Attic – Sanctimonious (2017)

Attic 0 Comment

2010-es alapulása óta az Attic nevű német zenekart egyre nagyobb, fokozódó figyelem övezi, ez pedig korántsem meglepő, ha belefülelünk a zenéjükbe. Keveréke az egy rakás metal alstílusnak, de alapvetően a többség a vokál miatt rögtön King Diamondra, és a Mercyful Fate-re asszociál. Na meg persze beugorhat még egy rakás sikoltozó énekes a 80-as évekből, jelesül éppen Rob Halford. Hozzá még visszatérek hamarosan.

Szóval adott a banda, jelenleg a második albumukról szól a fáma, de zenei karrierjük hajnalán egy EP-vel mutatkoztak be a nagyérdeműnek. Sokan úgy vannak vele, hogy a korai anyagok még úgyis kiforratlanok, kísérletezősek, és ez néha igaz is, de sokszor olyan remekművekre lehet akadni az ilyen első kiadványokban, amiket vétek lenne kihagyni. Ilyen az Attic első EP-je is, mely zeneileg igazából csak egy hajszállal van lemaradva a mindjárt taglalt második nagylemeztől. Az ilyen összeszedettség a kezdetekben pedig általában nagy sikerekre utal a jövőt tekintve. Úgy hiszem, ez a korszak most kezdődött el a banda életében. A többi mondhatni a kiadójukon, a Ván Records-on múlik, hogy mennyire tudják felfuttatni a bandát promóciókkal, turnékkal. Majd meglássuk. Na de térjünk is rá a címben szereplő albumra.

Adott tehát egy erős kezdés, mind az EP és a debütalbum tekintetében – a kérdés csak az, hogy vajon képesek-e ezt überelni. Jelen albumunk az egyórás hossz felett van egy kicsivel, ez pedig alapvetően heavy metalt tekintve ritkaságszámba megy. Felmerül tehát az is kérdésként, hogy vajon ki tudják-e tölteni ezt az időt. Ami a hangszerelést illeti, tehát az énektől megfosztott zenét, az lényegében egy igazán dinamikus, egyben újkori és old-school hangulatú megoldások jellemezte tákolmány, csodaszép gitárszólókkal, decens dobjátékkal, és elbújó basszussal. Ezek hátán pedig a leginkább figyelmet vonzó ének lovagol, ami egy egészen más történet. Meister Cagliostro álnéven van feltüntetve a banda énekese, aki gyakorlatilag három énekhangot sorakoztat fel egymás mellé az albumon, és ezeket váltogatja zenétől, kedvétől, és képességeitől függően. Van egyszer egy mélyebb, enyhén rekedtesebb „alaphangja”, egy kissé nyöszörgő, ritkábban elővett hangja, valamint a kísértetiesen King Diamond-os sikoltozása. Az albumot egyhuzamban meghallgatva, nekem nagyjából 40 perc elteltével már kicsit soknak érződött ez a hármas váltakozás. És akkor most térnék vissza Halford barátunkhoz: nála nincsenek egyértelmű határok az énektípusai között, mert nagyon szépen össze tudja simítani, egybe képes kötni azokat. Ellenben Meister Úrnak még nem megy, hogy olyan finoman összekösse ezt a három főbb hangját. Tehát ezen még lehetne dolgozgatni. Hamar megfogant az a gondolat is bennem, hogy a hangszerek nem kapnak annyi teret maguknak az ének alatt, amennyit érdemelnének. Persze azért van kibontakozási lehetőségük, amivel élnek is, de pont ezt megtapasztalva, az az érzésem, hogy igazán elférhettek volna még ilyen percek az albumon.

Ami az imidzset illeti, a zenekar templomokkal, papokkal, keresztekkel veszi körbe magát, dalszövegeik pedig mindezek ellenzéséről szólnak. Kissé ellentétes üzenet. De azért a dalszövegek egyértelmű álláspontot foglalnak:

„Christianity, it’s you that I deny
Church dignitaries, in agony you’ll die!”

Összességében az album stílusának, a heavy metal-nak középmezőnye, és mesterei között foglal jelenleg helyet valahol, de ha a Tradicionális Heavy Metal Új Hullámát, azaz a NWOTHM kategóriát szemléljük, akkor egyértelműen az élbolyba kerültek ezzel a második albummal. Eltekintve a túlsúlyosnak érződő énektől – mely emellett igazán elhanyagolható mértékben, de kiforratlan is különlegessége ellenére – egy magasról induló, és apránként feljebb törő zenekar csalódástól mentes, de valójában többre képes zenéje öltött szép formákat ezen a második nagylemezen. Ami jelenleg a legjobban hiányzik a bandának, az a népszerűség, az elterjedés, ez pedig elsősorban a kiadójuk feladata most. Tehát illendő lenne egy közepes léptékű európai turné egy ilyen lemez után.

Ismerkedésnek ezt a dalt ajánlom:

VTX

Author

Related Articles

    SZÓLJ HOZZÁ!

    HÍRSZEMLE

    Áprilisban jön az új Behemoth koncertanyag

    Áprilisban jön az új Behemoth koncertanyag

    Egy eléggé monstre (két és fél órányi koncert + bónuszok) cumóval fogja legyalulni a rajongók agyát a már a stúdióban az új albumán dolgozó Behemoth. A black metal veteránok Messe Noire címen fogják kiteríteni a fanatikusok számára a DVD/CD, vagy ...

    Olvasd tovább

    Coly aktuális kedvencei

    Coly aktuális kedvencei

    Visigoth: Conqueror’s OathSatan: Life SentenceDead Soul Communion: MMXVIICorrosion of Conformity: America’s Volume DealerGrip Inc.: Nemesis

    Olvasd tovább

    Megkezdte a visszaemlékezést a Slayer

    Megkezdte a visszaemlékezést a Slayer

    Az idei év első atombombasúlyú zenei híre a Slayer búcsújának bejelentése volt. Persze az egész nem valami kisstílű valami lesz, az amcsi kanyaron (reméljük, Európába is így jönnek majd) a Lamb Of God, az Anthrax, a Behemoth és a Testament ...

    Olvasd tovább

    King Crimson – Teltházas a budapesti koncert

    King Crimson – Teltházas a budapesti koncert

    Tizenöt év után jön ismét Magyarországra King Crimson, így nem csoda, hogy hatalmas az érdeklődés a koncert iránt. Azonban ha még nem szerezted be a jegyed, akkor kár kapkodni, ugyanis egy nap alatt elkelt az összes belépő a koncertre.tovább

    Olvasd tovább

    Hardcore Superstar – Új dal most, szeptemberben pedig új album

    Hardcore Superstar – Új dal most, szeptemberben pedig új album

    Ugyan tavaszra ígérte új lemezét a svéd banda, végül csak szeptemberben kerülhet a boltokba, azonban most egy új dalt megosztott a rajongókkal a gárda.tovább

    Olvasd tovább

    Keresés

    Back to Top

    Inline
    Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
    Inline
    Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!