HOBO – "Nem akartam és nem is tudtam ‘beilleszkedni’…"

Egyéb 0 Comment

Már nyomdában van Hobo, azaz Földes László kétkötetes új könyve, a Hobo Ludens. Többek között erről a pályát összegző műről is beszélgetett vele Göbölyös N. László.

"A könyv ötven évet fog át, 1967-től – akkor kezdtem írni – máig. Benne van minden, azt sem gyomláltam ki belőle, amit nem szeretek. Az 1456 oldalba belefért a Rolling Stones-könyv, a dalszövegfordítások, a novellák, a színdarabok, a forgatókönyvötletek és a saját dalszövegek."



www.facebook.com/hobo.official



Részletek az interjúból:


Változtak-e a belső motivációid azóta, hogy színpadra léptél?

"Pilinszkyt idézem:

'Amiként kezdtem, végig az maradtam.
Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.
Mint a fegyenc, ki visszatérve
falujába, továbbra is csak hallgat,
szótlanul űl pohár bora előtt.'

Nem változtam semmit. Nem akartam és nem is tudtam 'beilleszkedni'. Úgy gondolom, ezen az úton előttem sem jött senki, és mögöttem sincsenek. Annak a fajta zenének, előadásnak és szövegvilágnak, amit csináltam a Hobo Blues Banddel vagy tőle függetlenül, nem voltak Magyarországon előzményei, és utódok sincsenek, de ugyanez vonatkozik a zene, az irodalom és az előadó-művészet összekapcsolására is. A Kaláka együttes például évtizedek óta népszerűsíti a verseket óriási sikerrel, hatalmas, missziószerű munkát végez az enyémnél sokkal szélesebb skálán. Az ő előadásaik végtelenül kedvesek, szórakoztatóak, én meg beledöglök.

Amikor a Tiszta szívvelt, a magyar irodalom egyik alapművét vagy a Kései siratót mondom, minden este halálfélelmem van, hogy ne rutinból csináljam, ezért szabadjára engedem magam, és amit érzek, azt fejezem ki. Sok színész, ha verset mond, szakmai tudása alapján 'beállítja', és azt ismétli.

Én egy másik úton járok – ez nem azt jelenti, hogy ez jobb, de engem az ösztönösség irányít, mivel sem zenét, sem színészetet, sem előadó-művészetet nem tanultam. A blues, az igazi rockzene és a versmondás megközelítéséhez is egyéniség kell, amit nem lehet megtanulni. Vagy van, vagy nincs. És nagyon nehéz, mert igen sokat kell beleadni magadból."


Még az első József Attila-ested, a Magyarország messzire van idején mondtad, hogy azokat a verseket választod ki, amelyek a te kérdéseidre válaszolnak. Két legutóbbi ested főszereplője, Ady Endre és Csokonai Vitéz Mihály miként szólított meg?

"Eörsi Pista már a hetvenes évek vége óta, miután megcsináltam Allen Gins­­berg A leples bitangját és József Attilától A hetediket, egyfolytában rugdosott, hogy csináljam meg Adytól a Muszáj-Herkulest. Azért halogattam, akárcsak Villont, mert azt mondták, hogy nagyon azonos vagyok velük – én pedig nem szeretem az ilyen ziccereket. Aztán néhány évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy mivel nagyon egyedül vagyok mind a színházi, mind a zenészvilágban, valamibe bele kellene kapaszkodnom. Ekkor találtam meg Adyt.

Az Ady-estnek van a Poéta és publikum című bevezetője, egy publicisztika, amelyről a modor miatt a közönség azt hitte, hogy én írtam. Mérhetetlen segítséget kapok az emberektől ahhoz, hogy kibírjam a rajtam lévő terhet és felelősséget. Most megint közösen lépünk fel Deák Bill Gyulával, Bill és Hobo újra együtt címmel. Május 1-jén harmincezren voltak a Tabánban. Én ezt nosztalgikus programnak gondoltam, hiszen a legújabb számok is még a nyolcvanas évek elején születtek. Ehhez képest 15-25 évesek is ordították a szövegeket. Nekik a Jó nekem a Trabant… nem lehetett nosztalgia."
 



 



Furcsa érzés lehetett…

"Óriási élmény volt látni, hogy mit jelentenek ezek a dalok az embereknek, pedig nem játszották a rádiók, és ma sem vagyok jelen a médiában. Néhány napja Tiszaújvárosban játszottunk a triatlon-világkupa alkalmából rendezett koncerten. A végén dedikálás volt, amely majdnem tovább tartott, mint a buli. Ültünk egymás mellett egy asztalnál, és emberek százai jöttek oda, hogy lefényképezzenek együtt bennünket. Benne élsz az emberekben: ennél többet nem érhetsz el.

Amikor annak idején írtam három közép-euró­­pai Hobo Bluest, a harmadikat kifejezetten Billnek, hogy az utunk hasonlóságát demonstráljam. Most előadta ezt, és a közönség valóságos himnikus állapotban énekelte Bill-lel együtt. Kitaláltam, hogy a könyvemet a közönség ajánlja, és nagyon sokan írtak. Ezekben gyakran a saját életükre vonatkoztattak bizonyos HBB-dalokat, de voltak olyanok is, akik bevallották, hogy az előadóestek után jöttek el a koncertekre. Pedig amikor megírtam a Másik Magyarországot vagy a Nem lehet két hazádat, nem az járt az eszemben, hogy most majd jól megmondom, hanem azt írtam, ami jött belőlem.

De visszatérve Adyra és Csokonaira: mindkettőben megtaláltam azt a bizonyos fogódzót. Mindketten magányosak voltak a maguk korában. Végigmentem Csokonai életművén, és ledöbbentem: olyan meglátásai voltak például a Marosvásárhelyi gondolatokban, amelyek érvényesek napjainkban is. Hihetetlen merülés volt számomra. A néger bluesból, a hatvanas évek rockjából felszívtam és továbbadtam, amit tudtam, aztán ehhez jött a költészet őrületes szolgálata, ez a fantasztikus utazás, amit József Attilával, Ginsberggel, majd az annak idején betiltott Eörsivel, Faludy Györggyel kezdtem. Ha mindezekhez hozzáteszed Pilinszkyt, Villont, Jim Morrisont, Viszockijt, akkor ragadhat rád valami: olyan súlyok, villámok, lézersugarak mennek át az időn, amelyek hasznára válnak az embernek. Nagyobb élmény megismerni, mint előadni ezeket."
 



 



Manapság mindent átitat nálunk a politika. A művészetet is. Mindenki árgus szemekkel figyeli, hogy ki kivel jelenik meg, ki hol lép fel. Ha valakinek fut a szekér, rögtön megkapja, hogy na persze, azért, mert… Nem lehetne ezen egyszer túllépni?

"Nem, mert olyan fokú az agymosás. És ahogy a fiatal generációkat nézzük, a helyzet egyre rosszabb. Ez vonatkozik a zenére is: meg lehet nézni, manapság milyen zenekarok tűnnek fel, három tévécsatornán megy a lakodalmas, mindenütt uralkodik a playback, és a közönség elfogadja. Hogyan lehet így új közönséget kinevelni? Óriási kulturális válság van, de én ez ellen megyek. Játszom templomban, börtönben, kocsmában, stadionban, mindenhol, ahová hívnak, akkor is, ha nincs pénz. Ami a ki hova tartozik? kérdést illeti, az a válaszom, hogy én sehova..."

A teljes interjúhoz kattints ide!

 

Hobo és Deák Bill Gyula együtt lép fel augusztus 18-án Kolozsváron - közös fellépésük minden bizonnyal a nyolcadik Kolozsvári Magyar Napok legkülönlegesebb koncertje lesz.






 


 

SZÓLJ HOZZÁ!

HÍRSZEMLE

S8 Underground Club – Pénteken Christmas Preview fővárosi csapatokkal!

S8 Underground Club - Pénteken Christmas Preview fővárosi csapatokkal!

AndaGramma | VAHÚR csodát lát | VadhúsKitombolnád magad valahol, még karácsony előtt? Lesz rá lehetőséged december 22-én pénteken, az S8 Underground Clubban! A Vadhús zenekar indítja a banzájt geronto-punkkal és –nem csak- malacságokkal. Utánuk a VAHÚR csodát lát köszön be ...

Olvasd tovább

Red Vision – Álmaidban – Klippremier!

Október elsején, szerzői kiadásban jelent meg a mosonmagyaróvári Red Vision első nagylemeze, az Útkereső. A lemez nem csak fizikai példányban elérhető a rajongók számára, hanem a fontosabb online platformokon is elérhető már. A zenekar első hivatalos videoklipjét az Álmaidban című ...

Olvasd tovább

ARKONA – Friss dal a januárban megjelenő nagylemezről

ARKONA - Friss dal a januárban megjelenő nagylemezről

"Khram", azaz Templom címmel jelenik meg január 19-én az orosz pagan/folk metalos Arkona új albuma, a 2014-es "Yav" utódja. Novemberben már bele lehetett hallgatni az albumba, de most egy teljes dalt is kaptunk a jövőre a Korpiklaani és Heidevolk társaságában ...

Olvasd tovább

The Iron Inside & Where is Cooper & Reckless Roses – Tribute Szilveszter a Crazy Mamában!

The Iron Inside & Where is Cooper & Reckless Roses - Tribute Szilveszter a Crazy Mamában!

Biztosra akarsz menni, már ami a szilveszteri dalfelhozatalt illeti? Szereted az Iron Maident, Alice Coopert és a Guns N' Roses zenekart? Ha erre a két kérdésre a válaszod igen, akkor az év utolsó napján a Crazy Mamában a helyed! Három ...

Olvasd tovább

Tim Lambesis sok év után megszólalt, és mindent nagyon sajnál

Tim Lambesis sok év után megszólalt, és mindent nagyon sajnál

Szavakkal ki nem lehet fejezni, mennyire sajnálom az összes fájdalmat, amit okoztam. Nincs mentségem arra, amit tettem, és pontosan ugyanolyan megvetéssel nézek vissza az emberre, akivé váltam, mint valószínűleg még sokan közületek.– kezdi ma hajnalban kirakott közleményét Tim Lambesis, az ...

Olvasd tovább

Keresés

Back to Top

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!