Zornheym – Where Hatred Dwells And Darkness Reigns (2017)

Tomas Nillson neve talán ismerősen csenghet az underground fanatikusok körében, hiszen az ex-Marduk tagokat is soraiban tudó Devian zenekar egyik gitárosaként, illetve a szintén svéd Dark Funeral basszerosaként már szerzett némi hírnevet a szőke húrnyüvő. Most elérkezett az idő, hogy Tomas életre hívja régóta dédelgetett vízióját, melyben már nemcsak „egyszerű” gitárosként mutathatja meg tehetségét, hanem univerzális értelembe vett zeneszerzőként is, aki a szimfonikus hangszerelésért is felelt.

A Zornheym koncepciója nem tegnap született, éppen ezért érezni is rajta a kidolgozottságot, ami sok elsőlemezes előadónál hiányozni szokott. A Zornheim nevű elmegyógyintézet kapui mögött, illetve annak szobáiban zajló történeteket tolmácsolja a Where Hatred Dwells and Darkness Reigns lemez extrém szimfonikus metal köntösben, melyet Petter Möller és a Dies Iona Ensambly vonóshangszerek megszólaltatói erősítenek.

Zornheym 2016

A bentlakók történeteit elsőként a The Opposed című első kislemezdal mutatja be. A hangzásra egy szavam sem lehet, erőteljes és kiegyensúlyozott, ahogyan azt 2017-ben elvárhatjuk. Az arcba- és fülbemászó nyitódalt a Subjugestion of the Cellistre keresztelt intermezzo követi felettébb kellemes akusztikus gitár- és csellódallamaival. A rövid pihenőt a második single, A Silent God követi a maga sűrű soundjával és monumentális kórusaival, melyet némi közel-keleti dallammal is sikerült ízlésesen megfűszerezni. A mikrofonok mögött acsarkodó Bendlert a Facebreaker és Wreck együttesekből ismerheti a nagyérdemű, de az énektémákat más vendégek is erősítik, többek közt Cain Cressall, akinek orgánumát az utóbbi dalban élvezheti a hallgató. A Prologue to a Hypnosisrémálomszerű közjátékát követi a döngölősen nyitó Trifecta of Horrors. A lemez egyik legváltozatosabb darabjában egy másik vendégénekes, Jonas Magnusson is besegít Bendlernek, Angst pedig az egyik legkreatívabb dobjátékot produkálja a lemezen. A kissé betegesre sikerült …and the Darkness Came Swiftly-t egy enyhén Cradle of Filth atmoszférájú szerzemény, a Whom the Night Bringsköveti. Itt meg kell jegyeznem, hogy bár Tomas a Devianben is remekelt, mint szólógitáros, de megkockáztatom, hogy ezen a lemezen hozza az eddigi legjobb formáját. A lemez a végére sem fárad el, a Decessit Vita Patris gyönyörű kórusaival és horrorfilmzenébe illő hangulatával az egyik személyes kedvencem a korongról. A thrash hatású szimfonikus black metalnak is aposztrofálható, Hestia remek zárása az egyébként pont ideális hosszúságú lemeznek. Az utolsó perceket nyugalmat árasztó akusztikus hangszerekkel és férfikórussal csillapítja a skandináv kvartett.

Kifejezetten üdítőnek hat a (számomra legalábbis) meglehetősen harmatos idei felhozatalban egy olyan debüt lemez, mint a Where Hatred Dwells and Darkness Reigns. A személyes elfogultság és baráti viszonyól függetlenül is úgy gondolom, hogy a Zornheym potenciálisan az egyik legígéretesebb zenekarává válhat a színtérnek. A csapat első lemeze a holland Non Serviam kiadó gondozásában jelenik meg szeptember 15-én. Fleshgod Apocalypse és Septicflesh rajongók számára különösen ajánlott!

Szólj hozzá!

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!