Attic – Sanctimonious (2017)

Attic 0 Comment

2010-es alapulása óta az Attic nevű német zenekart egyre nagyobb, fokozódó figyelem övezi, ez pedig korántsem meglepő, ha belefülelünk a zenéjükbe. Keveréke az egy rakás metal alstílusnak, de alapvetően a többség a vokál miatt rögtön King Diamondra, és a Mercyful Fate-re asszociál. Na meg persze beugorhat még egy rakás sikoltozó énekes a 80-as évekből, jelesül éppen Rob Halford. Hozzá még visszatérek hamarosan.

Szóval adott a banda, jelenleg a második albumukról szól a fáma, de zenei karrierjük hajnalán egy EP-vel mutatkoztak be a nagyérdeműnek. Sokan úgy vannak vele, hogy a korai anyagok még úgyis kiforratlanok, kísérletezősek, és ez néha igaz is, de sokszor olyan remekművekre lehet akadni az ilyen első kiadványokban, amiket vétek lenne kihagyni. Ilyen az Attic első EP-je is, mely zeneileg igazából csak egy hajszállal van lemaradva a mindjárt taglalt második nagylemeztől. Az ilyen összeszedettség a kezdetekben pedig általában nagy sikerekre utal a jövőt tekintve. Úgy hiszem, ez a korszak most kezdődött el a banda életében. A többi mondhatni a kiadójukon, a Ván Records-on múlik, hogy mennyire tudják felfuttatni a bandát promóciókkal, turnékkal. Majd meglássuk. Na de térjünk is rá a címben szereplő albumra.

Adott tehát egy erős kezdés, mind az EP és a debütalbum tekintetében – a kérdés csak az, hogy vajon képesek-e ezt überelni. Jelen albumunk az egyórás hossz felett van egy kicsivel, ez pedig alapvetően heavy metalt tekintve ritkaságszámba megy. Felmerül tehát az is kérdésként, hogy vajon ki tudják-e tölteni ezt az időt. Ami a hangszerelést illeti, tehát az énektől megfosztott zenét, az lényegében egy igazán dinamikus, egyben újkori és old-school hangulatú megoldások jellemezte tákolmány, csodaszép gitárszólókkal, decens dobjátékkal, és elbújó basszussal. Ezek hátán pedig a leginkább figyelmet vonzó ének lovagol, ami egy egészen más történet. Meister Cagliostro álnéven van feltüntetve a banda énekese, aki gyakorlatilag három énekhangot sorakoztat fel egymás mellé az albumon, és ezeket váltogatja zenétől, kedvétől, és képességeitől függően. Van egyszer egy mélyebb, enyhén rekedtesebb „alaphangja”, egy kissé nyöszörgő, ritkábban elővett hangja, valamint a kísértetiesen King Diamond-os sikoltozása. Az albumot egyhuzamban meghallgatva, nekem nagyjából 40 perc elteltével már kicsit soknak érződött ez a hármas váltakozás. És akkor most térnék vissza Halford barátunkhoz: nála nincsenek egyértelmű határok az énektípusai között, mert nagyon szépen össze tudja simítani, egybe képes kötni azokat. Ellenben Meister Úrnak még nem megy, hogy olyan finoman összekösse ezt a három főbb hangját. Tehát ezen még lehetne dolgozgatni. Hamar megfogant az a gondolat is bennem, hogy a hangszerek nem kapnak annyi teret maguknak az ének alatt, amennyit érdemelnének. Persze azért van kibontakozási lehetőségük, amivel élnek is, de pont ezt megtapasztalva, az az érzésem, hogy igazán elférhettek volna még ilyen percek az albumon.

Ami az imidzset illeti, a zenekar templomokkal, papokkal, keresztekkel veszi körbe magát, dalszövegeik pedig mindezek ellenzéséről szólnak. Kissé ellentétes üzenet. De azért a dalszövegek egyértelmű álláspontot foglalnak:

„Christianity, it’s you that I deny
Church dignitaries, in agony you’ll die!”

Összességében az album stílusának, a heavy metal-nak középmezőnye, és mesterei között foglal jelenleg helyet valahol, de ha a Tradicionális Heavy Metal Új Hullámát, azaz a NWOTHM kategóriát szemléljük, akkor egyértelműen az élbolyba kerültek ezzel a második albummal. Eltekintve a túlsúlyosnak érződő énektől – mely emellett igazán elhanyagolható mértékben, de kiforratlan is különlegessége ellenére – egy magasról induló, és apránként feljebb törő zenekar csalódástól mentes, de valójában többre képes zenéje öltött szép formákat ezen a második nagylemezen. Ami jelenleg a legjobban hiányzik a bandának, az a népszerűség, az elterjedés, ez pedig elsősorban a kiadójuk feladata most. Tehát illendő lenne egy közepes léptékű európai turné egy ilyen lemez után.

Ismerkedésnek ezt a dalt ajánlom:

VTX

Author

Related Articles

    SZÓLJ HOZZÁ!

    HÍRSZEMLE

    DREYELANDS – Stages (2018)

    DREYELANDS - Stages (2018)

    A budapesti progresszív metal csapat, a Dreyelands bizony nem sieti el a lemezkiadást, de tulajdonképpen amolyan félig tetszhalott állapotban lebegte át az elmúlt tizenhat évet is. A 2002-ben Horváth András Ádám gitáros és Springer Gergely basszusgitáros által megálmodott és létrehozott ...

    Olvasd tovább

    Jinjer – Június 21-én a Dürer Kertben lép fel Ukrajna egyik legígéretesebb bandája

    Jinjer – Június 21-én a Dürer Kertben lép fel Ukrajna egyik legígéretesebb bandája

    A tavalyi év végén az Arch Enemyvel turnézott Ukrajna egyik legígéretesebb modern extrém metal bandája, a Tatiana Shmaylyuk énekesnő vezette Jinjer, 2017. november 30-án pedig eljöttek Budapestre is, hogy egy különleges közös koncertet adjanak a Leander Kills zenekarral a Barba Negrában. ...

    Olvasd tovább

    Lángol a Fishing #8 – Bemutatkozik a Noémo

    Lángol a Fishing #8 - Bemutatkozik a Noémo

    Folytatódik hét hete indult sorozatunk, amiben a Fishing On Orfű fesztivál szervezőivel együttműködve bemutatunk a Lángolón tíz olyan zenekart, amiről eddig nem biztos, hogy hallottál, de a Fishing stábja valamiért érdemesnek tartotta arra őket, hogy fellépjenek a fesztiválon. Ezzel is ...

    Olvasd tovább

    Dopethrone – Megjelent a kanadai mocsárharcosok új nagylemeze

    Dopethrone – Megjelent a kanadai mocsárharcosok új nagylemeze

    Utoljára 2015-ben, Hochelaga címmel adott ki albumot a világ egyik legszétcsapottabb doom/stoner/sludge-alakulata, a kanadai Dopethrone, amellyel 2016-ban az A38 Hajóra is ellátogattak. A zenekar tegnap új albummal jelentkezett a Totem Cat Recordsnál, ennek címe stílusosan Transcanadian Anger. Az albumot egy ...

    Olvasd tovább

    Morgoth – Tartósan felfüggesztették a ténykedésüket

    Még 2014 decemberében adtuk hírül, hogy hirtelen megvált frontemberétől a német death metal színtér egyik első csapata, az 1985-ben alakult Morgoth. Marc Grewe utódja, a Disbelief főnöke,Karsten “Jagger” Jäger lett. Így a Morgoth 19 év kihagyás után már vele dolgozott az új ...

    Olvasd tovább

    Keresés

    Back to Top

    Inline
    Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
    Inline
    Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!