagyok benne, hogy van jövőkép a csapat előtt. Ezt a Düreres buli is remekül bizonyította. Az eddigre már szépen megtelt terem közönsége itt sem maradt adós a tapsviharral.

Fél tíz után egy két perccel aztán megszólalt a várva várt intró, és színpadra lépett a sötét és lélekgyötrő zene alfája és ómegája a Paradise Lost. Azt azért előre lehetett sejteni, hogy ezen a turnén az új album és az előző szintén doom-osabb vizeken evickélő The Plague Within lesz a terítéken, így aki egy szintipoppos sláger parádéra számított az bizony csalódott. Súlyosabbnál súlyosabb tételek az utolsó két lemez, illetve a korai Shades of God és Icon korszakból. Ezt, két három dalonként törte meg egy egy könnyebben emészthető darab. Ilyen volt a súlyos riffekkel megáldott The Enemy, ami akár headbangelésre is késztethette volna a tömeget ha lett volna hely megmozdulni. Kellemes felüdülés volt a One Second ami nálam a “szomorúszép” fogalom lexikoni megfelelője. Azaz egyszerre gyötör meg a fájdalmas mondanivalója, ugyanakkor valami groteszk és furcsa módon mégis megmosolyogtat. Erre a dalra is bizonyára sokan ugráltak volna, ha lett volna hely. A valaha volt egyik legjobb albumról a Draconian Timesról is előkerült két tétel. Előbb a Shadowkings, majd utolsó dalként a The Last Time. Mindkettő örök klasszikus, és mindkettőre általában hatalmas buli van. Itt is ez volt, illetve ez lett volna, de ahogy már kétszer is írtam, nem volt hely. Itt gyorsan akkor ki is térnék az est negatívumaira. Először is a hangosítás, ami ugyan fényévekkel felülmúlta a két évvel ezelőtti, szintén Düreres buliét, de még mindig hagyott kívánnivalót maga után. Nick Holmes hangját valahol a negyedik dal közepén ásták elő a keverőpult alól, míg Steve Edmonson basszerosnál szerintem még most is keresik hol veszhetett el hangszerének ereje. Kb alig volt basszus az egész buli alatt.  De ez volt a kisebbik probléma. A fő hiányosság a helyszűkével volt. Nem értem egyszerűen, hogy egy zenekart ami már két éve is fullba megtöltötte a Dürert, de többször is adott teltházas koncertet Budapesten, azt miért erőltetik be egy olyan helyre, ahol a mennyiség a minőség rovására megy. A Dürer Kert nagyterme abból kifolyólag, hogy nagyon hosszú ellenben keskeny, alkalmatlan a teltházas bulik megrendezésére, mert míg elölről lehetetlen szinte kijutni ha bármi van, addig hátulról már se nem látsz se nem hallasz szinte semmit. Olyan szinten pakolták zsúfolásig tele a termet erre a bulira, hogy a hátsó kijáratnál is hering módjára sorakoztak az emberek. Egy sötét, szűk, levegőtlen helyen  ez borzasztó közérzetet kelt. Nem értem miért nem lehetett az ezen az estén épp üresen álló Barba Negrába tenni a bulit, ahol többen is elférnek, illetve a kialakítása is szellősebbé tette volna az egészet.
 

Eltekintve attól, hogy a személyes zónám kisebb helyre redukálódott mintha egy túlzsúfolt dél-amerikai börtöncellában lettem volna, a koncert most is ütött. Az új dalok, amik albumon hallgatva azért lassan engedik magukat befogadni élőben egészen erősen karcolnak. Így egészében nem is hiányoztak a késői kilencvenes évek, korai kétezres évek időszakának szintivezérelt dalai. Na jó talán az über-sláger Say Just Words elfért volna, szimplán azon a jogon, hogy továbbra is tartom az minden idők legjobb dala, de enélkül is igazán kerek estét kaptunk.

 

A Paradise Lost mindig is a kísérletezés híve volt, most visszatértek egy korábban már bevált útra, kicsit finomítva rajta. És ami a legfontosabb, látszott, hogy élvezik ezt. Nick Holmes gyakran kapja az ívet, hogy nem jó frontember, hogy lapos és szürke a produkciója. Most kifejezetten élt a színpadon és sokat kommunikált a közönséggel. Az az esszencia ami mindig is jellemezte a csapatot még mindig megvan. Soha, sehol ennyire nem domináns az a sötét, szívszaggató érzés amit ők a zenéjükkel árasztanak, ugyanakkor megvan benne valahol a szépség is ami miatt az egész bulizható, táncolható, és nem enged teljesen lesüllyedni a letargia mocskába, aminek a fenekéről Nick Holmes, Aaron Aedy, Steve Edmonson és Greg Macintosh immáron három évtizede árasztja a dark-goth-doom világ legjobb és legnagyobb hatású dalait.

Szerintem sokak nevében írom, hogy remélhetőleg hamar viszontlátjuk őket, egy kicsit nagyobb helyen, de ugyanezzel az energiával, amivel ezt az őszi vasárnap estét emlékezetessé tették nekünk.

Fotók: Réti Zsolt

Author

Related Articles

    SZÓLJ HOZZÁ!

    HÍRSZEMLE

    OMEGA DIATRIBE – Dalpremier: Spinal Cord Fusion

    OMEGA DIATRIBE - Dalpremier: Spinal Cord Fusion

    Meghallgatható az első dal, a Február végén megjelenő, Trinity címet viselő, harmadik Omega Diatribe lemezről, ami az egyik legelismertebb európai producer, Tue Madsen (Antfarm Studios) kezei alatt nyerte el végleges formáját. [...] Bővebben!

    Olvasd tovább

    Riffelésben erős este: Testament, Annihilator, Death Angel – Barba Negra Music Club, 2017. 11. 18.

    Riffelésben erős este: Testament, Annihilator, Death Angel – Barba Negra Music Club, 2017. 11. 18.

    Talán az ősz legerősebb összeállítása érkezett Budapestre, ennek megfelelően már hetekkel a buli előtt elfogyott minden jegy a koncertre. Azon ritka koncertek egyike volt, amikor fordított arányosan érdekeltek az est fellépői, a legjobban a Death Angelt vártam, legkevésbé a Testamentet. ...

    Olvasd tovább

    Darkest Hour – Godless Prophets & The Migrant Flora (2017)

    Darkest Hour - Godless Prophets & The Migrant Flora (2017)

    A washingtoni hardcore-metal brigád kilencedik nagylemeze még az a kategória volt pár hónapja, amit belehallgatás nélkül is nyugodt szívvel tettem kosárba az egyik fõvárosi boltban, nem hittem, hogy csalódást okoznának, különösen nem a sokak által köpködött 2014-es Darkest Hour után. ...

    Olvasd tovább

    Omega Diatribe – Meghallgatható az első dal a február végén érkező harmadik albumról!

    Omega Diatribe - Meghallgatható az első dal a február végén érkező harmadik albumról!

    Február végén jelenik meg a budapesti extrém groove metal csapat az Omega Diatribe harmadik nagylemeze 'Trinity' címmel. Az első dalt, a 'Spinal Cord Fusion'-t pedig tegnap már ki is hozták Hájer Gergőék az új anyagról. A  zenekar nemrég egy frontember ...

    Olvasd tovább

    Bruce Springsteen eladja egykori otthonát

    Bruce Springsteen eladja egykori otthonát

    Bruce Springsteen úgy döntött megválik a háztól, amiben felnőtt, és amelyhez számos emlék köti. A négyszobás 112 éves ingatlant 270.000 dollárra becsültette. A New Jersey-i épületben két család is bőven ellenne. [...] Bővebben!

    Olvasd tovább

    Keresés

    Back to Top

    Inline
    Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
    Inline
    Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!