június 2017

Next To None: Phases

Borí­tó: 

Megjelenés: 
2017

Kiadó: 
InsideOut Music

Weblap: 
http://www.nexttonone.net/

Stí­lus: 
modern metal, progresszív metal

Származás: 
USA

Zenészek: 

Max Portnoy – dob
Thomas Cuce – ének, billentyűs hangszerek
Derrick Schneider – gitár
Kris Rank – basszusgitár

Dalcí­mek: 

01. 13
02. Answer Me
03. The Apple
04. Beg
05. Alone
06. Kek
07. Clarity
08. Pause
09. Mr. Mime
10. Isolation
11. Denial
12. The Wanderer

Értékelés: 

Két évvel ezelőtt, az ’A Light In The Dark’ megjelenése kapcsán úgy fejeztem be akkori „egyperces” írásom, hogy: „mit tartogat a jövő a csapat számára, azt nem tudom, de a kezdés ígéretes!” Két év telt el, és máris itt a folytatás, végre lehet beszélni arról, hogy mi történt azóta a Next To None háza táján. A legnagyobb változás, ami mellett természetesen nem mehetünk el szó nélkül, a gitáros poszton történt csere. Mivel fiatal, 18-20 éves zenészekről van szó, így nem meglepő, hogy az iskola is közbeszólt. A debütáló anyagon hallható Ryland Holland a Berklee College Of Music hallgatója lett, így az ő helyét Derrick Schneider vette át. Az új tagot az Art Of Anarchy gitárosa, Ron „Bumblefoot” Thal ajánlotta Max Portnoy zenekarába. Derrick nem csak személyiségével, de játékával és hangszeres tudásával is egy leírhatatlan minőségi előrelépést hozott ennek a zenekarnak. Amikor a bemutatkozó anyagot megismertem, azt gondoltam, hogy tizenéves srácoktól ez egy ügyes és ígéretes kezdés. A második nagylemez, a ’Phases’ ettől igencsak messzebb lép, ugyanis mind hangzásában, mind a dalok minőségében az igazi profik közé emelkedő eredményről számolhatok be.

Ahogy végignéztem a dallistát, már volt némi sejtésem, hogy mi is vár majd rám. A csapat – ahogy azt a műfaji megjelölésben is jeleztem – két stílusból rakta össze mostani anyagát. Kezdetben inkább a modern metal dominált. 2016 februárjában Mike Portnoy – aki egyébként az első album producere is volt – azt mondta, amikor beszélgettünk, hogy most már inkább a Peripheryhez vagy a Between The Buried And Me-hez tudná inkább hasonlítani Maxék fő irányvonalát. A megállapítással teljes mértékben egyet kell értenem. Bár a Periphery vonatkozást nemcsak zenei értelemben véve találom erősebbnek, de kapcsolat is van a washingtoni zenekarhoz, hiszen a ’Phases’ producere Adam “Nolly” Getgood volt. De szavak helyett szóljon a zene, hiszen a promóció keretében elsőként megosztott The Apple a tökéletes példa, hogy ebben a stílusban mit is művelnek a srácok.

A folytatásban, a műsor ötödik számától jön a stílusváltás és a modern metalból átváltunk a progresszív műfajba. A dalok hosszúsága és persze a bennük rejlő ötletek gazdagsága is indokolja ezt. Az Alone és a Kek című dalok a sötétebb, borongósabb Dream Theater-világot idézik meg. Ezek az ’Awake’ dallamosságát egy ’Train Of Thought’ keménységű anyagban egybegyúrva jelenítik meg. Személyes véleményként mondom, hogy ez az a világ, ahol a Next To None egyedisége megjelenik. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudtam megkedvelni a modern, hörgős dalokat, hanem egyszerűen szerintem jobban áll ez a stílus ennek a négyesnek. A csapat attól teljes egyébként, hogy ezt is és azt is sajátjuknak érzik. Ami persze koncerteken tök jól is elsülhet, hiszen eddig a progresszív metal két nagyágyúja – a Haken és a Mike Portnoy’s Shattered Fortress – előtt léptek fel, de ha lesz lehetőségük mondjuk egyszer az Avenged Sevenfold vagy épp a Periphery előtt játszani, akkor is tudnak majd olyan dalokat választani, ami a két említett zenekar profiljához is illik.

Ha ez eddig nem lett volna elég, akkor a hátralévő részben a fiúk elkövetik azt, hogy a két zenei irányvonalat vegyítik. A progresszív műfajból eredő hosszabb lélegzetű keretet tartják elsődlegesnek, de mellette egy-két perc erejéig megjelenik a modern korszak is, hörgős-reszelős elemeivel együtt. Kicsit sajnálom, hogy beleszólásunk nem volt abba, hogy melyik dalokat ismerjük meg előre, mert a Pause helyett például jobb választás lett volna a Denial. Sokkal színesebb, komplexebb ez a mű.

Azért számoltam arra, hogy valami még lesz a zárásnál, hiszen – ahogy a legendás apuka említette – a „Mini Me” és társai a nagy durranást a végére tartogatták. A majdnem húszperces The Wanderer az igazi ékköve ennek a lemeznek. Aki szeretné megismerni, hogy 2017-ben mire képes egy fiatalokból álló progresszív metal csapat, azoknak ajánlom ezt a dalt. Engem megfogott, és lehet, hogy túlzok, de akkor is vállalom, hogy ez már a zseniális kategória. Az a zenekar, aki egy ilyen jó dalt meg tud írni, az előtt le a kalappal.

Bónuszként engedjétek meg, hogy egy picit arról is írjak, hogy a zenészek részéről mivel találkoztam a ’Phases’ című korongon. Egyértelműen Max Portnoy az, aki elsőként lehengerelt. Ez a fiú nemcsak stílusával győzött meg, de azt is megmutatta, hogy a zenész szakmának számolnia kell vele. Derrick Schneider játéka óriási fejlődést hozott ennek a csapatnak, vele kapcsolatban csak egy dolgot sajnálok, hogy a djentes stíluson kívül mintha bizonytalan lenne. Azon a Schecter-gitáron a hetedik húron túl is van élet, és a javára válna, ha több olyan dal születne a Next To None műhelyében, mint a The Wanderer. Thomas Cuce ezúttal inkább frontemberként funkcionál, mint billentyűsként. Az új dalok egy részében ez teljesen működőképes opció, de a progresszív részen viszont kelleni fog, hogy billentyűsként is tudjon hozzátenni a produkcióhoz. Halkan megjegyzem ezen a ponton, hogy egy újra felvetett „mit rejt a jövő” kérdésre most azt mondanám: Előbb vagy utóbb jönni fog egy új tag, aki átveszi a billentyűs feladatait, mert az nem kérdés, hogy ő a hang a Next To None-ban.

Összegzés: 

A ’Phases’ egyértelműen előrelépést hozott a Next To None-nak. Az új gitáros érkezésének köszönhetőn a tagok produkciója sokkal egységesebb, mint a bemutatkozó lemezen volt. Ez a fiatal zenekar az „öregeket” megszégyenítő technikai és zenei érettségről tett tanúbizonyságot. Hogy mit hoz még a 2017-es esztendő, azt sajnos nem látom előre, de gyanús, hogy ez a lemez a végén ott lesz a dobogósok között.

Dátum: 
2017. június 30

Pontszám: 
8.5

Szerző: 
karpatisz

rockmaraton

Rockmaraton 2017: B@sszák meg az állatkínzók, éljen a metal és az underground!

10 nap múlva startol a 27. Rockmaraton Fesztivál, ahol idén a megszokott zenei program mellett komolyabb hangsúlyt kap a társadalmi szerepvállalás. 2017-ben már harmadszorra érkezik a dunaújvárosi Szalki-szigetre a hazai rock-metal-punk szcéna legmeghatározóbb találkozója. A tavaly szó szerint maratoni fesztivál idén fontos témák mellett foglal állást a színpadok névválasztásával.​ „Sokat gondolkodtunk azon, hogy ebben az évben milyen […]

Kelly Keagy

Night Ranger – Klippremier – Running Out Of Time

Don’t Let Up címmel 2017. március 24-én jelent meg az amerikai rádiórock-veterán Night Ranger új lemeze, a 2014-es High Road album folytatása. A Brad Gillis gitáros, Jack Blades énekes/basszer és Kelly Keagy dobos/énekes vezette bandának klasszikus lemezeikből összesen több mint 17 millió példányt adtak el világszerte. Nem véletlen, hogy a ’80-as évek egyik legsikeresebb dallamrocker brigádjának számítottak az […]

Nyughatatlan

Aranylemez lett a Nyughatatlan harmadik albuma

A 2010-ben alakult Nyughatatlan zenekar az NKA támogatásával tavasszal bejárta az ország klubjait. A 15 állomásos turnén szép számmal fogyott a zenekar harmadik nagylemeze is, a 2016-os Földobom idén aranylemez lett. „Fontosak a díjak, a szakmai elismerések, de nagyobb megtiszteltetés számomra az, ha a közönség tűntet ki a figyelmével, és együtt éneklik a dalainkat a […]

steven wilson

Steven Wilson – Dalpremier – Permanating

Steven Wilson, a négyszeres Grammy-jelölt hangszer virtuóz zenész-producer, aki ráadásul az egyik legkeményebben dolgozó művész a zeneiparban, To The Bone címmel augusztus 18-án jelenteti meg ötödik szólóalbumát, a 2015-ös Hand. Cannot. Erase lemez folytatását. Az egykori Porcupine Tree főnök 2016. április 22-én Budapesten, a RaM Colosseum színpadán egy fergeteges bulit adott, közelgő lemezéről pedig elsőként az a […]

STEVEN WILSON – Dalpremier az augusztusi albumról: Permanating

To The Bone címmel augusztus 18-án jelenik meg az egykori Porcupine Tree főnök Steven Wilson ötödik szólóalbuma, a kiváló 2015-ös lemez, a Hand. Cannot. Erase. folytatása. Az új album negyedik előzetes dala is megérkezett, a tempós, popos nóta címe Permanating.

“Az utóbbi pár évben azt vettem észre, hogy egyre több progresszív pop lemezt hallgatok a 80-as évekből, olyanokat mint pl. Kate Bush-tól a Hounds Of Love, Peter Gabrieltől a So, a Tears For Fears-től a Songs From The Big Chair és a The Seeds Of Love vagy a Talk Talktól a Spirit Of Eden. Sokan gondolják, hogy a 80-as évek egy sekélyes, felszínes korszak volt, de ezek a lemezek igazán bölcsek, okosak voltak.”
 

www.facebook.com/StevenWilsonHQ

 

STEVEN WILSON – Permanating (a 2017-es To The Bone albumról)

“A szövegek szempontjából a 11 dal a poszt-igazságok korának paranoiás káoszától a modern technika világát jellemző önutálaton át a vallási fundamentalisták mindennapjainak kifürkészéséig sok mindenről szól, de akad néhány naivan légvárépítős szöveg is. Lényegében a mai nyugtalanító idők lenyomata ez a lemez…”

STEVEN WILSON – Song Of I feat. Sophie Hunger (a 2017-es To The Bone albumhoz)

STEVEN WILSON – The Same Asylum As Before (a 2017-es To The Bone albumról)

STEVEN WILSON – Pariah feat. Ninet Tayeb (a 2017-es To The Bone albumhoz)

 

STEVEN WILSON – Előzetesek a 2017-es albumhoz

Steven Wilson – A 2018-as turné Európában

Jan 31: Lisbon, Sala Tejo at the MEO Arena, Portugal
Feb 01: Madrid Wiznik Centre, Spain
Feb 03: Barcelona L’Auditori, Spain
Feb 04: Marseille Silo, France
Feb 06: Lyon Le Transbordeur, France
Feb 07: Zurich Halle 622, Switzerland
Feb 09: Milan Teatro Degli Arcimboldi, Italy
Feb 10: Rome Atlantico, Italy
Feb 12: Frankfurt Alte Oper, Germany
Feb 13: Ravensburg Oberachwabenhalle, Germany

Feb 14: Vienna Gasometer, Austria

Feb 15: Berlin Admiralpalast, Germany
Feb 17: Zabrze House of Music and Dance, Poland
Feb 18: Poznan Earth Hall, Poland
Feb 20: Hamburg Mehr Theatre, Germany
Feb 24: Helsinki The Circus, Finland
Feb 26: Stockholm Cirkus, Sweden
Feb 27: Oslo Concert House, Norway
Feb 28: Bergen USF Verftet, Norway
Mar 01: Stavanger Konserthuset Zetlitz, Norway
Mar 03: Copenhagen Vega Main Hall, Denmark
Mar 05: Essen Colosseum, Germany
Mar 07: Amsterdam Heineken Music Hall, Netherlands
Mar 09: Brussels AB, Belgium
Mar 10: Luxembourg Rockhal Club, Luxembourg
Mar 12: Paris The Olympia, France
Mar 13: Lille Theatre Sebastopol, Lille
Mar 17: Belfast Mandela Hall, UK
Mar 19: Dublin Olympia Theatre, Ireland
Mar 21: Cardiff St David’s Hall, UK
Mar 22: Birmingham Symphony Hall, UK
Mar 24: Glasgow Clyde Auditorium, UK
Mar 25: Gateshead Sage 1, UK
Mar 27: London Royal Albert Hall, UK
Mar 31: Manchester Bridgewater Hall, UK

 

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!