Amberjack: Storm

Borí­tó: 

Megjelenés: 
2017
Kiadó: 
GrundRecords
Weblap: 
https://www.amberjackrockband.com/
Stí­lus: 
vintage rock
Származás: 
Magyarország
Zenészek: 

Láng Vince – ének
Nagy Márk – gitár
Remete Marcell – gitár
Németh Csaba – basszusgitár
Haraszti Ádám – dob
Budai Benjámin (Rage In Peace) – billentyűk

Vendégművész:
Pákai Petra (vokál)

Dalcí­mek: 

01. Overcast (Intro)
02. Coulda Been Love
03. Cockroach
04. Sleepover
05. My Sister
06. Kingdom Of The Ants
07. I Don't Give
08. Mans Gotta Do
09. Anything
10. White Boy Blues

Értékelés: 

A zenekar nem volt ismeretlen számomra a lemez megjelenése előtt sem, de kíváncsiságból utánajártam, hogy mit is jelent a nevük, mert valami ütős szlengre számítottam, de nem! Pontosan arról van szó, ami a szótárban található: sárgafarkú fattyúmakréla, ami egy óceáni ragadozóhal, és a névválasztás a zenei hatások közötti úszkálást szimbolizálja. Erről még szó lesz később...

A zenekar 2014-ben alakult, 2015-ben kiadtak egy négyszámos bemutatkozó EP-t 'Hookup' címmel (ami végül csak digitális formában jelent meg), majd 2016-ban megnyerték a Pulzus tehetségkutatót. Azóta a dobosposzton volt cserélődés, és a ’Storm’ felvételeire csatlakozott Budai Benjámin billentyűs is, aki zenekari taggá avanzsált saját Rage In Piece projektje mellett.

Már a ’Hookup’-nál kirajzolódott, hogy a Seattle-mozgalom mély nyomot hagyott a fiúkban, a ’Storm’-nál pedig az az érzésem, hogy nagy Pearl Jam tisztelőkről van szó, akik azért hallgattak már némi Red Hot Chili Pepperst, Hendrixet és nem kevés bluest is, a végeredmény pedig egy továbbgondolt Black Crowes lett, amit a csapat vintage rockként definiál. Nekem belefér. Végre semmi samplerezés, nincsenek négy oktávval lehangolt gitárok, nincs trendi agyontorzítás, nincs hörgés, van viszont tiszta megszólalás és 10 jól megírt dal nyúlás nélkül, a példaképek nyomdokán haladva. Nem gyakori az ilyesmi az új zenék között.

A ’Storm’ címválasztás Láng Vince énekes szerint arra utal, hogy számukra a zenében a szenvedély a legfontosabb, a lubickolás a zenei áramlatok hátán. Engem megvettek ezzel a hozzáállással, mert üresjárat nélküli 35 percet tett le a banda az asztalra. Próbáltam nótákat kiemelni vagy leszólni, de annyira egyenletes a teljesítmény, hogy egyszerűen nem megy. Talán az Anything ver köröket a többire, meg a Cockroach, meg a White Boy Blues, meg a többi…

Egyedül az album rövidsége zavar, de egyetértek azzal, hogy inkább legyen rövid, mint 79’59’’-es, tele gyengébb töltelékdalokkal. Talán a billentyűs hangszerek szerepe lehetne még kicsit hangsúlyosabb, mert jó ötlet volt a hangzást gazdagítani, és ahol érvényesül, ott hozzá is tesz a nagy egészhez, de időnként elvész a zenébe simulás helyett.

Összegzés: 

A fiatal vintage rockerek első nagylemezükkel komoly anyagot alkottak az alapértékek mentén. Nem követtek semmilyen aktuális trendet, nem matekoltak, nem merengtek, hanem szívvel-lélekkel hoztak össze egy változatos, de mégis egységes albumot. „The Great Eastern Trendkill”  – hogy egy klasszikustól idézzek, kicsit ferdítve.

 

Dátum: 
2017. június 28
Pontszám: 
9
Szerző: 
Dzsó

Navigáció / Forrás

--> Kattints ide a cikk folytatásához és eredeti helyén való megnyitásához! <--

Ez a cikk(részlet) a(z) HARD ROCK MAGAZIN - A Rock Napilap! nyilvánosan elérhető RSS csatornájából került megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg.

Szólj hozzá!

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!